Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

2Q0 137. országos ülés 1897. július 14-én, szerdán. attól, hogy hiszen ezzel a törvényjavaslattal alig hónapok múlva ismét találkozni fogunk, vagy ugyanebben a formában vagy más formában, de mindenesetre megbírálás alá fog tartozni akkor is, addig Magyarországon már egyetlen egy répamagot sem tesznek a földbe; az a répa pedig, a mely jelenleg a földben van letéve, le van kötve mind, le van kötve azoknak a czukorgyáro&oknak, a kik Magyarországot felosztották kerületekre, talán közös költséggel térképet is csináltattak róla, hogy: ez a czukorgyári megye ezé, a másik azé, és az a szerencsétlen gazdaember, a ki a répát termeszti, másnak el nem adhatja, mint a kinek a kerületébe az a terület be van osztva, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és nem adhatja el más áron, mint azon, a melyet a czukorrépamillioniosok, a czukorrépabasák meghatároznak. (Helyeslés balfelöl.) Mert lia van is olyan gazda, a ki talán, bízva abban a jó szerencsében, hogy ha ő a maga szakállára termeszti a répát, majd el fogja adni talán nagyobb áron, mint a kik kötelezték magukat a megbatározott áron való termesztésre, ezzel kísérletet tesz: az se adhatja el nagyobb áron, sőt ha akarja az illető czukor-nrilliomos, még olcsóbb áron kell adnia, mert ha nem adja oda annak, más kerületből való czukor-milliomos nem megy oda, nem veszi meg. (Igaz! Úgy van! balfelöl,) És igy van ez minden tekintetben, így csinálnak a vasgyárosok is, de hogy kisebbről beszéljek, már a gyapjúkereskedők is felosztják maguk közt a völgyeket, hogy ezen a völgyön te vedd meg a gyapjút, a másikba én megyek. Még a meglehetős jó hírnévnek örvendő losonczi gyapjú vásáron is megtörténik, hogy előtte való napon a kereskedők összebeszélnek, hogy: enynyi gazda behozott ennyi métermázsa gyapjút, itt van ennyi kereskedő, osztozzunk rajta, te veszesz meg ennyit, te meg ennyit és a megállapodás szerint járnak el és a gazda azon az áron kénytelen eladni, a mint ők meghatározzák. (Igaz! Úgy van! baljelöl.) A gazdaközönség, t. ház, nagyon türelmes bárány, a mely ezt mind eltűri, a mely ez ellen nem védekezik; sőt ha megpróbálnák is a védekezést, a mint az agrár-kérdéssel már az utolsó időben prólbálgatták a szövetkezeteket megalakítani, ez hajótörést szenved, mert a kormány vagy nyíltan, vagy suttyomban, álutakon meghiúsítja, mint a hogy most történi csak nemrég a kassai összejövetelnél. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig a gazdaközönség is megérdemelné, — nemcsak azért, mert nagyrésze nemlátja be, hogy bizony a maga érdeke ellen működik és a kormánypártra szavaz, de azért is, mert hisz ebben van az áilamfentartó erő — hogy az ő érdekében ia csináljanak valamit. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen ha azt az összeget, a melyet jelenleg a czukorprémium czímén a milliomos gyárosok moloehjába dobnak, a mezőgazdaság érdekében hoznák forgalomba, sokat lehetne rajta lendíteni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Előbb-utóbb rá fog erre kényszeríteni a szükség. De ha már a mezőgazdaság érdekével nem gondol is a t. kormány, a mezőmunkások érdekeiről kell gondoskodni, még pedig behatóan, még pedig mentől előbb, mert igen nagy a baj. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én beismerem, hogy a mostani alföldi munkássztrájkkal szemben a kormány jóindnlatúlag viselkedett; a mezőgazdaság érdekében pillanatnyi segélyt nyújtott. De itt is a rendszertelenség, a kipkedés-kapkodás volt a jellemvonás. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen nézzük meg a dolgot egy kissé. Learattatta az alföldet s a felfölddel. Ha pedig ismerjük a viszonyokat, tudjuk azt, hogy a felvidékről a legjobb munkások nem szoktak az alvidékre menni, hanem az aratást a felvidéken végzik. A másodrendű munkások, azok rendesen az alföldre járnak és már márczius hónapban szerződnek. Ez idén is, minthogy minálunk semmiféle baj nem volt, — a felvidéken az apostolok, a kikkel, azt tartom, keményebben kellene elbánni, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a kik fellázítják a népet, még nem ütöttek tanyát, még nem lázították fei a munkásokat, — mondom, az idén is elmentek az aratási idényre a munkások s hűen teljesítették az alvidéken munkájukat. Egyszer azonban beállt az alvidéken a munkás-sztrájk és akkor a kormány elrendelte, hogy össze kell irni a felvidéken a munkásokat és levinni s learattatni a felvidékkel az al vidéket és oly nagy árakat ígértek, hogy a melyeket a felvidéken a rosszabb, a silányabb termésű föld nem bir meg. Még eddig ment a dolog, a munkások lementek az alvidékre, a minek következtében a felvidéken munkáshiány állott be. Nem sztrájkoltak ott a munkások, végezték munkájukat, de annyival már kevesebb munkás volt és a legjobb akarattal sem tudták munkájukat elvégezni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De még az a baj is előállott, hogy miután annak a harmadrendű munkásnak olyan magas árt ígértek és adtak is az alvidéken, a melyet ennek viszonyaihoz képest meg is lehet adni azért, mert baj van, a melyet pedig máskép nem lehetett elhárítani, azok az ott maradt munkások is azt a magasabb árt követelték, (Igás! Úgy! van a bal- és szélső baloldalon.) és a baj a felvidéken is megvolt. De ez még csak a kisebbik baj. Méltóztassék azonban figyelembe venni azt, hogy az