Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

187. országos iiiés 1897 '. Julius 14-éii, szerdán. 203 t. miniszter úr azon kijelentése, hogy ezzel a kérdéssel csak adminisztratív úton lehet segíteni. Isten ments! az adminisztratív intézkedések eredménye igen sok esetben, jól tudjuk, annyi, hogy semmit sem csinálnak s az akták martaléka lesz a nagyfontosságú ügy. (Igaz! ügy van! a szélső haloldalon.) Törvényhozási úton kell és szükséges a bajok szanálásáról gondoskodni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És erre — a nélkül, hogy magánjogilag bármiféle sérelem is idéztetnék elő a gyárakkal szemben, — van alkalmatos fegyver és eszköz kezükben, — mutassa meg még végre a t. túloldal, hogy ha a czukoripar fejlesztése érdekében tudott törvényeket, tudott határozati javaslatokat hozni, úgy a magyar mezőgazdák érdekeit is nem pusztán csak mint hangzatos jelszót viselik ajkukon, hanem őszinte szívvel igyekszenek segíteni terheiken is. És majd meg méltóztatnak látni, hogy épen mi, a kikkel szemben most jónak látja kidoboltatni és kikürtöltetni a magyar mezőgazdaság igazi érdekeivel való nem törődés könnyelmű és minden alap nélkül való vádját, mi leszünk az elsők, a kik elismeréssel fognak adózni a kormánynak, ha a gazdaközönség Ugye bajos helyzetén csak a legkisebbet is lendíteni hajlandó. (Igaz! JJgy van! a szélső báloldalon.) Egyébként a t. szabadelvű párt ily irányú intézkedések megtételére kötelezve is van; kötelezve van — jóllehet a t. miniszter úrnak általam imént idézett felszólalása ezzel az obligóval nem igen látszik teljesen azonosnak lenni; de mégis kötelezve van; mert a pénzügyi bizottság a múlt év 1896. június hó 14-én benyújtott jelentésében a következő Ígéretet tette meg: »Hogy gondja lesz a pénzügyi bizottságnak arra, miszerint a mezőgazdasági részről felpanaszolt és a cznkorgyárosoknak tulajdonított kartelltörekvcsekkel szemben a czukorrépa mesterséges ^ árcsökkentése elkeriiítessék.« És én remélem is, hogy az az ígéret tényleg be is fog váltatni s a t. miniszter úr is be fogja látni, hogy a rayonirozásokkal szemben feltétlenül törvényhozási intézkedésekre van szükség, mondom, remélem az ígéret beváltását és pedig nem azért, mintha talán arról lennék meggyőződve, hogy a szabadelvű párt semmi sürgősebb kötelezettséget nem ismer, minthogy ígéreteinek tuczatszámra menő váltói közül épen ezt az egyet váltsa be haladéktalanul, hanem azon okból, mert Ausztriában is a rayonirozások és kartellek ellen a legerélyesebb akczió indult meg és az észlelt bajok orvoslására törvényhozási intézkedések megtételére az előkészületek már tényleg folyamatba tétettek. Tudvalévő dolog pedig az, hogy a mi kormányunk és az ausztriai kormányzat között oly sajátságosan egyöntetű magnetiko-elektrikus összeköttetés rejlik, hogy annak a hipnotikus összeköttetésnek a nyomása alatt még az állomásokról a csengő harangokat is levétettük az idén azért, mert Ausztria is tavaly levétette, és így nyugodtan remélhetjük, hogy a »mitgenommen mitgefangen« elvénél fogva egyszer onnét kiindulólag nem hátrányos, hanem előnyös kezdeményezésnek leszünk feltétlen utánaesinálói! Erre a körülményre támaszkodva remélem én azt, t. ház, hogy a kormány és a szabadelvű párt a kartellekkel szemben is hasonirányű akczióra fogja elhatározni magát! Ezekben akartam, t. ház, ennek a javaslatnak káros oldalait megvilágosítani és ezúttal a t. miniszter úrnak még csak két állításával szándékozom foglalkozni: azt volt szíves állítani, hogy ő semmi súlyt nem tulajdonít annak, hogy az a kérdés nem a kiegyezési ügyekkel kapcsolatban, hanem előzetesen lesz megoldva, nemcsak a keretéből kiesőleg nem tulajdonít annyival kevésbbé, mert a czukorprémium felemelésének kérdése nem is illeszthető be azok közé a törvények közé. Bocsánatot kérek, de ezt az állítást nem fogadhatom "el. Hiszen a mikor a prémium felemelésének a kérdése a múlt évben előkerült, maga a pénzügyi bizottság előadója is elismerte, hogy ezt a kérdést a kiegyezési kérdésekkel kapcsolatosan kell tárgyalni; a mint ő mondotta, azért terjed a törvény hatálya csak egy évre, »hogy ezt a kérdést a többi kiegyezési tárgyaktól nem kiszakítva, hanem a többiekkel együttesen lehessen megoldani.« És ez természetes is, hiszen a vám- és kereskedelmi szövetség egész határozottan rendelkezik, hogy a czukoradó kérdését annak keretében kell tárgyalni. De azt mondta a miniszter úr, hogy nem a prémium nagysága szempontjából, hanem a restituczió és az elszámolás kérdését illetőleg. Bocsánatot kérek, ez csak szőrszálhasogatás. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ha a particzipáczió felett parancsolólag kell hogy a vám- és kereskedelmi szerződés intézkedjék: akkor mennyivel inkább lényeges kérdés az, hogy minő legyen az a fis összeg, a melynek terűében az egyik vagy másik államnak részesülni kell, akkor mennyivel czélszerübb ennek a kérdésnek az eldőlését is a kiegyezés sikerültével határozott összefüggésbe hozni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De ez az eljárás, hogy akkor, a midőn a megkötendő kiegyezés elé épen a túloldalról oly rettenetes akadályokat gördítenek és horribilis követelésekkel lépnek elő, hogy mi ekkor csupa jóindulatból előlegezzünk a jó reménység fejében öt milliót és affajta eljárás számba mehet, mintha verekedés előtt átadjuk ellenfelünknek a kardot. Úgy gondolom. íK;*