Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

186. országos illés 1897, Julius 13-án, kedden. 169 Tehát, t. ház, lehet-e jogosult egy törvény, a mely csak bizonyos érdekköröknek válik hasznára; más érdekkörök kárával, más érdekkörök megsértésével? (Úgy van! balfelöl.) Hát szabad egyes érdekköröket megsérteni és egyes érdekköröknek kárt okozni azért, hogy más érdekköröknek ebből előnyük legyen? Hát ily törvényjavaslattal szabad ide jönni az országházba, az ország szine elé, a mely csak egyes érdekköröknek kedvez, más száz meg száz érdekkört pedig megsért? (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Nem értjük Arányi Miksa t. képviselő úrnak azt az állítását sem, a melylyel megtámadj ellenzéket az ezen vitában folytatott igazán hazafias nagymérvű és nagybecsű barczért. Megtámadja azért, mert harczot folytat a prémiumrendszer ellen, különösen pedig a most tárgyalás alatt levő czukorprémium ellen; de alább meg azt mondja, hogy ez a prémiumrendszer nem más, mint közgazdasági abuzus. Hát, t. képviselő úr, ha ez közgazdasági abuzus — a mint mondta, és itt van a »Nemzet« június 2-iki számában — ha tehát ez abuzus, akkor ez az ellenzék, a mely kíméletlen harczot folytat ellene, azért csak dicséretet, elismerést, méltánylást és magasztalást érdemel; mert, t. képviselő úr, egy lelkiismeretes embernek az abuzus ellen mindig küzdenie kell, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) lelkiismeretes ember az abuzust nem támogatja, Igás! Úgy van! balfelől.) lelkiismeretes ember oly törvényjavaslatot, a melyről maga is azt mondja, hogy abuzus, nem szavazhat meg. (Úgy van! balfelöl.) Ha ez a törvényjavaslat abuzus, t. képviselő úr, akkor önnek nincsen joga megszavazni ezt a törvényjavaslatot, akkor önnek ezen törvényjavaslat ellen kell szavaznia, mert az abuzust megszavazni nem szabad. (Helyeslés balfelöl.) Legkevésbbé értjük meg pedig, t. ház, azt, hogy ezen most bemutatott ellenmondások minden tételénél az egész túloldal helyeselt. Mikor abuzusnak nevezi Arányi Miksa képviselő úr a törvényjavaslatot, akkor nagy helyesléssel kisérik szavait; mikor azt mondja, hogy ez jogosult, akkor is helyesléssel kisérik szavait; (Derültség balfelöl.) mikor azt mondotta, hogy helytelenül cselekszik ezzel a nagy harczczal az ellenzék: helyeslésben tört ki a jobboldal, (Derültség balfelöl.) és mikor azt mondotta, hogy ez csak a privilegizált gyárosoknak s a külföldi fogyasztóknak kedvez, akkor is helye selték a szavait. (Úgy van! balfelöl.) Hát, t. ház, ezt már legkevésbbé értjük. Mert nagyon mulatságos dolog a móka a színpadon; ott odahaza van, oda mulatni megy, a ki elmegy, de nincsen az ilyen mókázásfélének a nemzet képviseletében helye. Nincs helye ebben a parlamentben oly beszédnek, a melynek első mondata ellentmond a következő mondatnak, meg a harKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. VIII. KÖTET. madiknak, sőt a melyben egyetlen egy mondat önmagáuak mond ellent, mert a végén már más van, mint a mit az elején az előbb mondott. Ide, t. ház, azt hiszem, hogy a képviselő urak nem azért jönnek, hogy kaczagjanak, legalább is nem azért kellene jöuniök; ez a komoly tanácskozások háza. Itt komolyan kell érvelni, és komolyan kell tanácskozni az előttünk fekvő törvényjavaslatok felett. Mindenkinek meggyőződése iránt, ha az igazán szive mélyéből ered, ha az a meggyőződése valódi, ha az nem csak színlelt, ha nem osztjuk is, ha nem fogadjuk is el, ha nem teszszük is magunkévá, tisztelettel viseltetünk. De oly beszéd iránt, a mely telve van csupa elknmondással, olyan eljárás iránt, mely abuzusnak nevez egy törvényjavaslatot, de azt mégis megszavazza — bocsánatot kérek, legyünk bármily lojálisak egymással szemben, — ki kell egyszerűen mondanom, hogy az ilyen eljárás iránt tisztelettel nem lehet viseltetni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen ez nem mutat meggyőződésre; annak az úrnak, a ki így beszél, nincs határozott iránya; az nem ismeri a kérdést, melyhez szól, mert ha ismerné, kétfélekép ugyanazon egy kérdésről, ugyanazon egy törvényjavaslatról nem nyilatkoznék. (Helyeslés balfelől.) Tehát, t. ház, ez a törvényjavaslat még a túloldalon sem talál általános tetszésre. Még a kik majd meg fogják szavazni, azok között is lesznek olyanok, — de most már bizonyos, hogy lesznek, mert ismerjük egyiknek, másiknak nyilatkozatát, — a kik helytelennek tartják. (Mozgás balfelöl.) Maga a t. miniszter úr is azt mondja, hogy jobb volna megszüntetni, de megszüntetésére nem tesz semmit. Már 1888-ban Wekerle — akkor államtitkár volt még — megígérte, hogy megtesznek mindent ennek a rendszernek megszüntetése érdekében. Mikor szigorú kritika alá vette itt, ebben a ká?ban Horánszky Nándor képviselő úr a prémium-rendszert, helytelenítette annak behozatalát, helytelenítette annak fentartását és támogatását, helytelenítte megszavazását és kívánta, sürgette, sőt azt mondhatjuk, hogy erősen követelte, hogy ezzel a rendszerrel szakítson az ország, a nemzet képviselete, mert ez a rendszer a hazának, az országnak és a nemzetnek, a népnek nincsen hasznára, akkor felállott az akkori államtitkár, Wekerle Sándor úr és nagy csudálkozását fejezte ki a fölött, hogy Horánszky Nándor képviselő úr oly vehemesen követeli ezen kérdésnek megoldását, csudálkozott pedig különösen azért, mert azt mondja, hiszen ha az újságok hireit a t. képviselő úr — tudniillik Horánszky Nándor — figyelemmel kisérte volna, tudnia kellett, hogy a nemrég tartott londoni nemzetközi kouferenczián AusztriaMagyarország is részt vett, oda küldöttet kül22