Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-137
202 1 "* orSi! ágos fllés 1897. jnlius 14-én, szerdán. get: ez valósággal egy rókáról két bőrt nyúzás megengedhetlen politikája. Egyébiránt, t. ház, tévedésben van a t. miniszter úr — megjegyzem, hogy minekutána ez ügyben még a jelen tárgyalások folyamán nyilatkozni nem tartotta szükségesnek, kénytelen vagyok teljes jóhiszemű feltevéssel, hogy tudniillik a t. miniszter űr financziális meggyőződésén nem változnak oly rohamosan meg, mint példának okáért az összkormány katonai és egyéb nézetei, a múlt évben a kartell kérdéséről mondott nyilatkozatait alapúi venni és azokra vonatkozólag megtenni ellenvetéseimet — mondom, igen nagy tévedés a t. miniszter úr részéről az a képzelődés, hogy a czukorgyárosok azért kartelliroznak, fmert a túlprodukczió veszélyeitől tartanak. Hiszen ez a veszély először is a prémiumos politika biztos oltalma alatt semmi esetre sem fenyegetheti: nekik annál jobb, mentől többet termelhetnek, mert annál több jutalékra van a jelenlegi érvényben levő törvény szerint jogosultságuk és annál többet exportálnak; és másodszor pedig köztudomású tény, hogy a gyárak annyira messze állanak ettől a veszedelemtől, hogy nagyobb mennyiségű' répaanyag beszerzését önmaguk is szükségesnek tartják az által elérni, hogy ezer holdakra menő nagy uradalmakat bérelnek ki épen répatermesztés czéljából maguk a czukorgyárak. Ilyen eset példának okáért a szerencsi czukorgyár, a mely az Andrássy-uradalmat bérelte ki. Hát feltehető az logikusan, hogy ha a gyárak túlprodukcziótól tartanának: önmaguk kötnék le magukat nagy anyagi felelősséggel és gazdasági rizikóval járó nagy bérletek kötésének. Szerintem ezt az eshetőséget feltenni képtelenség és így a kartellek is bizonyára nem olyan bajnak a meggyógyítására alakultak, a melynek se hire, se hamva nincs. Hanem igenis alakúinak az én véleményem szerint kettős czélzattal: először — és ennek kihatását a gyakorlati életben is teljesen észlelhetjük — a répa árának mesterséges úton való lenyomására; másodszor pedig: a fogyasztásba átmenő czukor árának a megdrágítására. Az első czélt elérik a széltében csiripelt rayonirozás segélyével. Azt mondotta a t. miniszter lír, hogy miután az egyik fél, tudniillik a gyárosok részéről a leghatározottabban tagadásba vétetik a rayonirozás létezése, míg viszont a másik oldalról tudniillik a termelők részéről az állíttatik, ezt a dolgot bizonyítani nagyon nehéz, és mert a puszta negáczióval pozitív tényt felhozni nem tudunk. Igaz, hogy egyikünknek sincs a zsebében a szerződés, a mit a szövetkezett gyárak a mi meggyőződésünk szerint tényleg megkötöttek és az is valószinű, hogy azt nem igen fogják ellenőrzés szempontjából se a t. miniszter úrnak, se nekünk elküldeni, de azért a gyakorlati viszonyok határozott bizonyítékot nyújtanak erre nézve. Méltóztassanak utána nézni, hogy köt-e egy gyár is oly termelővel répatermesztésre szerződést, a mely nem az ő rayonjába tartozik; pedig az a gyár esetleg öt-tiz krajczárral többet is fizet métermázsánkint, a termelő szivesebben lépne szerződésre vele, talán a gyár is, mert jobb anyagot kap, még sem teszi, inkább földbérletek obiigóját veszi a nyakába. Miért ? Talán azért, mert különös kedvtelése annak a gyárnak magyar bérlővé lehetni? Bizonyára nem azért, hanem azért, mert köti a kartell nyűge. És mindeme veszélyes jelenségek fenforgása esetén bizonyára édes kevés biztosítékot nyújt a magyar gazda közönség részére a t. pénzügyminiszter úrnak a múlt évben elmondott beszéde : a midőn itt azt mondotta »magánjogilag alig van a kormány abban a helyzetben«, hogy a kartellekhez hozzáférhessen és tiltó rendszabályokat léptessen életbe (olvassa): »ennélfogva hogyha a kartell jogosulatlanul az áraknak emelésére vagy a nyers termények árának csökkentésére irányúit, akkor az kétségkívül közgazdaságilag meg nem engedett dolog, azonban magänjogilag a kormány nincs abban a helyzetben, hogy hozzá férhessen és tiltó rendszabályokat léptessen életbe.« Egyúttal beszéde végén azt is mondotta: »Bizonytalan támpontra nem támaszkodhatik. És épen ezért a tekintetben miután bátor voltam felfogásomat a kartellekre nézve jelezni, azt hiszem a t. ház belenyugszik abba, ha kijelentem, hogy igenis kész vagyok a legbehatóbb megvizsgálás tárgyává tenni és kapcsolatosan a czukoradó kérdésének végleges rendezésével, ; — ha egyáltalában lehetséges, — megtenni adminisztratív úton mindazt, hogy a gyárosok a termelőkkel szemben, és azok károsítására szövetségeket létesítsenek.« A t. miniszter úrnak erre a kijelentésre azt vagyok bátor elsőben is megjegyezni, hogy tanuló korom óta, a mikor irálytani gyakorlatúi ezt a feladatot kaptam fel, soha egy rakáson ennyi sok feltételes okhatározói mellékmondatot nem olvastam. És tudvalevőleg a feltételes okhatározói mellékmondatok: ha kijelentem, ha nem gátolja semmi, ha egyáltalában lehetséges, és végezetre a tanulmányozás és vizsgálat elrendelés mindmegannyian olyan kormányzati reczipék, a melyekből ugyan egész nyugodt lélekkel meghalhat a beteg; olyan methodusók, a melynek teste alatt az egéáz kényes kérdés egyszerűen az akta-csomók poros világába van eltemetve. És szerintem ez a kérdés sokkalta fontosabb, semhogy azt ilyen úton egyszerűen el lehetne | ütni. Véleményem szerint nem állhat meg a
