Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

174 136. országos ülés 1897. Julius 13-án, kedden. munkabér folyton emelkedett és itt is felemelkedett volna akkor is, ha mi a prémiumra egy krajczárt sem szavaztunk volna meg. Egy krajezárral sem emelkedett tehát magasabbra e törvényjavaslat miatt, mint a mennyire emelkedett volna amúgy is. (Úgy van! bal felöl.) Ha a munkabér magasságára nézve nincs befolyással e javaslat, talán több munkást foglalkoztatnak most ugyanazon területen, mint foglalkoztattak előbb, és így több ember jut pénzhez ? Ellenkezőleg : ép úgy ki vannak zsarolva a munkások most is, mint ki voltak zsarolva azelőtt, mert a míg csak dolgozhatnak, addig dolgoztatnak velük. Ma is ép úgy gépekként bánnak velük ugyanazon nagy ezukorgyáros urak, a kik nagyban termelik a répát is, mint azelőtt és ma is épen csak hogy annyit szerez magának a munkás, a mennyi élete tengetésére szükséges és a mennyit szerzett azelőtt is. (Ugy van! Úgy van! balfelöl.) Vagy ha ez a prémium oly üdvös, hasznos és áldásos a munkásra nézve és annyi pénzt visz a munkások közé, hogy valóságos paradicsomi állapotot teremt; mondja meg nekem a t. kormány, hiszen ha akarja, a statisztikai adalok kezeinél vannak, vagy legalább ott lehetnek, a munkások közül kevesebben vándorolnak-e most ki, mint vándoroltak azelőtt? Elleukezőleg, a vándorlás nő, mindig többen mennek ki. Miért? Wittmann János: Jönnek helyette mások. Lepsényi Miklós: Bár ne jönnének! Azért vándorolnak ki a munkások, mert itt jó dolguk van ? azért, mert itt jólétnek örvendenek? azért, mert a mióta prémium, rendszer van ebben a boldog hazában, azóta nagyon jó dolguk van ? Épen megfordítva, t. ház. Azért, mert a nyomor napról-napra nő és pedig nemcsak lassacskán, nemcsak lépésben, hanem valóságos expresszvonat gyorsaságával; azért, mert a szegénység mindig nagyobb területet hódít meg ; azért, mert e hazában már nem találnak alapot a megélhetésre. Kivándorolnak, t. ház, azért, mert itt nem tudják maguknak és családjuknak a betevő falatot sem megszerezni. Ne gondolja azt senki, s ne gondolja az a párt se, mely mindenre oly könnyelműen tud nevetni, hogy mindenki olyan könnyen nevet, mint ők. (Tetszés balfelől.) Ne gondolják, hogy mindenkinek olyan aranyos dolguk van, mint nekik. De ne gondolják azt se, hogy azok a szegény kivándorló munkások csupa szeszélyből, jó kedvből, kéjutazási vágyból teszik meg az utat Romániába, Szlavóniába és Amerikába, és hogy kéjutazást tehessenek, Nagyják itt a hazát. (Úgy van! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) T. ház! Nehéz megválni az ősi háztól, nehéz elNagyni az ősi hajlékot. Legyenek meggyőződve arról, hogy fáj annak a szegény embernek a szíve, mikor a vándorbotot a kezébe veszi és el kell Nagynia azt az eget, a melylyel ismerős, el kell Nagynia azt a vidéket, a melyet megszokott és a melynek minden fűszálát ismerősként üdvözli. Fáj a szíve, mikor utoljára szorít kezet jó barátjaival, szomszédaival ; fáj a szíve, midőn elNagyja azt a házat, a melyben született, a melyben születtek apái és a melytől meg kell válnia, talán örök időkre. Ez fáj neki, és rendkívüli nagy ok nélkül ezt a fájdalmat nem szerzi meg magának; rendkívül nagynak kell lenni az oknak, hogy az a szegény ember sírva, jajgatva elNagyja e hazának a földjét, a magyar eget és kimenjen idegen népek közé, bizonytalan sors elé, messze-messze a tengeren túlra, a hol élete nincsen biztosítva s a hol beszélni sem tud azokkal, a kik őt környezik. Hogyha igaz volna az, a mit önök állítanak, a mit a t. túloldal mond, hogy a prémiumrendszerrel megoldjuk a munkáskérdést, akkor ebből az országból nem vándorolnának ki csapatosan. Mert a prémiumrendszer már évek óta, több mint egy évtized óta be van hozva. Nem vándorolnának ki, hanem örülnének, hogy jólétben megmaradhatnak ismerőseik körében. Nincs tehát semmi, a mivel ezt a silány kis törvényjavaslatot támogatni tudnák, a mivel védelmezni próbálnák ezt a férczmunkát. Nincs abban sem igazuk, hogy ezzel mi a munkáskérdés megoldásához hozzájárulnánk, hogy ezzel mi a munkások helyzetének segítségére volnánk. Hogyha segítségére volna a munkáskérdésnek ez a javaslat, akkor már minekünk arra nézve bizonyítékaink és tapasztalataink volnának. De hát hol a tapasztalat? Tessék előállani, t. miniszter úr. Hol vannak a bizonyítékok ? Tessék azokat előadni. Nincs. Mert nem lehet. Nincs, mert ily bizonyítékokat nem mutat fel a mi hazánk élete. T. ház! Azt mondják, hogy a munkások a prémium felemelése által több pénzhez jutnak. Milyen hiú és milyen alapnélküli beszéd ez! (Igás! balfelöl.) A tények igazolják; tessék Somogyra tekinteni, Topon ár felé. Ha a prémiumrendszer folytán a munkás bére emelkednék, akkor Toponárra nem kellett volna a felvidékről olcsó munkásokat hozni, mert akkor kaptak volna ott is; de mivel oly silány a munkabér, mivel oly keveset fizetnek, hogy abból alig le het az életét tengetnie annak a szegény munkásnak : azért kellett felmenni Magyarország felső vidékére és elhozni azokat a munkásokat, a kik a legnagyobb sanyarúsághoz, nélkülözéshez is hozzá vannak szokva és sokkal könynyebben, kevesebb munkabérért is megnyerhetek a munkára, mint a mennyire szüksége van egy magyar munkásnak, a ki erősebben dolgozik, de erősebben kell is hogy táplálkozzék és