Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-129

12 129. országos ülés 1897. Julius 5-én, hétfőn. az elmúlt esztendőnek tetemes hiányait is. Ezzel nem azt akarom én mondani, t. ház, hogy én visszakívánkozom azon ősidőkre, a mikor még ármentesítés és vizszabályozás nem volt, koránt­sem, csak arra akarok rámutatni, t. ház, a mi tényleg megvan, hogy megvan ugyan az a föld mentve a vizelöntéstől, de a gazda elpusztul és tönkre megy, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ágy hogy erre lehet igazán elmondani azt a köz­mondást, hogy: Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon) Már most, t. ház, ha a vízszabályozás men­tén a földbirtokos, osztálynak ez a sorsa, neve­zetesen az, hogy nagy bérért bírja épen a víz­szabályozás révén a maga földjét: akkor, t. ház, nincsen az ország semmiesetre sem abban a helyzetben, hogy a czukorgyárosok sorsát éde­sebbé tegye kilencz millió forint prémiummal. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hanem azt a keserűséget, azt a nehéz helyzetet, a me­lyet a magyar földmíves-osztály visel, tesrye könnyebbé evvel a kilencz millió forinttal. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha az önök politikája közgazdasági szempontból [idetendál; ha önök itt keresik azon útvonalakat, a melyek Magyarország népét boldogítani akarják, akkor, t. ház, megtaláljuk a magyar nép érdekeihez az utat és ezen az úton megtalálnak minket, mint önök minden politikai törekvésének feltétlen támogatóit, (Ügy van! Úgy van! a szélső balol­dalon.) úgy hogy ezen az oldalon pusztán köz­jogi szempontok lehetnek azok, a hol összeüt­közés lesz, de közgazdasági téren összeütközés köztünk és önök közt nem lehet. De ha van, a mint hogy van, mert hiszen látjuk, hogy egyet­len egy törvényjavaslat, a mely a közgazdasági érdek kiegyenlítésére volna hivatva, sem kerül­het a ház elé a nélkül, hogy az ellenzék részé­ről több-kevesebb ostromnak ki ne legyen téve, honnan van ez, t. ház? Ez onnan van, mert nálunk nincsen semmiféle intézmény, egyetlen egy törvény sem jön létre közgazdasági érdekek szempontjából, a mely törvény valamely, a kor­mány háta mögött lévő tábor érdekében ne volna. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Visontai Soma: Telefon és a többi! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! balfelöl.) Sima Ferencz: Akár járadék-bankról, akár vízszabályozásról, akár vasutakról, akár országos utaknak építéséről legyen szó, nincs e házban egyetlen egy közgazdasági objektum, a mit a kormány létrehozott s a minek a háta mö­gött nagyobb mértékű egyéni érdekek ne legye­nek. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, ha van valamely objektum, a melyet a kormány igazán közérdekből inicziál, mert eset­leg megszállja a szentlélek a minisztert, mikor a költségvetést megalkotja és a nagy ostrom alatt azt mondja: igazuk van ezeknek az embe­reknek, ezt meg kell csinálni, akkor ez a tör­vény meg lesz csinálva, de az objektum nem lesz megcsinálva. Hogy rámutassak, mert rámutathatok és rá fogok mutatni a törvényjavaslat tárgyalása során az egyes szakaszoknál, hogy mily gyorsan léte­sülnek nagy alkotások, ott, a hol az alkotások fényezése körűi hatalmas egyéni érdekek képe­zik a rugót, hogy azok megvalósuljanak, s mi­lyen kínnal, milyen rákmódra tudunk valamit létrehozni és megalkotni, akár kulturális dolgot, akármi mást, ha ott nem nagy emberek nagy érdekei játszanak közbe, példának okáért, hogy mezőgazdasági érdekekről beszéljek, mert hiszen ez a czukorprémium vonatkozásban áll vele s nem lehet elválasztani tőle; ezelőtt négy eszten­dővel elhatározta a kormány, hogy létesíti az alföldi nagy tranzversális műutat, — erre a körül­ményre Gajári Ödön t. képviselőtársam figyelmét is felhívom, mert őt is érdekli, lévén kép­viselője egy olyan választókerületnek, a mely legszomorúbban érzi a kormánynak azt a határ­talan gyors kezejárását, a melylyel az ilyen, különösen országos érdekbe vágó alkotások létrehozása körűi el kell járni, — négy eszten­dővel ezelőtt, mondom, elhatározta azt a kor­mány és feltúrták az utakat, a földeket. Azelőtt lehetett még rajta menni, most már nem lehet az Istenért se. Halastól talán Aradig már fel van túrva az ország, azelőtt nem törte ki a nyakát senki rajta, igaz, rossz út volt, elfáradt a ló, ki kellett fogni és itatni, most azonban nincs az Istennek az a fia, a ki sötétben végig merjen azon hajtani, mert kitöri a nyakát. Négy esztendő óta van feltúrva az országút. Azt hiszik, van rá valakinek gondja, hogy az gyowan el­készüljön? Nincsen, mert nagy egyéni érdekek nem játszanak közbe, hogy ez a nagy, igazán az egész magyar Alföldnek mezőgazdasági szem­pontból is fontos érdekét istápoló alkotás meg­valósuljon. SÖt többet mondok. Ennek a tranz­verzális műútnak a kiépítése hidak építését involválja a Tiszán és a Kőrösön. Még csak nem is goldol senki arra, pedig nem lehet egy országutat elképzelni a nélkül, hogy a patako­kat és árkokat át ne hidalják. Az az egy sze­rencse kérem, hogy a Tiszát nem lehetet fel­szántani, hogy ott még komp segítségével lehet járni. Akkor, midőn Pest, Csongrád, Békés, Arad, Jász-Nagy Kún-Szolnok megyének, tehát körülbelül négy millió, sőt talán azt meghaladó lélek népének nagy forgalmi, gazdasági, keres­kedelmi érdeke, hogy ezen négy esztendővel ezelőtt munkába vett nagy út létesülhessen, nincs pénze a t. kincstárnak; hogy akkor mi a czu­korral foglalkozó embereket prémiummal lássuk el, olyan nincsen.

Next

/
Thumbnails
Contents