Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

136. országos ülés 1897. Julius 13-án, keddeis. J 75 így több pénzre, több jövedelemre van szüksége. (Igaz! balfelöl.) Ha ez a javaslat beválnék a jövőben, akkor bevált volna a múltban is és ha bevált volna a múltban, akkor, t. miniszter úr, a munkabérek nem volnának oly alacsonyak, hogy a magyar munkás azokból egyáltalán nem képes megélni. (Halljuk! Halljuk!) Önök segíteni akarnak a munkásokon. Azt mi is akarjuk. Ha igaz az, a mit mondanak, hogy a prémiumot azért akarják, hogy a munkások közé pénz menjen, akkor miért kell a gyárak csatornáján át ereszteni azt a pénzt, miért nem adják azt mindjárt a munkásoknak ? (Helyeslés halfelől.) Azt hiszik, hogy azon pénzből a gyárak csatornáján át eresztve nem ragad meg semmi a csatornában s átmegy egészen a munkások kezébe? Épen megfordítva: elfogy a csatornában s nem megy semmi a tóba. (Úgy van! a baloldalon.) Ha önök fentartják azon állításukat, hogy a munkásokon akarnak segíteni s azt mondják, a munkások kezébe megy át a pénz akkor, minthogy mi szivünk mélyéből segíteni akarunk a munkásokon, kérem önöket, győzzenek meg minket a felől, hogy ha a prémium-rendszert behozzuk, a munkások helyzete csakugyan javulni fog. Mert ha meggyőznek bennünket, szívesen megszavazzuk ezt a javaslatot. Álljanak fel tehát, beszéljenek, bizonyítsák be, hogy igazuk van, s mi nagyon szívesen fogadjuk el e javaslatot. Azt azonban ne kívánja senki, hogy midőn a mi meggyőződéseink mások, tapasztalataink mások, a midőn mi épen az ellenkezőről vagyunk meggyőződve, akkor az önök egyszerű, puszta állítására beadjuk a derekunkat. (Igaz! Ügy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha az önök czélja csakugyan az, a mi a mienk, hogy a munkásokon segítsenek, akkor egy czél felé törekszünk, akkor az önök dolga igen könnyű, nem egyéb: egyszerűen világossá tenni előttünk, hogy az a mód, a melylyel ezt el akarják érni, csakugyan czélhoz vezet. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azonban önök némák, önök hallgatnak. Önök nem találnak egy érvet, egy argumentumot, a melylyel megerősíthetnék azt az állítást. Önöknek nincs szavuk, mert nincsenek eszméik, önök nem tudnak beszélni, mert érzik, hogy nincsenek az igazság birtokában, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) önök nem mernek ellenünk fegyvert ragadni, mert tudják, hogy a vesztesek önök lesznek. Minden, a mit tesznek, annyi, hogy lekonyult fejjel végig ülik vagy végig beszélgetik, vagy végigmosolyogják az ülést. Azonban én nem tudom, hogy lekonyult fejekkel, beszélgetéssel vagy mosolygással be lehet-e nekünk bizonyítani, hogy csakugyan a munkáskérdés megoldását kívánják és a munkások javát akarják előmozdítani ezzel a törvényjavaslattal. Én azt hiszem, hogy önök ezzel nem fognak minket meggyőzni szándékuknak tisztaságáról, ily viselkedésnek mi nem hódolhatunk meg és ha meghódolnánk, akkor csak bűnt követnénk el a munkások érdeke és saját meggyőződésünk ellen. (Helyeslés balfelöl.) Meghajlunk és meghódolunk önök előtt, ha megtudnak bennünket győzui (Helyeslés a baloldalon.) de nem íogunk meghódolni, ha itt ülnek és nem tudnak egy érvet, egy argumentumot, egy bizonyítékot felhozni a mellett, a mit állítanak. Hiszen nem volnánk férfiak, hiszen nem volnánk gondolkodó fejek, ha minden argum ntum nélkül az önök álláspontját elfogadnók. Nem volnánk férfiak, ha meggyőződésünk mellett kitartóan nem küzdenénk és nem igyekeznénk azon, hogy önöket győzzük meg. (Helyeslés balfelöl.) T. ház ! Mit akarnak ezzel a prémiummal ? Azt mondják, hogy versenyezni akarunk, hogy nekünk külföld, piaczainkat meg kell őriznünk. Kivel akarunk versenyezni? Talán Chinával, vagy Arábiával, vagy holmi apró-cseprő apró államocskákkal? Eredeti a dolog. Az ambiczió igen nagy: ki akarjuk verni és ki akarjuk szorítani Németországot, meg Francziaországot az angol piaczról. Ha két ilyen erős állammal versenyezni akarunk, akkor mindenek előtt legyünk rajta, hogy tele legyen ám mindkét zsebünk pénzzel. De azt kérdem én a t. miniszter úrtól, hiszen épen ő a pénzügyek minisztere: tele van-e az ország kasszája pénzzel? Kibirjuk-e a versenyt, ezzel a két gazdag állammal ? Van-e annyi erőnk, a mennyi szükséges, hogy mi mindakettőt a földre teperjük ? Van-e annyi tehetségünk, hogy mindkettőt legyőzhessük? Ha van, akkor versenyezzünk, én is azt mondom, akkor szorítsuk ki őket a külföldi piaczokról. Ha van elegendő erőnk, ha tele az ország kaszszája pénzzel, a melylyel mindkét hatalmas és gazdag országot le lehet verni, hát akkor, t. ház, csakugyan ne féljünk a versenytől, akkor nem kell félnünk a versenynek kimenetelétől sem. De hát én nem hiszem, hogy az államkasszában nagyon sok péüz legyen, nem hiszem, hogy e tekintetben kiáll hatjuk a versenyt azzal a két hatalmas országgal, melylyel versenyezni kívánunk. De ha nem állhatjuk ki, akkor minek hívjuk ki őket ? Hiszen ez a versenyzés vagy kárára van a két másik államnak, Franczia- és Németországnak, vagy nincsen. Ha kárára van, azaz: ha tudunk ott területet elfoglalni és nekik kárt okozni, akkor azok bizonyára nem fogják szépen összetenni kezüket és nézni, hogy mi az orruk elől miként kaparítjuk el a gesztenyét, hanem majd olyan erőt fognak bevinni a küzdelembe, a mely alatt a mi derekunk aligha meg nem fog roppanni. Ha pedig