Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

198 187, országos ölés 1897. Julius 14-én, szerdán. különbözetre való tekintettel, egy ipari ágat minden más között megkülönböztessem és azt előtérbe tolva favorizáljam. Nem látnám elérkezettnek azt az időt, hogy kiviteli jutalmak osztogatásával csináljak magam magamnak konkurni cziát, verjem fel egy oly elsőrendű és nélkülözhetien élvezeti czikknek az árát, a melyből — a mint azt Kossuth Ferencz kimutatta — hazánk lakossága viszonyítva a külföld állampolgáraihoz, elenyészően csekély mennyiséget fogyaszt el. Én — mondom — egyáltalában nem tartanék attól a rémképtől, a mit oly élénk színekkel igyekeznek a t. túloldal nemzetgazdái kifesteni, ha a czukorprémium eltörlése kimondatnék. Kétségtelenül az az eredménye meglenne, hogy önmagunk fogyasztását nem drágítanók idegen czélzatokért és a mérsékeltebb árak mellett a magyar fogyasztó közönség is fokozottabb mérvben venné igénybe e czukrot és a fokozott kereslet egyensúlyozná a kínálatot. Szóval a gyárak megnyernék a révei! azt, mit a vámon elvesztettek. És mennyivel, más a helyzet így a közös vámterület alapján! Hiszen a magyar ezukorgyárak talán jókedvükből vállalkoztak arra, hogy a külföld piaczain keressenek a maguk árúinak bizonytalan tanyát! nem sokkalta szivesebben fogadnák ők el elárúsítási terrénumul magát a belföldet, a mely összes produktumaiknak felvételére és fogyasztására határozottan képes alap ? Exportál nem önszántából, hanem a kényszerhelyzet nyomása alatt, mert az osztzák gyárak elveszik előle a saját hazájában a biztos piaczot. A magyar czukoriparnak nincs szüksége az export-jutalmakra, ha önállóan rendelkezünk vámterületünk felett és így értelme sincs annak, hogy mások kedveért és javáért a mi vállainkra rakassanak a terhek. És mind e körülmények teljes tudatában mit tesz kormányunk, hogy a véleménye szerint is káros prémium-rendszer kihatásait és méltánytalan eredményeit ellensúlyozza: természetes emberi észjárás szerint azt kellene szupponálnunk, hogy az évek folyamán tett tapasztalatai meggyőzvén őt eredeti álláspontjának helyességéről, igyekszik a prémium-rendszer kiküszöbölését előkészíteni. Nem, t. ház, ez a konzeqoenczia nem quadrál ahhoz a kormányzathoz. Káros a prémium az országra nézve, ez a főtétel; a következtetés: emeljük fel. És tényleg az 1888: XXIII. törvényczikk öt milliójából lett az 1896: XIX. törvényczikk kilenez milliója. Ennél a kis számbeli reparácziónál álljunk meg egy kissé és lássuk, hogy mivel lett megokolva a felemelés szükségessége. Tehát t. ház, ezen indokolásból kitetszőleg a czukorprémiumnak kilenez millióra való felemelését azon körülmény nyel tudta és akarta megindokolni a pénzügyi bizottság és az előadó, hogy a kifizetett járulekok összege nem biztosította 110 kilogramm tiszta súlyú kivitt ezukor után a polarizáczió háromféle fokozatához képest az 1*50, 160 és 2'30 krajezár prémiumot. Vagyis a prémium felemelésének kényszer helyzetét áthárította az indokolás az 1888: XXIII. törvényczikkre, (Úgy van! Úgy van! halfélől.) nrnt a melyben ezen fix tételek a kivitt ezukorra vonatkozólag biztosítva lettek, azaz az 1896: XIX. törvényczikk nem , ezélzott egyebet, mint az előbbi ezukoradótörvény rendelkezéseinek végrehajtását és ez amannak csak szükségszerű folyománya. T. ház ! Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez az indokolás, a melylyel a kilenez milliónyi többlet megszavazásának jogosultságát bizonyítani akarják, minden alapot nélkülöz. Nélkülöz azért, mert az 1888: XXIII. törvényczikk 3. §-a szerint már előre kontemplálva lett az az eshetőség, hogy a mennyiben egy-egy termelési időszakban kifizetett prémium összege az öt millió forintot a szállított ezukormennyiség arányához képest meghaladná, az azon felüli összeg az érdekelt gyárakból aránylag visszafizetessék. Vagyis, t. ház, az 1888-iki törvényhozás annak a kellő tudatában állapította meg a prémium összegét egy fix tételben, hogy a kiyitel emelkedni fog; megállapította daczára ennek egy kérdés alá sem jöhető határozott mennyiségben, a melynél többet sem akkor, sem a jövőben kiviteli jutalékul feláldozni nem volt hajlandó. Szóval, t. ház, az 1888-iki czukortörvénynyel az 1896-iki prémium felamelését indokolni nem lehet. Ez utóbbi amazzal határozottan ellentétben áll. Mert annak a szelleme azt hozta magával egész természetesen, hogy ha a kivitel emelkedni fog, arámylagosan csökken a prémium, emennél pedig a prémium magassága akar alkalmazkodni a kivitel méreteihez. Hogy ez a felfogás nyilatkozott meg tényleg a 1888-iki ezukortörvényben és hogy én ezt a szellemet nem belemagyarázni akarom, legyee szabad hivatkoznom magának a törvény előadójának, Hegedüs Sándornak 1888. márczius 2-án elmondott beszédére, a ki a szóbanforgó kérdésre akként nyilatkozott (olvassa) : ^Természetes, hogy a mely perezben e mennyiséget a kivitel meghaladja, akkor a prémium tétele változni fog, azaz az öt millió forintnyi összeg nagyobb mennyiség között oszolván meg, a 2 forint 50 krajezáros tétel megfelelő arányban leszáll, a mi két irányban üdvös: először mitigálja a mesterséges spekulácziőt, másodszor megóvja a monarchia két államának pénzügyi érdekeit.* Teljes egészében elfogadom e kijelentés igazságát. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azt