Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

137. országos ülés 189? . Julius 14-én, szerdán. 201 hatom oly fontos jelenségnek, a mely a mi meg­győződésünkre nyomást gyakorolhatna, de meg másrészt azok a kétségbeesett gazdasági egye­sületi feljajdul ások azt a benyomást teszik reám, mintha egy szegény ember —a kinek kuny­hója lángokban ég — a szomszéd házának cserepes tetejére másznék fel azzal a czélzattal, hogy annak szalmafüstjétől ez lángra ne lobbanjon. A dédel­getett czukoripar feljajdulását érteném, hiszen a kényeztetett gyermek kétségbeesik, ha igaz­ságos rendszabályokra fogják, de hogy miért siránkozik akkor a mostoha gyerek: azt meg­érteni nem tudom. (Tetszés balfelöl.) Hiszen a mi a jelenlegi helyzetet illeti, jól tudjuk mi azt, hogy abból, hogy a prémiumot meg­szavazza-e a magyar országgyűlés vagy sem, abból a magyar mezőgazdaságnak egy árva krajczár kára vagy haszna sem lehet. Ennek a törvénynek a hatálya csak egy esztendőre szól; a répatermelő gazdaközönség szerződésileg meg­szavazott fix árra már le van kötve; se többet, se kevesebbet nem kaphat termesztményeért: miért akarja hát az orvosságot bevenni ő akkor, a midőn másnak fáj a feje ? Vagy a magyar mezőgazdaság répatermelő osztálya már annyira előrelátó, hogy egyéb bajai híján már a jövő évben bekövetkezhető fejfájás ellen most akarja megrendelni a reczipót. Ez, t. ház, túlzott és oknélktíli óvatosság és előrelátás. Mert még ha attól tartanak is, hogy a szerződés lejárta esetén leszállítják a gyárak üzemüket és tönkre megy a magyar mezőgazda­ság czukorosztálya, hát én az aggodalmat igen alap nélkül valónak tartom és e lehetőségtől nem félek; pedig én is magyar mezőgazda vagyok, — és sokan vagyunk ilyenek e párt tagjai kö­zött — és bizonyára legjobb tudásommal és képességemmel nemzetünk mezőgazdaságának csak javát akarnám — nem félek ettől a lehe­tőségtől, mert jól tudom, hogy az előállított anyagért kevesebbet — mint a mit most fizet­nek gyáraink — nem adhatnak a magyar ter­melő közönségnek; és ha megszűnne a prémiumos rendszer, annak a mezőgazdaságra semmi káros kihatása nem lenne, (Úgy van! balfelöl.) legfel­jebb Y 2 va gy 1 /i°/o kevésbbé jól kamatozna a befektetett nagy tőke. És ez utoljára is nem oly végnélktíli nagy kalamitás, hogy ezért a magyar gazdaközönségnek kelljen meghúzni a tűzjelző harangot! (Igazi Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Egy következménye bizonyosan lenne a prémium megszüntetésének és ez az eredmény az én szememben teljesen kasszálná az esetleges időleges összes hátrányokat: megszűnnének a mezőgazdák és a fogyasztó közönség zsebére alapított kartellek (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a czukoripar terén is érvényesülne a kereslet KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. és kínálat egészséges törvénye. És hogy ennek az eredménynek a közgazdaság és a közfogyasz­tás szempontjából mily üdvös eredményei len­nének, azt lúszem, azt a t. túloldai sem von­hatja kétségbe, mert én, t. ház, ezt a kartell ­kérdést kiválóau veszélyes jelenségnek tartom. Ha, t. ház, Smith Ádám a prémiumokat az állam vérszopó állatainak nevezhette el: nem túlozok egy cseppet sem, ha a kartellek azon formáját és rendszerét, a mely a magyar ezukor­ipart hálójába kerítette, én is valóságos piócza­szervezetnak tekintem; egy olyan egészségtelen alakulásnak, a mely zsibbasztólag hat a ter­melőre és igen nagy hasznot emel el a fogyasztó zsebéből is. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Vannak — elismerem — a kar­telleknek olyan alakulatai, a melyeknek úgy lehet nemzetgazdaságilag üdvös eredményök és ki­hatásuk van. A t. pénzügyminiszter úr is 1896. június hó 20-án a czukorprémium emelése érdekében tartott beszédében hangsúlyozta és e tekintetben én is osztom az ő nézetét, hogy ha a kartell szervezete csak azt czélozza, hogy a termelés a végtelenségig ne fokoztassék, a mi természet­szerűleg titlprodukcziót, üzembeszüntetéseket és ebből kifolyólag tömeges munkáselbocsátások veszedelmét rejtené csirájában, mondom, ha a kartell csak ilyen eredményeket szándékozik el­érni, akkor annak határozott létjogosultsága van. Nagyon könnyű bebizonyítani, hogy a czu­korkartellek nem ilyen czélzattal teremtvék. Egyébként a czukorgyárosok felette naiv emberek lennének akkor, ha ilyen alakban a saját jól felfogott érdekök ellen cselekednének; hiszen a prémiumok, a mint a t. miniszter úr állítani szives volt, épen a túlprodukczió meggátlása czéljából igénybe vett kényszereszköz az állam részéről; a gyárosokkal szemben határozott biz­tosíték arra nézve, hogy őket azért a bajok semmiesetre sem érhetik, a mi ellen a kartell alapján való védekezést a t. miniszter úr is jo­gosultnak ismerte el. Vagyis, t. ház, itt én a t. miniszter úr fel­fogása között egy kis logikai ellentétet vélek felfedezhetni. Vagy áll az — jó, és ezt én is elfogadom — hogy a prémiumok a túlproduk­czió megszüntetésére alkalmas eszközök; de akkor nincs szükség ugyanennek a czélnak el­érésére, kartellra. Vagy ha van szükség kartel­lokra, akkor igazán nagyszabású fényűzés még kilencz millió prémiumot is adni oly czélra, a melyet egészséges kartellirozás útján el lehet érni. Szóval vagy az egyik vagy a kartell vagy prémium; de prémiummal is támogatni a czukor­ipart; és viszont a kartellek kénye-kedvének is kiszolgáltatni a termelő és fogyasztó közönsé­26

Next

/
Thumbnails
Contents