Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

208 1.37. országos ülés 1897. Julius 14-én, szerdán. taimánál fogva ura lett a másiknak, kíméletlenni kizsákmányolta a leigázottat; s ha vannak esetek, mikor hatalmas, közgazdaságilag konszolidált államok áldozatokat hoznak gyengébb, fejletlenebb szövetségeseikért, de arra nem tudok esetet, hogy két szövetséges állam közül az egyik, szegénységének rongyaival is gyarapítsa amannak gazdagságát. Ez az abnormis állapot Magyarország szerencsétlenségére lett kitalálva akkor, mikor az 1867 : XII, törvényezikk megalkotásával törvényesítették mindazokat a viszszaéléseket, melyeket az elnyomott nemzet negyedfél századon át tűrni kényszeríttetett. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Sőt úgy látszik, az 186/: XII. törvényczikkel még nem lettek kimerítve mindazok az eszközök, melyekkel az osztrákok a mi szegénységünk ellen törhettek, akadtak és akadnak státusférfiak Magyarországon, kik a politikai hatalom megtartkatásáért az osztrákok javára Magyarországtól lépten-nyomon oly áldozatokat követelnek, milyeneket bizony-bizony nem ér meg az önök szerencsétlen kiegyezése, s beteljesfíl, hogy az egymást követőkormányainkszisztematicze kótyavetyélik el azt, a mit a 67-iki kiegyezés még megmentett. Akkor önök lemondottak a nemzet évezredes jogairól, hogy mint mondák, népünket a- gazdagodás örvényére vezethessék, most az anyagi megélhetés kellékeit vonják meg, hogy a Komjáthy Béla által oly találóan persziflált »jövevény« kedveért tovább is élvezhessük a csonka alkotmány jótéteményeit. Szóval »szolgákká tettek, hogy gazdagok lehessünk s most koldusokká tesznek, hogy szolgák maradhassunk.* (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bizony-bizony nem irigylendő az az erkölcsi alap, a melyre a czukorprémium kérdésében a« osztrákok s a mi pénzügyminiszterünk állottak. Minden oldalról konstatálva van, hogy e prémiumnál a szegény Magyarország sok millióra rugó áldozatot hoz a gazdag Ausztriának. Ugyan a művelt nyugot, mily mérleggel méri ezt a lelketlen kapzsiságot? Mert azt, a mi gondolom szent Crispinről van megírva, a ki eljárt lopni a gazdagokhoz, hogy a lopott holmit a szegények közt kioszsza, azt meg tudom érteni én is, és megérti a művelt nyugot is, de hogy a gazdag Ausztria a szegény Magyarország zsebéből csenje el a megélhetésre szánt utolsó filléreket, annak a pénzügyminiszter úron s a többségen kivtíl aligha akad más megértője az egész világon. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jőbbfelöl.) Semminemű ily eljárással sem a monarchia másik államát, sem a többséget vádolni nem lehet, (ügy van! jobbbfelől) Lukáts Gyula: És nem nagyon irigylendő a pénzügyminiszter úr helyzete sem, a ki itt az ország színe előtt btínbánólag bevallja, hogy a javaslattal az osztrákoknak hozunk áldozatot, de azzal már adós marad, hogy kimutassa, miszerint ez áldozatért megkapjuk az osztrákoktól a kellő ellenértéket. Mert, hogy a quóta-emelést tekintsük valami kedvesen fogadott ellenértéknek, azt tán a pénzügyminiszter úr sem kívánja tőlünk. Megmarad tehát a sokat emlegetett és sokszor megfizetett »jó viszony« s hogy a megpróbáltatás nehéz napjaiban milyen erős támaszunk, milyen nagy segítségünk lesz a szövetséges Ausztria, Ugyan ne ámítsuk magunkat! Hát attól az Ausztriától várunk mi segítséget, a melyik maga magán sem tud segíteni ? Azok közé tartozom, a kik az osztráknak soha sém hittek; ma sem hiszek. Azoktól mireánk áldás, jó nem érkezhetik, onnét nekünk mindig csak romlás, pusztulás és veszedelem jutott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De hát azt mondják, hogy a czukorprémiummal, s annak most kontemplált felemelésével, lendületet adunk fejlődő czukoriparunknak, s előbbre viszszük a már is jelentékeny czukorkivitelt, sőt szolgálatot teszünk hazánkban a czukorfogyasztásnak, a minek nem annyira finanoziális, mint inkább ethikai értéke van az alkoholizmus rovására (Zaj jőbbfelöl. Úgy van! a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek itt a jobboldalon! Lukáts Gyula: Mindenek előtt iagadom azt, hogy a czukorgyárosoknak adott prémiumkedvezménynyel nálunk a czukorfogyasztás emelkednék. Ennek egyedüli módszere a fogyasztási adóterület különválasztása s a czukorfogyasztási adónak eltörlése lehet, mely ha veszteség is az államkincstár részére a hatkrajczáros fogyasztás megszűntével, de reparálódik ez a prémium megszűnésével, s az ethikai haszon tiszta nyereségnek tudható be. (Úgy van! a szélső baloldalon.) No de elfogadom a tételt úgy, hogy a czukorprémiummal emelkedik czukoriparunk, s az igen tisztelt czukorgyárosok és részvényesek szép dividendával zárják be évi mérlegeiket. De hát csakugyan olyan tejjel-mézzel folyó Kánaán lett ez a Magyarország, hogy felesleges adófii 1 éréiből borravalókat dobhat oda a nagy vagyonú czukorgyári részvényes uraknak? Hát a falvakban azért pereg folytonosan az adóvégrehajtók utálatos szerszáma, a munkás polgár csak azért lakhatik félig jól, a földmíves gazdának s a kisiparosnak azért áll üresen a hombárja, hogy annál fényesebben ragyoghassanak a körúti és sugárúti nábobok pazar díszu termei? Tisztelt képviselő urak, ott a túloldalon, ne legyenek e könnyelmű pazarlással apostolai a