Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-129
12 129. országos ülés 1897. Julius 5-én, hétfőn. az elmúlt esztendőnek tetemes hiányait is. Ezzel nem azt akarom én mondani, t. ház, hogy én visszakívánkozom azon ősidőkre, a mikor még ármentesítés és vizszabályozás nem volt, korántsem, csak arra akarok rámutatni, t. ház, a mi tényleg megvan, hogy megvan ugyan az a föld mentve a vizelöntéstől, de a gazda elpusztul és tönkre megy, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ágy hogy erre lehet igazán elmondani azt a közmondást, hogy: Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon) Már most, t. ház, ha a vízszabályozás mentén a földbirtokos, osztálynak ez a sorsa, nevezetesen az, hogy nagy bérért bírja épen a vízszabályozás révén a maga földjét: akkor, t. ház, nincsen az ország semmiesetre sem abban a helyzetben, hogy a czukorgyárosok sorsát édesebbé tegye kilencz millió forint prémiummal. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hanem azt a keserűséget, azt a nehéz helyzetet, a melyet a magyar földmíves-osztály visel, tesrye könnyebbé evvel a kilencz millió forinttal. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha az önök politikája közgazdasági szempontból [idetendál; ha önök itt keresik azon útvonalakat, a melyek Magyarország népét boldogítani akarják, akkor, t. ház, megtaláljuk a magyar nép érdekeihez az utat és ezen az úton megtalálnak minket, mint önök minden politikai törekvésének feltétlen támogatóit, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) úgy hogy ezen az oldalon pusztán közjogi szempontok lehetnek azok, a hol összeütközés lesz, de közgazdasági téren összeütközés köztünk és önök közt nem lehet. De ha van, a mint hogy van, mert hiszen látjuk, hogy egyetlen egy törvényjavaslat, a mely a közgazdasági érdek kiegyenlítésére volna hivatva, sem kerülhet a ház elé a nélkül, hogy az ellenzék részéről több-kevesebb ostromnak ki ne legyen téve, honnan van ez, t. ház? Ez onnan van, mert nálunk nincsen semmiféle intézmény, egyetlen egy törvény sem jön létre közgazdasági érdekek szempontjából, a mely törvény valamely, a kormány háta mögött lévő tábor érdekében ne volna. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Visontai Soma: Telefon és a többi! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! balfelöl.) Sima Ferencz: Akár járadék-bankról, akár vízszabályozásról, akár vasutakról, akár országos utaknak építéséről legyen szó, nincs e házban egyetlen egy közgazdasági objektum, a mit a kormány létrehozott s a minek a háta mögött nagyobb mértékű egyéni érdekek ne legyenek. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, ha van valamely objektum, a melyet a kormány igazán közérdekből inicziál, mert esetleg megszállja a szentlélek a minisztert, mikor a költségvetést megalkotja és a nagy ostrom alatt azt mondja: igazuk van ezeknek az embereknek, ezt meg kell csinálni, akkor ez a törvény meg lesz csinálva, de az objektum nem lesz megcsinálva. Hogy rámutassak, mert rámutathatok és rá fogok mutatni a törvényjavaslat tárgyalása során az egyes szakaszoknál, hogy mily gyorsan létesülnek nagy alkotások, ott, a hol az alkotások fényezése körűi hatalmas egyéni érdekek képezik a rugót, hogy azok megvalósuljanak, s milyen kínnal, milyen rákmódra tudunk valamit létrehozni és megalkotni, akár kulturális dolgot, akármi mást, ha ott nem nagy emberek nagy érdekei játszanak közbe, példának okáért, hogy mezőgazdasági érdekekről beszéljek, mert hiszen ez a czukorprémium vonatkozásban áll vele s nem lehet elválasztani tőle; ezelőtt négy esztendővel elhatározta a kormány, hogy létesíti az alföldi nagy tranzversális műutat, — erre a körülményre Gajári Ödön t. képviselőtársam figyelmét is felhívom, mert őt is érdekli, lévén képviselője egy olyan választókerületnek, a mely legszomorúbban érzi a kormánynak azt a határtalan gyors kezejárását, a melylyel az ilyen, különösen országos érdekbe vágó alkotások létrehozása körűi el kell járni, — négy esztendővel ezelőtt, mondom, elhatározta azt a kormány és feltúrták az utakat, a földeket. Azelőtt lehetett még rajta menni, most már nem lehet az Istenért se. Halastól talán Aradig már fel van túrva az ország, azelőtt nem törte ki a nyakát senki rajta, igaz, rossz út volt, elfáradt a ló, ki kellett fogni és itatni, most azonban nincs az Istennek az a fia, a ki sötétben végig merjen azon hajtani, mert kitöri a nyakát. Négy esztendő óta van feltúrva az országút. Azt hiszik, van rá valakinek gondja, hogy az gyowan elkészüljön? Nincsen, mert nagy egyéni érdekek nem játszanak közbe, hogy ez a nagy, igazán az egész magyar Alföldnek mezőgazdasági szempontból is fontos érdekét istápoló alkotás megvalósuljon. SÖt többet mondok. Ennek a tranzverzális műútnak a kiépítése hidak építését involválja a Tiszán és a Kőrösön. Még csak nem is goldol senki arra, pedig nem lehet egy országutat elképzelni a nélkül, hogy a patakokat és árkokat át ne hidalják. Az az egy szerencse kérem, hogy a Tiszát nem lehetet felszántani, hogy ott még komp segítségével lehet járni. Akkor, midőn Pest, Csongrád, Békés, Arad, Jász-Nagy Kún-Szolnok megyének, tehát körülbelül négy millió, sőt talán azt meghaladó lélek népének nagy forgalmi, gazdasági, kereskedelmi érdeke, hogy ezen négy esztendővel ezelőtt munkába vett nagy út létesülhessen, nincs pénze a t. kincstárnak; hogy akkor mi a czukorral foglalkozó embereket prémiummal lássuk el, olyan nincsen.
