Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-136
182 136, országos ülés 1891 . inlJDs 13-án, kedden. az az ember, a ki tőle valamit kér. (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Úgy tesznek, mintha az államnak összes kincsei, melyeket az adózók filléreiből hoznak össze, tisztán csak annak a pártnak volna tulajdona és tisztán csak annak a pártnak érdekében volna az felhasználandó. (Úgy van! & bal- és szélsőhalon.) És nem tudom, hogy ha a múlt választások alkalmával azok a ezukorgyárosok, vegyük, mind az ellenzék mellett szavaztak volna, vájjon az a törvényjavaslat ma a ház asztalán feküdnék-e? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Számtalan ága van a mi mezőgazdaságunknak, a melyen segíteni kellene, a hol a segítség sokkal szükségesebb volna és a hol annak áldását sokkal nagyobb mérvben, sokkal szélesebb körben élvezné. (Úgy van! a hal- és szélsőbalon.) Hogy mezőgazdaságunk mennyire szorul rá a segítségre, ezt leginkább az mutatja, hogy míg hazánkban az ingatlan birtok 1858-ban még csak 120 millióval volt megterhelve, 1891-ben már 1273 millió bekebelezett adóssággal volt megterhelve, nem számítja azt, a mi adó czímén terhelte a földet. A földmívelési minisztérium által kiadott »Magyarország földmívelése« czímíí munka azt mondja, hogy ez nem is olyan veszedelmes, mert a földbirtok kataszteri értéke 3500 millió, valóságos értéke valamivel több, mondjuk 5000 millió; tehát eddig a megterhelés, az adósság körülbelül csak 30°/o ot tesz. Országunknak eddig még csak egyharmad része van idegen kézben, mert azon terhek és követelések mind külföldi tőkések kezében vannak, tehát azoknak a kezén van földünk is abban az arányban, a melyben el van adósodva. Ezen eladósodás nem is tesz 30°/o-ot; mert ama munka figyelmen kivűl Nagyja, hogy a mi földbirtokunk 34°/o-a kötött birtok, a melynek legnagyobb részén nincsen teher, hogy tehát azon 1273 millió adósság a többi részét nyomja, még pedig oly arányban, hogy akárhány gazda már csak névleg, a telekkönyvi tulajdonlap szerint tulajdonosa a földének, de tulaj donképen az már rég nem az övé. (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Hogy gazdasági válságunk mily mérvű: mutatja szintén az a folytonos birtok változás, a mely évről-évre nagyobb arányokat ölt. A míg 1876-ban ezen bírtokváltozás 171 milliót tett ki, addig 1881 ben 216 millióra, 1885-ben 226 millióra, 1890-ben 262 millióra emelkedett. Mit jelent ez? Ha egy átlagos számadást csinálunk, azt találjuk, hogy 20 év alatt tulajdonképen majdnem egész országunknak földbirtoka gazdát cserélt. Nem cserélt ugyan mindegyik, de némelyik cserélt öt-hatszor, sőt tízszer is. Mit jelent az, ha mi mobilizáljuk gazdáink lába alatt a talajt ? Mit jelent az, ha ingadozóvá teszszük azt az osztályt, a melynek hátgerincze, szilárd alapja és támpontja kell, hogy legyen az egész nemzet? (ügy van! a szélső haloldalon.) így tehát, még ha ezen törvényjavaslat elfogadásából tényleg valami haszon háramlanék is azon néhány gazdára, azon 160.000 hold megmívelőjére, még akkor is azt kell mondanunk, hogy mikor a 99 , 7°/o-át annak a földnek, mely országunkat képezi, mely termőképes, nem tudjuk hasonló támogatásban és kivételes segélyben részesíteni, akkor nem indokolt ily nagymérvű segélyezés. De legalább azon 160.000 hold megmíyelője fog-e valami hasznot húzni ebből, ha mi ezen törvényjavaslatot megszavazzuk ? Én erre azt vagyok bátor mondani, hogy nem. Nézzük a dolgot úgy, a mint van. Az idei répatermésre okvetlenül megvannak a szerződések, az árak szabva. Hiszi-e valaki, hogy azok a czukorgyárak most, ha ezen törvényjavaslatot megszavazzuk, majd jobban fogják az őszszel fizetni ezeket a répatermelőket ? Talán a jövő termésre lesz ez kihatással? Erre megint azt mondják a gyárosok, hogy az 1 898-iki termés csak 1898/99 ben kerül feldolgozásra, akkor pedig nem tudjuk, hogy lesz-e prémiumunk, tehát megint nem emelik a czukorrépa árát. Egyébként van-e nekünk támpontunk, van-e tapasztalatunk arra nézve, hogy méltán követelhetnők, hogy a czukorgyárosok ezen törvényjavaslat által nekik hozandó előnyökben a répatermelőket, őstermelőket részesíteni akarják? Talán az a körülmény bizonyít a mellett, hogy ők kartelít kötnek, hogy rayozinálják a területet, mennél jobban lenyomják a termékek árait; vagy talán az a folytonos panasz, a melyet mindenütt, a hol czukorgyár és répatermelés van, hallunk a répák átvételére és átmázsáíására? (Helyeslés a haloldalon.) Azok azt bizonyítják-e, hogy ezen gyárosokban valami rendkívüli humanizmus, rendkívüli előszeretet vagy támogatási kedv van a termelőkkel szemben? Én azt hiszem, nem Vagy talán a répatermelőkre nézve a répatermelés olyan nagyon jövedelmező, hogy annak a redukcziója azokra nézve nem jár kárral? Távol áll tőlük. Annak idején a répatermelők nagy részét sikerült rávenni erre a mezőgazdasági ágra azért, mert kezdetben 85—90 krral fizették a répának métermázsáját és mert akkor sokkal jobb kilátásokkal, sokkal nagyobb terméssel biztattak. Azóta azonban redukálták az árat és mihelyt ezt teszik, bátran redukálhatják a termelési területet is. De nem is kell redukálniok, mert a termelőknek nagy része maga igyekszik a kötelezettségből kibújni, ágy hogy például a szerencsi gyár kénytelen nagyobb területet bérelni s répát termelni, mert répatermelőt nem talál. Ezt látjuk más gyáraknál is. Tehát nem áll az, mintha a termelési redukczió a mi gazdáinkat veszélyeztetné. Különben nem
