Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

137. országos ülés 189Í mondta Hegedüs Sándor, ha a kivitel emelkedni fog, a prémiumnak eo ipso aránylagosan csökkenni kell és ez két irányban lesz üdvös: először okvetlenül szelídíteni fogja a protekcziós cxukorpolitika terén felburjánozott spekulácziót és másodszor biztosítani fogja magát az államot a további pénzügyi áldozatok követelhetése ellen. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) Igen tisztelt képviselőház, ezt a kérdést máskép felfogni nem lehet. És csakis a szabadelvű politika következetességének és annak illusztrálására, hogy milyen őszintén viselik ott szívok ön Magyarország érdekeit idéztem Láng Lajos előadónak a múlt év június havában benyújtott azt az indokolását, a mely a czukorprémium felemelését az 1888-iki törvény intenczióival akarja leplezgetni és arra akarja ezt a kártyavárat felépíteni. Hát, t. ház, erre semmi jogezímük nem lehet. Még az 1888-iki borravalós politika sem akarta azt az összeget a messze távol eső jövőben sem fokozni és hogy ha önök azt minden gazdasági és fináncziális okok ellenére a mxílt évben mégis megtették, ne akarják azt annak a korszaknak a számlájára tukmálni, a melynek úgyis elég fináncziális bűne és hibája volt egymásután felhalmazva. Vallják be, t. ház, az igazi okot, hogy a megesökkent 1*60 krajczáros prémium kevés volt már az ausztriai cznkoriparnak és ez újabb áldozatot követelt. És természetes, hogy akkor ily nagy fontosságú tekintetek mellett minden más indokoknak háttérbe kell szorulni és vérző szívvel tiltokozunk bár a theoriában, de nyugodtan oldjuk meg a tárczát a gyakorlatban. Hát, t. ház, ez az a megcsökönyösödött kiegyezéses politika, a melyre bizonyára rámondaná ismét a múlt század költője: a juh mert együgyű 6", gyapja százszor nyírva kinő! (Élénk helyeslés és tetszés a hál- és szélső haloldalon.) Ezekben akartam kimutatni a prémiumos czukoradórendszernek a magyar pénzügy szempontjából való kihatásait és most, t. ház, áttérek azokra a szempontokra és körülményekre, a melyek ezen törvényjavaslatból kifolyólag a magyar mezőgazdaságot érinthetik, illetve tényleg érintik. A tisztelt előadó, Neményi Ambrus úr volt szíves ezt a törvényt alárendelt jelentőségűnek minősíteni, a melynek ötletéből nagyhorderejű preczedensek le nem vezethetők. Hasonlag arról az oldalról Chernel Ferencz t. képviselőtársam azt a véleményét fejezte ki, hogy bennünket nem a közgazdasági szempontok vezérelnek akcziónkban, hanem pártszempontok. A mi az első kifogást illeti, hogy tudniillik ez a törvény alárendelt fontosságú: egyáltalán nem fogadhalom el. Nem pedig azért, '. Julius iá-én, szerdán. |gg mert az a kérdés, hogy a magyar állam háztartása kilencz millió összegnek megfelelő arányban terheltessék-e meg vagy sehogy: egy államban nem minősíthető jelentéktelen dolognak. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) És én példának okáért a magam szempontjából sokkal fbntosabbnak tekintem, mintha egy vasúti vállalat létesítésével vagy ehhez hasonló termeszein dolgokkal van igénybe véve — a mint az a közelmúlt törvényhozási szezonban is történt — a ház munkarendje. És ha tényleg oly csekély jelentőségű ez a javaslat: miért helyez annak keresztülvitelére oly végtelen nagy súlyt az a párt, a melyhez az előadó úr is tartozik? Nem, tisztelt előadó úr, mi átérezzük ennek nagy fontosságát — egyáltalán nem pártszempontból — hanem magának az ország érdekeitől vezéreltetve. Ez a vád — ha mi pártszempontból cselekszünk — egyébként egyáltalában nem új keletű, felhozta már az ellenzékkel szemben a prémhlm-kérdésnek múlt évi tárgyalása alkalmával is maga a t. pénzügyminiszter úr, jóllehet akkor sem lehetett oka panaszkodni a tárgyilagos vita hiánya miatt. És mi ezzel szemben csak arra hivatkozhatunk, a mit Láng Lajos képviselő úr, a t. előadó úr elődje mondott, hogy ez a kérdés eminenter politikai kérdés és egészen jogosultnak és logikusnak tartja az önálló vámterület hívei részéről. És ugyanekkor elösmerte, hogy a czukoradó ránk nézve több hátránynyal mint előnynyel jár és oly adónem, a melyből Ausztriának sokkal több haszna van, mint a magyar kincstárnak! Hát, midőn Láng Lajos képviselő úrnak ezen szavaira hivatkozni bátor voltam, ismét kénytelen vagyok kiterjeszkedni egy félhivatalos szócsőnek egy czikkére, nevezetesen: midőn, ha jól emlékszem, ezt a mondását szintén idézte Barta Ödön t. képviselőtársam és erre vonatkozólag tévedések és botlások czímén egy czikk jelent meg abban a szócsőben, mely azt mondta, hogyha Barta Ödön képviselő Láng Lajost értette a jeles közgazdász alatt, akkor csak abban van igaza, hogy Láng Lajos ismert jeles közgazdász, de hogy Láng Lajos a Barta Ödön képviselő által felolvasottakat mondta volna, arról nem tudnak semmit és azt, hogy mondta volna, egyáltalában senkinek nem sikerülhet bebizonyítani és egyúttal erkölcsi leczkét ad arra nézve, hogy ha obstruálnak, legalább tanuljanak valamit. Úgy látszik, hogy mi tanulunk egy kicsit, hanem annak a hivatalos szócsőnek vezérczikkírója nem olvasott semmit a ezukoradó-tárgyalási naplóból és egyáltalán nem olvasta a saját közgazdászának beszédét. (Úgy van! Ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Nos hát, ha a t. túloldalnak oly előkelő