Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-136
180 136. országos ülés 1897, Julius 13-án, kedden. nagyobb lendületet vett Németországban, és csak néhány adatot vagyok bátor fölhozni arra nézve, hogy a czukoripar mily rohamosan fejlődött, a minek természetes következménye az a visszahatás, mely a világpiaczokon a fogyasztó közönséggel szemben előállott. Németországban 1837-ben volt 122 czukorgyár, 1860/6l-ben volt 247 gyár, 1890/91-ben már 405. És ugyanez az állapot jelenleg is. Francziaországbau 1828-ban volt 28 gyár, azóta ezek száma 30-re emelkedett. Oroszországban 1820-ban volt 38 czukorgyár, azóta 226-ra emelkedett. Ausztria-Magyarországban 1835-ben volt 17 gyár, azóta 217-re emelkedett azoknak száma. A mi Magyarországot illeti, nekünk 1850-ben volt 12 gyárunk, 1863-ban volt 23, 187í-ben volt 25. Azóta ezeknek száma leapadt. 1882/83-ban volt 16, 1888 ban 11, jelenleg, gondolom, 19 gyárunk van. Ezen statisztikai adatok mutatják, hogy a répaczukorgyártás 1871-től kezdve, midőn 10,000.000 métermázsát tett ki, 1881-ig, midőn 18 millió métermázsa volt, mennyire emelkedett; 1890-ben 35 millió métermázsa volt, 1891-ben 48 millió métermázsára emelkedett. Németországban 20 év alatt megnégyszeresedett, Ausztriában megháromszorosodott, Oroszországban ésFrancziaországban szintén rengeteg arányokban emelkedett. Itt tehát ugyanazon jelenséggel találkozunk, melyet a modern gazdasági fejlődésben találunk nem ritkán, más iparvállalatoknál is, hogy tudniillik a nagy tőke, mihelyt valamely gazdasági ágat jövedelmezőnek talál, oly mohósággal, oly határt és korlátot nem ismerő kapzsisággal veti magát erre az egy iparágra, mig azt a túltermeléssel teljesen tönkre nem tette; úgy tesz, mint a rossz gazda, a ki néhány év alatt teljesen kizsarolja a földet és azután panaszkodik, hogy nincs benne termőképesség. (Ügy van! Úgy van ! hal felöl.) De a czukorgyárosok nem érik be a panaszkodással, hanem, miután önmaguk rontották el a helyzetet, most felkiáltanak: állam segíts! Én majd a rayonirozással nyúzom a nyerstermelőt, te meg az adófelemeléssel nyúzd a fogyasztót, s e két réven mindkettő kontójára mi majd szépen tovább élünk. (Tetszés balfelöl.) így keletkezett a túltermelés által ezen gazdasági ágban a válság és az a versenyfutása a prémiumok terén azon országoknak, a melyek érdekelve vannak, hogy czukorfeleslegükön túladjanak. Értem azt, ha Német- vagy Francziaország vagy Ausztria ily módon igyekszik czukoriparáu segíteni, mert ott ez az ipar a mezőgazdasági termelésnek egyik legnagyobb tényezője, és a mely talaj ott nagyon jövedelmező a répatermelés által, más termelési ágban alig hozna hasznot. Németországra nézve például ki van mutatva, hogy egy hektár, mely répatermeléssel 410 márkát hoz, búzával csak 150 márkát jövedelmez. A hol tehát a czukoripar fentartása tényleg ily végtelen hatalmas közgazdasági tényező, ott értem, ha a kormányok a szükség előtt meghajolva, prémiumokkal igyekeznek segíteni; most ott a czukorgyárak nagyrésze szövetkezeti, tehát ez a segély tényleg nagyobb rétegeknek jut, nem pedig csak egy-két czukroe milliomosnak. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ha ezen országok, t. ház, a maguk szempontjából indokoltnak látják a czukoriparnak ily rendkívüli támogatását, mi köze ehhez Magyarországnak? Kire bír nálunk e törvényjavaslat megszavazása valami különös érdekkel ? (Felkiáltások balfelöl: A kormányra!) Talán a mezőgazdákra? A t. előadó úr ezt igyekszik velünk elhitetni, mert azt mondja bevezető beszédében (olvassa): »Ennek következményét — tudniillik, hogy a külföld a prémium tételeit felemelte — első sorban érezné a gazdaközönség, mert hiszen az átveendő répaquantumot is megszorítani kellene; érezné pedig aklior, mikor különben is a legsúlyosabb válságokkal megküzdeni képtelen.« Én először is köszönettel nyugtázom az igen tisztelt előadó úrnak azon beismerését, hogy a gazdaosztály tényleg a legsúlyosabb válsággal küzd, mert ezen beismerést a t. túloldalról nem igen gyakran szoktuk hallani. Nem veszsziik észre ezt a beismerést a kormánynak földmívelési politikájában sem, (Úgy van! balfélöl.) és épenséggel tagadva látjuk a kormánynak félhivatalosaiban: a »Pester Lloyd« ban és más lapokban is, a melyek folyton csak az agráriusoknak tehetetlenségéről tudnak írni. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) De mivel indokolja az igen tisztelt előadó úr, hogy ezen törvényjavaslat megszavazása tényleg a válsággal küzdő mezőgazdaságnak egy életkérdése, vagy legalább egy fontos kérdése? Azt mondja, hogy körülbelül 160.000 katasztrális hold van répatermő terület, és hogy koríílbelűl 30.000 gazda, többnyire kisbirtokosok vannak a répatermelésben érdekelve. Mi ez a a 160.000 hold? (Ügy van! hali elöl.) Magyarországnak a termőterülete több mint 43 millió katasztrális hold; annak tehát az a 160.000 katasztrális hold még csak 1 /3°/o-át is alig teszi ki. (Úgy van ! Úgy van! balfélöl.) Ha ezt a 3 /io°/o-ot ily rendkívüli segélyben akarjuk részesíteni, miért nem teszszük ugyanezt a 99"7°/o kai? (Úgy van! Tetszés balfélöl.) Azután azt mondják, hogy 30.000 gazda van érdekelve; de hiszen nekünk több mint négy millió gazdánk van és ez a 30.000
