Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

136. országos ülés 1897. Julius 13-án, kedden. 183 hiszem, hogy egy ilyen ideiglenes, rövid életű törvényjavaslatnak el- vagy el nem fogadása a czukorgyárakra nézve oly nagy fontossággal birna, hogy ennek alapján kiterjesztenék avagy redukálnák mííködésöket. A gazdaosztály tehát első sorban semmi hasznát sem látná ezen prémiumnak, másodszor semmi veszély sem fenyegetné redukcziók folytán, harmadszor egyáltalában érdekelve a dologban nincs és ha valaki e törvényjavaslatot a gazdaosztáíyra való hivat kozással akarja indokolni: ez esak ürügy, a melyet bebizonyítani nem lehet. Azt is mondja a t. előadó úr, hogy a munkások érdekében van ez a javaslat, mert 1880-ban e gyárak 620.000 forintot fizettek ki munkabér fejében, 1891-ben 1,100.000 forintot, 1894-ben 1,600.000 forintot. Hát azért, mert ezek a gyárak 1,600.000 foriin munkabért fizetnek, mi az állam költségére megszavazzunk nekik 1,500.000 forintot, vagyis megfizessük összes munkásaikat, hogy ingyen dolgozzanak ? (Helyeslés halfelöl.) Hát van ennek értelme? Nem volna egyszerűbb ezen munkásokat mindjárt nyugdíjba helyezni, a mihez gyár sem kell. Ha ennél az iparnál teszszük ezt, nem állhat elő ugyanezen joggal más ipar? Még ha valami nagy kincstári feleslegeink volnának és azokból adnánk rendkívüli segélyt, még azt mondanám, hogy Isten neki. De hiszen azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy nem tudja nélkülözni ezen összeget, hogy azt elő kell teremteni adófelemelésseL Tehát igazságosan azért, hogy annak a néhány munkásnak, a kik ott azon czukorgyárakban vannak, netalán és csak állítólag valami segélyt adjunk, azért mi a munkások százezreinek megdrágítsuk egyik legfontosabb élelmezési és élvezeti czikkét: a kávét? Megfelel ez az adórendszer ethikájának? Én azt hiszem, hogy nem. Azt mondja erre az igen tisztelt miniszter úr, hogy ha fölemeljük az adót, abból még nem következik, hogy drágább is lesz a ezukor. Tudjuk azonban nagyon jól, hogy a világpiacznak árait azok az áralakító tényezők szabályozzák, a melyek rendszerint más íparczikkeknél és egyáltalában a világpiacz minden czikkénél a termelésnek és fogyasztásnak egymáshoz való viszonyát, na meg hébe-korba egy kis börzespekulácziót irányozzák. (Helyeslés a baloldalon.) Ámde akárhogy szabályozzák is ezek az áralakító tényezők az árt, mégis csak kétségtelen, hogy ez a két krajczárnyi adófelemelés mindannyiszor bizonyos szuperpluszt képez, a mely azonkívül, hogy nyomja a fogyasztót, drágítja a ezukrot. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Épen az igen tisztelt miniszter úr maga bizonyította be, hogy ezen két krajczárnyi vagy métermázsánként két forintnyi adófel emelés nemcsak hogy a fogyasztókat fogja nyomni, nemcsak hogy a belföldi árak emelkedésére fog vezetni, hanem hogy nemcsak két krajczárral fogja emelni a belföldi árakat, hanem még négyöt krajczárral vagy még többel is. Midőn felhozták, hogy ezen prémiumban csak néhány czukorfinomító gyár részesül, akkor a t. pénzügyminiszer azt mondotta, hogy nem úgy van és a többiek is élvezik, mert a prémiumoknak az a hatásuk, hogy az kifejezésre jut egyúttal a belföldi árakban is. Mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy a mennyiben a kivitel emelkedik, a belföldi piaczon bizonyos czukormennyiségek felszabadulnak, a kínálat tehát kisebb és a belföldi árak emelkednek; de ki fizeti ezeket az árakat ? A fogyasztó. Ezen törvényjavaslatnak elfogadása tehát nem használ a gazdáknak, a kiknek az érdekében, mondják, hogy behozták, nem használ a munkásoknak, a kiket itten czégérííl állítottak fel. Tehát kinek használ? Használ első sorban az államkicstárnak, mert ez nem egyéb, mint adóemelés, mint rejtett, titkolt, nem nyílt és nem őszinte gyarapítása az államkincstárnak a fogyasztók terhére. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Szinte azt a benyomást nyeri az ember, hogy a pénzügyminiszter úr, vagy a kormány talán nem is nyújtotta volna be oly szívesen ezt a törvényjavaslatot a gyárosok érdekében, ha egyúttal a kincstárnak nem volna meg a jövedelme. Másodszor érdekében áll ez a gyárosoknak, a czukorgyáros milliomosoknak. Többen szólaltak fel már képviselőtársaim közül ezen törvényjavaslat ellen azon a czímen, hogy az a nagy tökének indokolatlan dédelgetése a termelők és fogyasztók kárára. Éu a nagy tőke kérdésével itt és ez alkalommal és különösen a mai szocziális állapotok és viszonyok közt bővebben foglalkozni nem akarok, Nem akarom fejtegetni, hogy az emberiség történetében a nagy tőkének mily szerepe van, mennyiben és mikor volt az áldásos, mennyiben és mikor okozott az nagy károkat. Hogy szerepe volt: az tagadhatatlan, bár nem mindig egyformán. A mózesi törvényhozás nem ismer nagy tőkét, az egyszerűen kijelölte minden család birtokát és azt elidegeníthetlennek mondotta és ez által biztosította a zsidó népnek uralkodását Palesztinában. A keresztény felfogás a munkának tulajdonítja a kereseti képességet, Itt nem erről van szó, mert kétségtelen, hogy a nagy tőke áldásos csak akkor lehet, először, ha produktív, másodszor ha nem szívja magába mint a szivacs százak, ezrek, milliók izzadságának eredményét, hanem a kellő korlátok között marad. (Helyeslés a baloldalon.) A nagy tőke nagy hatalom és a hatalom nem szeret korlátok közt maradni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső bálodálon.) De ebből a tanúiság csak az, ha az