Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

136. országos illés 1897. Julius 13-áu, kedden. 173 czukorgyárosok egy értekezletet tartottak és egy memorandumban azt kivánták, hogy a t. pénzügyminiszter úr nyújtson be egy törvényjavaslatot, mely intézkedjék, hogy bizonyos terület répaültetvényesei csak egy meghatározott gyárnak adhassák el répáikat. Rakovszky István: Ez a szabad versenyzés ! Lepsényi Miklós: Igen, liberális világításban. Ezt a javaslatot ugyan még nem nyújtották be; de lehet, hogy benyújtják, mert szomorú tapasztalataink szerint, a gyáros urak kedvét nem szeretik szegni. De ha ide kerül, akkor majd lesz dolga a kormánypárti sajtónak, hogy az obstrukczióról irjon, mert annak is ép oly keményen fogunk ellentállani, mint ennek. Ebből látszik, hogy a gyárosok tendencziája nem a mezőgazdaság támogatása, hanem saját érdekük előmozdítása és minél kedvezőbb évi mérleg elérhetése. Ezért akarják, hogy egy törvényjavaslat lehetetlenné tegye a versenyt és a répatermelő gazdát teljesen kiszolgáltassa a gyárosok önkényének, hogy aztán a gyárosok mondhassák: adok érte ennyit, ha nem tetszik, felfüstölheted, de más gyárnak nem adhatod. Ez az egyedüli czél. Ha a kormány csakugyan a gazdák javát akarja, csakugyan azt kívánja, hogy lendítsen a mezőgazdaság állapotán, ha a kormánynak őszinte szándéka az, hogy egy kis pénzt vigyen a megzogazdák és a munkások közé: akkor ezt sokkal egyszerűbb módon is meg tudja tenni. Tegye meg akkor a kormány azt, hogy fogadja el azt a határozati javaslatot, a melyet februárban benyújtottunk és szállítsa le a földadót. (Úgy van! balfelöl.) Ez segít a gazdákon. Tegye meg a kormány azt, hogy hozza be a tőzsdeadót, a melyet szintén kívántunk és a melyet mindig a sürgettünk és kívánni fogunk. Ezzel segít majd a munkásokon, meg a gazdákon is, (Úgy van! balfelől.) de nem a prémiummal. Tegye meg a kormány azt, hogy vesse ki az adót igazságosabban, nagyobb belátással, több igazságszeretettel, több méltányossággal és ha ezt megteszi, ezzel majd fog segíteni a gazdákon és a munkásokon, de nem ám a prémiummal. Ha csakugyan őszinte szándéka a kormánynak, hogy a gazdákon segíteni akar, akkor az adó behajtásánál bánjanak el emberségesebben a néppel és engedjék meg, hogy a gazda egy kis lélegzetet vehessen és ne eszközöljék az adóbehajtást úgy, mint eszközölték eddig, hogy tudniillik alig, hogy az a szegény ember elcsépelte a gabonát; alig, hogy megvolt az aratás, már azonnal a nyakára ült az adóvégrehajtó és kényszerítette: hogy gabonáját adja el úgy, a hogy megveszik. Ezért, ha ezt tenné a kormány, ezzel igazán segítene a mezőgazdák érdekén. (Egy hang balfelől: De nem teszi!) Hát akkor nem őszinte a szándéka, hogy segíteni akar. Azután gondoskodjék a kormány arról, hogy miképen lehetne megoldani azt a dolgot, a mit egyszer már felvetettünk, hogy miután a katonaságnak nagy szüksége van élelemre, ne a közvetítőktől, ne a kereskedőktől szerezze ezt be, hanem állítson fel raktárakat, a melyeknél terményekben is leróhassak az adót. (Úgy van! bálfelöl.) Ha ezt megteszi, akkor igazán segít a mezőgazdákon. Mikor ezt felemlítettem a tavaszszal, az igen tisztelt pénzügyminiszter úr azt felelte nagy szellemesen, hogy ha ezt behozzuk, akkor az újságírók majd vezérczikkekkel fizetnének. A szubvenczionált újságírók azonban úgy is vezérczikkekkel fizetnek adót már most is. (Derültség balfelöl.) Továbbá, ha csakugyan segíteni akar a kormány a mezőgazdákon, ha ez komoly szándéka és ezt nemcsak azért mondja, hogy épen eliöltse az időt, hanem komolyan szivén hordozza a mezőgazdák érdekét, akkor fogadja el a kormány most benyújtott határozati javaslatunkat, a melyben azt kérjük, hogy ezt az összeget, a melyet most a prémiumra kér, a mennyivel most a ezukorgyárosokat akarja felsegíteni, mert nagyon szegények, fordítsa azok javára, a kik nagy adóhátralékban vannak és azok számára mi szívesen meg fogjuk szavazni. Ha ezt elfogadja a kormány, ezzel majd segít a mezőgazdákon bizonyára jobban, mint azzal a prémium-javaslattal; bizonyára jobban hasznát veszik és inkább el fogják hinni majd a mezőgazdák azt, hogy a kormány csakugyan igazat mond akkor, a mikor azt állítja, hogy szivén hordja az ő érdeküket, mert tessék elhinni, ezen állítását e törvényjavaslattal sohasem fogja megindokolni és ezzel sohasem fog a világon senkit sem meggyőzni a felől, és a mezőgazdák sohasem fogják érezni azt, hogy csakugyan igazat mond akkor, midőn állítja, hogy ezen javaslattal ő rajtuk segít, mert bizony nem fogják ezen segítséget érezni soha, de soha. (Úgy van! balfdöl.) Azt is mondja a túloldalnak vezérszónoka: a prémium hasznos dolog; hasznos a munkásra, mert pénzt visz a mezőgazdák közé és így a munkás bérét magasabbra lehet emelni. Hát kérdezzük meg a munkásoktól, hogy hasznos-e rájuk nézve ez a prémium, és érzik-e azt, hogy mióta a prémiumot fentartják, abból nekik valami előnyük volna, s hogy a munkabért azáltal valami nagyon emelték? Hogy emelték a munkabért, annak bizony nem a prémium az oka, mert a munkás bére nemcsak a ezukorrépa körül emelkedett, hanem emelkedett mindenfelé. Az ipar minden ágában tíz év alatt a