Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

196 Í87. országos ülés 1897, Julius 14-én, szerdán. mint Lazájának jól felfogott és semmi mástól uem befolyásolt érdeke. Hát, t. ház, ebben is csalódtam, mert nézzük azokat az indokokat, a melyek az 1888dki jelenleg is érvényben levő czttkoradó-törvény megszüntetését eredményezték. A mi czukoradó-törvényünk, t. képviselőház, a terményadó alapjára van fektetve, még pedig annak azon fajára, a mely az adó befizetésiét csak abban a pillanatban követeli meg, a midőn az adóobjektutn a forgalomba oly ezélból megy át, hogy az a belfogyaszíás anyagává váljék. Hogy ez az adónem magának az adózásnak a szempontjából a legbiztosabb és legkevésbbé eltitkolható alap; hogy továbbá igazságos eljárási mód, a mely a különböző minőségű anyagokból és különböző fejlettségű technikai eszközökkel dolgozó gyárak egyikének avagy másikának semmi előnyt nem nyújt, avagy terhet jogtalanul vállaira nem rak; hogy továbbá azon intézkedésénél fogva, hogy az adó megfizetése quasi a fogyasztó közönség zsebére utaltatik át: ez az adónem magára a czukoriparra sokkal kedvezőbb, mint a pausális rendszer volt, azt kétségbe vonni sem lehet. És a törvénynek tartalmát ekként felfogva teljes joggal azt hihetnök, hogy semmi egyéb czélzatä nem volt, mint az, hogy a magyar fogyasztó és adófizető közönségre egyrészt; másrészt pedig a magyar czukoriparra ólomsúlylyal nehezedett pausális adórendszer hátrányait megszüntesse és egy biztos bázison szabad légzést biztosíthasson. Hát, t. ház, a törvény intenczióit ekként magyarázni; intézkedéseit ezen szándékoktól vezéreltnek elképzelni alapos tévedés lenne: mert az 1888 : XXIII. törvényezikk összes méltányos és magyar szempontból hasznos intézkedéseit teljesen tönkre teszi az ezúttal életbe léptetett prémium-rendszer. Nullifikálja, t. ház, és egyben azt a gondolatot is felkelti bennünk, hogy az egész adórendszerváltozás csak azért történt, mert az előbbi eljárási mód Ausztria fokozott igényeit kiegészíteni nem volt képes, nagy exportja annak keretében az adórestituczióvaí kellő támaszt mái nem találhatott: és az adóalap-változtatás csak jogczím volt arra nézve, hogy ennek az ürügye és leple alatt a magyar törvényhozás keretébe a prémiumrendszer beilleszthető legyen. Mert kérdem : mi érdeke volt, t. ház, Magyarországnak 1888. évben abban, hogy a czukor számára egy kiviteli jutalom biztosíttassék ! ? T. ház! Nyitott kaput döngetnék, ha a prémiumrendszer káros listását itt fejtegetni akarnám: 1888. márczius másodika óta, tehát behozatala kérdésének megszületése perezétől kezdve a t. túloldalnak minden fmánezkapaczitása elméletileg agyonkárhoztatta, de a gyakorlatban következetesen mindenik szavazatával behozatalát lehetővé tette. A prémiumokról már a múlt században megmondta Smith Ádám, hogy azok a nemzetgazdaság vérszopó állatai. Szükséges volt az állam bizonyos iparágának meghatározott fejlettségi fokán egy támadási eszköz, a melylyel idegen országok iparát saját piaözukról akarjuk leszorítani: a versenyképesség lehetővé tétele érdekében adott állami szubvenczió. Ott, a hol a fellendült ipari viszonyok pezsgése valamely meghatározott termelési ágban oly eredményeket hoz létre, a mely a kereslet és kínálat egészséges törvényeinek természetes érvényesülésére zavarólag hathatna; ott, a hol a szóban forgó iparág további fejlődéséhea, vagy legalább is fentarthatásához — akár állampolitikai, akár közgazdasági szempontokból — fontos érdekek vaunak hozzá kapcsolva: ott a viszonyok kényszerítő nyomása alatt Smith Ádámként kénytelenűí-kelletlenvíl mint szükséges roszszat alkalmazni kell és lehet. De, kérdem, fenforógtak-e mindezek az előfeltételek Magyarországra vonatkozólag akkor, a midőn az 1888-iki törvényhozás a czukoripar javára a prémium gondolatát akczeptálta? Szerintem nem forogtak. (Igaz! ügy van! a hál- szélső baloldalon.) T. ház! Mindenesetre sajátságos jelenség és ezt csak mellékesen jegyzem meg, hogy épen az a magyar törvényhozás, a melynek a kiegyezési időszak óta kifejtett összes törvényhozási tevékenysége sajátságos következetességgel mindig idegen példákat utánozott és azok nyomán haladt; sajátságos jelenség, hogy épen mi, a kiknek törvénykönyve a német, franczia és stb. törvényhozásoknak legtöbb esetbem utánzata és másolata; épen egy ily kérdésben lépett a kezdeményezés terére és a mi és az ausztriai törvényhozásnak nevéhez fűződik a nyilt prémiumok behozatalának kétes dicsősége. Egy oly időpontban, t. képviselőház, a mikor még a legkifejlettebb két czukortermelő állam Franczia- és Németország is csak az adóvisszatérítések rendszerével igyekezett támogatni konkurrens iparát, és a nyilt prémiumok behozatalát még nem tartotta időszerűnek: ekkor vállalkozott Tisza Kálmán akkori pénzügyminiszter a czukoripar meghonosításának és fejlesztésének leple alatt arra, hogy az öt millió forintnyi állami szubvenczió összegét beigtassa törvényjavaslatba. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Vállalkozott, t. ház, erre a kétes értékű szerepre egy oly időpontban, a mikor Magyarország a legválságosabb pénzügyi és közgazdasági állapotban tengődött. Jól mondta azt, t. ház, Horánszky Nándor t. képviselőtársam 1888. márczius másodikán: a kormány idegen érdekeknek áldoz akkor, a midőn belviszonyait párt-