Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-137
137. országos illés 1897. Julius 14-én, szerdán. 207 alvidéken az úgynevezett szoczialista apostoltikkal már érintkeztek a felvidéki munkások és jövő esztendőre ott is meglesz a baj, ott is fel fogja ütni a fejét a sztrájk és akkor az alvidékkel a felvidék termését learatni már nem lehet. Én megengedem, hogy már nem lesz olyan nagy a baj az alföldön a jövőre, mint a milyen volt az idén, mert mégis egy bizonyos szánra munkás, a ki kimaradt a munkából, már a jövő télen sínleni fogja azt, hogy az idén az aratási munka alatt, a midőn a legnagyobb a kereset, nem keresett és a jövő télre kevés lesz az élelmi szerük. De azért az izgatások következtében még meg fogják ott is próbálni. Azért mondom, hogy nem lesz olyan nagy a baj, mert azon egyének, a kik munka nélkül maradtak, meg fogják a dolgot gondolni és mikor az izgatókkal szemben fognak állani, azt fogják mondani: vigyázzatok, mert ha még egyszer ilyenbe fogunk belemenni és megint munka nélkül maradunk, a szegényebbek el fognak pusztulni. De a jövő évben sztrájk a felvidéken mindenesetre lesz és most is az úgynevezett vezetőségek már azon gondolkoznak, hogy a jövő esztendőre az egéBz országban a munkát meg fogják indítani. Pedig én azt tartom, hogy ezen körültekintéssel és nemcsak pillanatnyi segítség ideájával lehetett volna segíteni. Hiszen ha katonaságot vittek volna arra a vidékre és azzal arattattäk volna le a termést, minden gazda beszerezte volna a szerszámot, a melyre szüksége van, melylyel learathatja és betakaríthatja a termést, és akkor eszébe jutott volna minden sztrájkoló munkásnak, hogy ez bizony nem jól van, mert ha máskép nem tudják learattatní, le fogják arattatni a katonasággal és mi elesünk a keresettől. De nem is olyan nagyon sok katonát kellett volna odavinni, mert hisz csak a felét összpontosítanák az alvidékre, mint a mennyit Ausztriából és Magyarországból a képviselőválasztásokra kirendeltek, (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés balfelöl.) azzal learathatták volna kétszer is. (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) De, t. ház, ezt nem tették, odáig nem mentek, talán elő sem mertek hozakodni a közös hadügyminiszter előtt azzal az ideával, hogy itt a mezőgazdaság érdekében kell valamit csinálni. Hanem akkor, mikor a szabadelvű párt képviselőit kellett választatni, katonasággal meg csendőrséggelj elhoztak volna, ha kevés az osztrák katona, még Oroszországból is katonaságot, (Ugy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de mikor a gazdaközönség érdekében kell valamit csinálni, akkor az ilyen kérdés nem jut az eszükbe. (Vgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig, t. ház, igazán megérdemelné a gazdaközöoség, hogy érdekében csináljanak valamit. De nem tesznek semmit. Ezen törvényjavaslat is nem a gazdaközönség érdekeinek fog szolgálni, — ezt beláthatja mindenki — hanem a czukorgyáros basák és milliomosok érdekében történt. És minthogy ez nem mozdítja elő azt a czélt, a mit mondanak, én a magam részéről a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Lukáts Gyula! Lukáts Gyula: A franczia konventben, mikor XVI. Lajos elítéléséről volt szó, egy szónok így szavazott: Halál minden frázis nélkül! Én is egyszerűen azt mondhatnám: minden olyan közösügyes törvényjavaslat, mely az 1867: XII. törvény czikk ben leli magyarázatát, nem kell. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mégis figyelembe véve azon választókat, kik engem a törvényhozásba küldtek, kik az elsőtől az utolsóig ép úgy elítélik a prémiumrendszert, mint a pénzügyminiszter úr: szükségesnek tartom beadandó szavazatomat indokolni. (Halljuk! Halljuk !) A beuyiíjtott "törvényjavaslatot lapozgatva, akaratlanul is eszébe jut az embernek a római szenátus nagy szónokának kifakadása: quousque tandem abutere Catiíina pacientia nostra. Meddigélnek vissza türelmünk kel lajtántúli szomszédaink. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert míg egyrészt mégis csak nagy adag kell a szemérem hiányából, hogy egy fejlődött iparú, az anyagi jólét minden feltételeivel felruházott ország előálljon, és követelje saját gazdagságának öregbítését egy oly országtól, melytől még az anyagi megélhetés feltételeit is megvonták; másrészt nagy bárgyúságot s élhetetlenséget árúi el az a másik ország, mely évtizedeken át felháborodás nélkül tűri el, hogy verítékkel szerzett filléreivel ne saját hazájának szükségletei fedeztessenek, hanem egy reá nézve teljesen idegen állam gyarapíttassék, oly állam, melynek negyedfélszáz esztendőn át bevallott czéjja volt e kizsákmányolt országnak elnyomatása, az államok sorából való kitörlése. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig, t. ház, a czukorprémiumról szóló javaslatnak törvényre emelésével, már a pénzügyminiszter úr beismerése szerint, évenkint több százezer forintnyi áldozatot hozunk az osztrák ezukoriparért, de még sokkal nagyobb ezen áldozat gróf Károlyi Sándor és Komjáthy Béla képviselőtársaim komoly, reális számításai szerint. (Igaz! Úgy van' a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig ha tudok is a történelemből sok esetet, midőn egy nemzet, ki a fegyver ha-
