Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

172 136. országos ülés 1897 . Julius 13-án, kedden. esztendőben, A világ évi szükséglete 670 millió méterrnázsára rúg. A hiány majdnem 64 millió métermázsa. Tekintve, hogy a készlet, úgy Európában, mint a tengerentúli államokban a legcsekélyebbre zsugorodott össze, a hiányt fedezni uem is lehet és a pótlásokról csak olykép lehet gondoskodni, hogy a nép r

egy része kukoricza-liszttel is beéri majd. Úgy ám, csakhogy a kukoriczából sem várhatunk majd kedvező termést és figyelembe véve, hogy a bevetett terület is "sokként, mert kevesebbet vetettek be mint az előző években, kilátás van arra, hogy az idén a gabona-féléknek állandóan jó áruk lesz. Ilyen az a túltermelés, melyről a túloldalnak vezérszónoka oly szép éneket zengedezett. Mikor ezt hallottuk, azt gondoltak, hogy mi és a legszegényebb nép \n zsírban fürdik, hogy búzaliszttel él, a íme egyszerre csak kitűnik, hogy még kukoriczaliszt sem jut nekik; hogy nemcsak nincs túltermelés, hanem a szükséges mennyiség sem termett meg, hogy magában búzában 64 millió métermázsával termett kevesebb, mint kellett volna a világ szükségletére, hogy tengerivel is sokkal kevesebb területet vetettek be, mint azelőtt s még e terület is nagyon silány termést igér. Hogy lehet tehát túltermelésről beszélni és azt mondani: azért kell a prémium, hogy a gyárak a répát drágábban vehessék meg, hogy így a gazdeknsk több kedvük legyen átmenni a répatermelésre, mert gabnaféléből már oly sokat termelünk, hogy nem tudjuk elfogyasztani! Ezzel az éryvel ennélfogva hiába ajánlják ez orvosságot. Az ostya, melybe betekerték, keserűbb, mint maga az orvosság. Azt mondják, a prémiummal a mezőgazdák közé visznek pénzt. Hát nem tudják önök, hogy a gyáraknak legnagyobb részben nem a kisgazdák szállítják a répát, hanem nekik maguknak van sok répaföldjük. Mindenütt a gyárak körűi igyekeznek sok földet összevenni vagy kiárendálni és azon répát termelni. Önök tehát azzal a prémiummal nem azt a szegény mándlis embert támogatják, hanem megint csak a gazdag gyárosok zsebeit tömik meg. (Helyeslés balfelől.) Tessék megnézni Pozsonymegy ében, Diószeg mellett, a hol hatvani Deutschnak van czukorgyára. Óriási területei vamjak neki magának, azonkívül sok bérelt földje, melyen répát termel. 0 alig vesz a gazdától répát, mert nincsen rá szüksége. Nem a gazdáknak jut a prémium, hanem a gyárosoknak. (Igás! Ügy van! a baloldalon.) Miért akarják önök a gabonatermelést szűkebb keretekre szorítani és a répatermelést jobban terjeszteni. Minél több répát fognak termelni, annál olcsóbb, annál kevesebbet adnak érte a gyárosok, annak a szegény embernek pedig a répáját el kell adni, azt sem fel nem füstölheti, sem be nem savanyíthatja, kényszerűit tehát túladni rajta. Ha nem adunk érte többet 90 krajczárnál, oda kell adnia annyiért, ha 70 krajezárt kínálnak érte, kényszerűi 70-ért adni, ha 50-et, oda kell adnia 50-ért is, mert az adójáért ugyancsak tudják szorongatni. Hiszen tapasztalataink vannak arra nézve. (Derültség jőbhfelöl.) Ha át akarják a gazdaság egy részét alakítani répatermelő gazdasággá, nem hibás, nem rossz eljárás lenne-e ez? Hiszen tapasztalataink vannak arra nézve, hogy igen sokan azok közül, a kik előbb répát termeltek, visszamentek megint a gabonatermelésre. Talán azért, mert a répa jobban kifizeti magát, mint a gabonatermelés? talán azért, mert a répatcrmelésből több hasznuk volt, mint a gabonatermelésből, vagy mert a répatermelés többet hozott, a konyhára, mint a gabonatermelés? Épen megfordítva, nagyobb fáradsággal, nagyobb munkaerővel és nagyobb pénzáldozattal kell belemenni a répatermelésbe és még se hoz többet, mint a gabona termesztése. Miért akarják tehát arányon túl is kiterjeszteni a répatermelést? Elég, ha termel annyit, a mennyit a gyárosok fel tudnak dolgozni; azt pedig majdnem képesek maguk a gyárosok is megtermeszteni. Látjuk, tudjuk és tapasztaljuk, hogy a napszámárak napról-napra felmennek, a répatermesztőknek pedig sok napszámot kell igénybe venni a napszám emelkedésével, tehát a répatermesztés nagyobb befektetéseket igényel, mindig több pénzzel kell dolgozni, mert a munkásokat mindig jobban kell fizetni. Ha így áll a dolog, akkor az a répatermesztés, a melynek minél nagyobb kiterjesztését önök szivükön hordozzák, mindig kevésbbé fogja magát kifizetni. Már 1888-ban az önök vezére Tisza Kálmán panaszkodott arról, hogy a répatermesztésnek egy nagy átkát képezi a magas napszám, pedig 1888-ban még meglehetősen alacsony volt a napszám a maihoz képest és mégis azt mondotta Tisza Kálmán akkori miniszterelnök úr, hogy van a czukorgyártásnak egy oly ellensége Magyarországon, melynél nagyobbat alig lehet képzelnünk is és ez nem más, mint a napszámárak emelkedése. Pedig az ország nagy répatermő vidékem a munka egy részét morva és cseh napszámosok teljesítik, mert olcsóbbak, mint a helybeliek. Mennyivel magasabb a napszám most, tíz év múlva és a répa ára leszállott! Hogy lehet tehát azt mondani, hogy e javaslat által pénzt viszünk a gazdák közé. Ha segíteni akarunk a mezőgazdákon, az nem prémiummal, hanem a kartellkötések és rayonirozások eltiltásával eszközölhető. 1895. Julius elején az osztrák és magyar