Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

196 Í87. országos ülés 1897, Julius 14-én, szerdán. mint Lazájának jól felfogott és semmi mástól uem befolyásolt érdeke. Hát, t. ház, ebben is csalódtam, mert nézzük azokat az indokokat, a melyek az 1888dki jelen­leg is érvényben levő czttkoradó-törvény meg­szüntetését eredményezték. A mi czukoradó-törvényünk, t. képviselőház, a terményadó alapjára van fektetve, még pedig annak azon fajára, a mely az adó befizetésiét csak abban a pillanatban követeli meg, a midőn az adóobjektutn a forgalomba oly ezélból megy át, hogy az a belfogyaszíás anyagává váljék. Hogy ez az adónem magának az adózásnak a szem­pontjából a legbiztosabb és legkevésbbé eltitkol­ható alap; hogy továbbá igazságos eljárási mód, a mely a különböző minőségű anyagokból és különböző fejlettségű technikai eszközökkel dol­gozó gyárak egyikének avagy másikának semmi előnyt nem nyújt, avagy terhet jogtalanul vállaira nem rak; hogy továbbá azon intézkedésénél fogva, hogy az adó megfizetése quasi a fogyasztó kö­zönség zsebére utaltatik át: ez az adónem ma­gára a czukoriparra sokkal kedvezőbb, mint a pausális rendszer volt, azt kétségbe vonni sem lehet. És a törvénynek tartalmát ekként felfogva teljes joggal azt hihetnök, hogy semmi egyéb czélzatä nem volt, mint az, hogy a magyar fo­gyasztó és adófizető közönségre egyrészt; más­részt pedig a magyar czukoriparra ólomsúlylyal nehezedett pausális adórendszer hátrányait meg­szüntesse és egy biztos bázison szabad légzést biztosíthasson. Hát, t. ház, a törvény intenczióit ekként magyarázni; intézkedéseit ezen szándékoktól vezé­reltnek elképzelni alapos tévedés lenne: mert az 1888 : XXIII. törvényezikk összes méltányos és magyar szempontból hasznos intézkedéseit tel­jesen tönkre teszi az ezúttal életbe léptetett pré­mium-rendszer. Nullifikálja, t. ház, és egyben azt a gondolatot is felkelti bennünk, hogy az egész adórendszerváltozás csak azért történt, mert az előbbi eljárási mód Ausztria fokozott igényeit kiegészíteni nem volt képes, nagy exportja annak keretében az adórestituczióvaí kellő támaszt mái nem találhatott: és az adóalap-változtatás csak jogczím volt arra nézve, hogy ennek az ürügye és leple alatt a magyar törvényhozás keretébe a prémiumrendszer beilleszthető legyen. Mert kér­dem : mi érdeke volt, t. ház, Magyarországnak 1888. évben abban, hogy a czukor számára egy kiviteli jutalom biztosíttassék ! ? T. ház! Nyitott kaput döngetnék, ha a pré­miumrendszer káros listását itt fejtegetni akar­nám: 1888. márczius másodika óta, tehát behoza­tala kérdésének megszületése perezétől kezdve a t. túloldalnak minden fmánezkapaczitása elméleti­leg agyonkárhoztatta, de a gyakorlatban követ­kezetesen mindenik szavazatával behozatalát lehe­tővé tette. A prémiumokról már a múlt században meg­mondta Smith Ádám, hogy azok a nemzetgazdaság vérszopó állatai. Szükséges volt az állam bizonyos iparágának meghatározott fejlettségi fokán egy támadási eszköz, a melylyel idegen országok iparát saját piaözukról akarjuk leszorítani: a verseny­képesség lehetővé tétele érdekében adott állami szubvenczió. Ott, a hol a fellendült ipari viszo­nyok pezsgése valamely meghatározott termelési ágban oly eredményeket hoz létre, a mely a ke­reslet és kínálat egészséges törvényeinek termé­szetes érvényesülésére zavarólag hathatna; ott, a hol a szóban forgó iparág további fejlődéséhea, vagy legalább is fentarthatásához — akár állam­politikai, akár közgazdasági szempontokból — fontos érdekek vaunak hozzá kapcsolva: ott a viszonyok kényszerítő nyomása alatt Smith Ádám­ként kénytelenűí-kelletlenvíl mint szükséges rosz­szat alkalmazni kell és lehet. De, kérdem, fenforógtak-e mindezek az elő­feltételek Magyarországra vonatkozólag akkor, a midőn az 1888-iki törvényhozás a czukoripar javára a prémium gondolatát akczeptálta? Sze­rintem nem forogtak. (Igaz! ügy van! a hál- szélső baloldalon.) T. ház! Mindenesetre sajátságos jelenség és ezt csak mellékesen jegyzem meg, hogy épen az a magyar törvényhozás, a melynek a kiegye­zési időszak óta kifejtett összes törvényhozási te­vékenysége sajátságos következetességgel mindig idegen példákat utánozott és azok nyomán haladt; sajátságos jelenség, hogy épen mi, a kiknek törvénykönyve a német, franczia és stb. törvény­hozásoknak legtöbb esetbem utánzata és máso­lata; épen egy ily kérdésben lépett a kezde­ményezés terére és a mi és az ausztriai törvény­hozásnak nevéhez fűződik a nyilt prémiumok behozatalának kétes dicsősége. Egy oly időpont­ban, t. képviselőház, a mikor még a legkifejlet­tebb két czukortermelő állam Franczia- és Német­ország is csak az adóvisszatérítések rendszerével igyekezett támogatni konkurrens iparát, és a nyilt prémiumok behozatalát még nem tartotta idő­szerűnek: ekkor vállalkozott Tisza Kálmán akkori pénzügyminiszter a czukoripar meghono­sításának és fejlesztésének leple alatt arra, hogy az öt millió forintnyi állami szubvenczió összegét beigtassa törvényjavaslatba. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Vállalkozott, t. ház, erre a kétes értékű szerepre egy oly időpontban, a mikor Magyar­ország a legválságosabb pénzügyi és közgazda­sági állapotban tengődött. Jól mondta azt, t. ház, Horánszky Nándor t. képviselőtársam 1888. márczius másodikán: a kormány idegen érdekek­nek áldoz akkor, a midőn belviszonyait párt-

Next

/
Thumbnails
Contents