Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

13G. országos illés 1897. '. Julius 13-án, kedden. 181 gazda nemcsak répát termel, (Úgy van! balfelől.) hanem gabonát és mást is; (Úgy van! halfelöl.) annak más segítség szintén sokkal inkább megfelelne, mint ez, melyben e törvényjavaslat elfogadása által akarjuk részesíteni. (Úgy van! balfelöl) Azt mondja a t. előadó úr, hogy valamint akkor, a mikor Németország a mértéktelen védvámokat behozta, nem raktuk le egyszerűen a fegyvert, hanem bár országunk Nagyományaihoz híven, mindig a szabad forgalom barátai voltunk, mégis, a kényszernek engedve, elzárkóztunk mindaddig, mig a németek azt a rendszert legalább némileg nem enyhítették. Ép igy vagyunk kénytelenek eljárni a ezukorprémiumok dolgában is, — mondja az előadó úr. Dehát kérdek min den gazdát, a ki itt e házban van, vagy mindenkit, a ki gazdasági ügyeinket csak némileg figyelemmel kiséri: igaz-e az, hogy mi elzárkóztunk a külföld elől? Nem évek óta panaszkodunk-e folyton a felett, hogy gazdáinknak tönkre kell menniök a jelenlegi búzaárak miatt? (Úgy van! balfelöl.) És mit tettünk? Talán elzárkóztunk a külföld elől? Dehogy zárkóztunk el! Beviteli prémiumot adtunk a román búzának, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) vámmentesen eresztettük azt be s oly tarifapolitikát követtünk, hogy az olcsóbban jöhetett ide Budapestre, mint saját gabo nánk országunk akárhány részéből. (Igaz! balfelől.) Állattenyésztésünk érdekében tettünk-e valami különös kivételes intézkedést? Nem eresztettük-e be a román szarvasmarhát, hogy konkurrencziát csináljon hazánkban a mi tenyésztésünknek ? De vegyük gazdasági ágaink egyikét, a mely a jelenlegi veszteség által talán leginkább van sújtva. Vegyük szőlőgazdáinkat, a filloxera elpusztította szőlőinket, és mit látunk? Hogy a kormány leszállította az olasz borok utáni vámot, hogy azok áraszszák el hazánkat, hogy szőlősgazdáink még azt a kis bort, a melyet még megtarthattak, vagy a melyet még jelenleg termelnek, szintén ne legyenek képesek kellő áron értékesíteni. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Nem is akarok itt arról szólni, hogy a kormány épenséggel nem tesz elég intézkedést arra nézve, hogy a mi bortermelőink a borhamisítók gazdálkodásai ellen kellőleg meg legyenek óva. Hoztunk ugyan törvényt, de ki törődik annak végrehajtásával ? A dohány csempészetnél, a hol a kincstár van érdekelve, nem bizzák arra, hogy ez, vagy az majd feljelent valakit, hanem a finánezok maguktól kutatják, keresik a csempészeket, hogy azokat elfogják. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérek csendet itt a jobboldalon. Blaskovics Ferencz: Hát a borhamisítókat keresik-e? Vájjon ugyanazon vámokban ugyanazon oltalomban, mint a kincstár érdekeit, részesítik-e a bortermelőknek azt az érdekét, hogy borhamisítás útján ne lehessen még inkább károsítani bortermelőinket? Azt hiszem, hogy nem. (Úgy van! balfelöl.) Ha már itt azt mondják, hogy 160.000 hold répatermelésnél indokolt ily rendkívüli segélyt megszavazni, mit kellene akkor tenni például a bortermelők érdekében? (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Tudvaleva dolog, hogy a 70-es években nálunk 622.000 hold bortermelő föld volt; 1884-ben volt 654.000 hold, 1894-beu már csak 382.000 hold, as apadás tehát 272.000 hold, vagyis 41°/o. De ezen 382.000 holdból is a legnagyobb rész rés/int még új ültetvény, tehát nem teljes termőképességü, részint a filloxera által már megtámadott régi ültetvény, tehát szintén nem teljes termőképességü, úgy hogy tulajdonképen teljes termőképességgel már csak 86.000 hold maradt. E szerint leapadt a terület 654.000 holdról 86.000-re. Mindenki tudja, hogy a bortermelés országunkra nézve milyen nagyfontosságú jövedelmi forrás és tett-e a kormány ennek érdekében valami olyan különös lépéseket, a melyeknek eredményeit már láthatnók? Húsz év óta van már filloxeránk és ezen húsz év alatt hallottunk mi itt frázist bőven, de tulajdonképeni tényeket, alapos segélyt még alig láttunk. (Úgy van! balfelöl.) Nem akarok erre bővebben kiterjeszkedni, csak egy esetet hozok fel: én Wittmann János képviselőtársammal együtt Délmagyarországon egy nagyobb gazdasági egyesület élén állok. Hock János: Éljen! (Halljuk! Halljuk!) Blaskovics Ferencz: Mi arra törekedtünk, hogy az egyesület tagjai között az amerikai szőlőültetést népszerűsítsük, terjeszszük; nekik e tekintetben mindenképen kezükre járjunk. Hiszen ez nagyon indokolt, ha tekintetbe veszszük, hogy Temesmegyében magában a szőlőterület a filloxera folytán 43 000 holdról leapadt 6000 holdra. A földművelésügyi minisztériumnál (Halljuk! Halljuk!) tagjaink több 100.000 amerikai vesszőt rendeltek meg és szerették volna, ha a kormánytól, ha már nem ingyen, de valamivel jutányosabb áron és főleg a minőségre nézve megbízhatóbban kapják. A földmívelésitgyi minisztériumban kezdetben biztattak, a végén már nem is igen biztattak, elkoptattam vagy két pár czipőt, de bizony egy szál vesszőt sem kaptam, hanem drága áron as utolsó pillanatban kellett a társulatnak egyesektől vásárolni, és a magam részéről tetemes áldozatot hozni, hogy az illető szőlőgazdáknak elültetni való szőlővesszőjük legyen. Azt mondták, nincsen vessző. Ámde 1875 óta nem lehetett eleget termelni? Tovább megyek, t. ház. Azt hiszem, hogy ha lett volna is: akkor is nehezen kaptak volna, mert a mi kormányunk akkor is, ha már valahol segíteni akar vagy tud, első sorban megszokta nézni, hogy milyen politikai pártállású