Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

168 136. országos ülés 1897. Julius 13-án, kedden. niszterelnök úr gárdája, melyről egyik élesesztí képviselőtársunk azt mondta, hogy ellentéte Napóleon híres gárdájának, mert meghalni sohasem akar, megadni azonban megadja magát, (Derültség halfelöl.) Mi oly korlátoltak vagyunk, hogy nem tudjuk megérteni, hogyan lehet példának okául egy ilyen törvényjavaslatot, melyet maga az indokolás is üdvtelennek jelez, — mert sajnosán említi, hogy a prémiumokat nem töröltük el — nem értjük tehát, hogy lehet ilyen üdvtelen, tehát nem hasznos, hanem káros törvényjavaslatot csak beterjeszteni is. (Helyeslés balfelöl.) Nem értjük azt sem, a mit az indokolás panaszosan említ, hogy ezeket a prémiumokat kényszerülve vagyunk fentartani; nem érijük, mert hiszen tudjuk, hogy azt nekünk senkisem parancsolja, hacsak nem a gyáros urak, vagy nem Ausztria, (Helyeslés balfelől.) Nem értjük a t. pénzügyminiszter úrnak azt a kijelentését sem, hogy szívesen eltörölné a prémium-rendszert, ha lehetne; nem értjük, mert itt van ez az egész oldal, a mely mindennap, minden órában, minden pillanatban kész megmutatni, hogy igenis el lehet törölni ezt a rendszert, kész megmutatni azt is, hogy hogyan lehet eltörölni, csak azt tegye meg a t. miniszter úr, hogy ezen oldalt ne szavaztassa le a másik oldallal és meg fogja látni, hogy milyen szépen lehet eltörölni ezt a rendszert. (Tetszés és helyeslés balfelől!) Nem értjük a t. előadó urat sem, a ki azt mondta, hogy a ezukorprémiumok rendszere nem kívánatos állapotot és beszédét mégis azzal a kéréssel végezte, hogy ezt a nem kívánatos, tehát helytelen állapot mi szavazzuk meg. Nem értjük azt az argumeütaezióját sem, hogy ha nem szavazzuk meg, ha a ezukorprémium-törvényjavaslatot el fogjuk vetni, akkor nem leszünk versenyképesek; nem értjük ezt sem, mert hiszen világosan ki volt mutatva, fel volt tüntetve, hogy nekünk külföldi versenyre egyáltalában nincs is szükségünk, mert Ausztria ide mihozzánk több ezukrot hoz be, mint a mennyit mi Angliába vagy más piaezokra kiviszünk, tehát mi a külföldi piacz kedvéért idehaza egy nagyobb piaezot Nagyunk fedezetlenül. (Helyeslés balfelől.) Nem értjük Chernel György képviselőtársunkat sem, a ki elvben szintén nem barátja a prémiumoknak, de a gyakorlatban már igen nagy barátja, mert azzal fejezte be beszédét, hogy a prémium fentartását megszavazását, megmentését hazafiúi kötelességnek tartja, mi meg épen megfordítva e rendszernek megbuktatását, kiirtását, megsemmisítését tartjuk a mi hazafiúi kötelességünknek. (Helyeslés balfelől.) Nem értjük, t. ház, ugyanazon képviselő úrnak azon szavait sem, melyekkel a kartellrendszer védelmére azt mondja, hogy a ezukorgyárosok saját érdekük ellen vétenének, ha a kartelljeikkel a gazdaközönség érdekeit megsérteni akarnák vagy megsértenék, néhány sorral alább pedig azt mondja, hogy a gyárosoknak az egységárra vonatkozó megállapodásai érinthetik a gazdaközönség érdekét, de hozzá teszi — és ezzel akar balzsamot esepegtetni a sebre — hogy az ily kartellek a közjólétet nem sértik. Hát a gazdaközönség nincs befoglalva a nagyközönségbe? De, h gazdaközönség érdekei sérelmet szenvednek, akkor ez hasznos, szükséges, üdvös lehet a közérdekre? Hisz mezőgazdasági ország vagyunk és társadalmunk legnagyobb részét mezőgazdák képezik ; ha tehát a kartell vagy bármely megállapodás által ezek érdeke érintetik, hogy lehet állítani, hogy ez az egész társadalom érdekét nem érintheti? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem értjük, t. ház, Arányi Miksa t. képviselő úr felszólalásának egyes passzusait sem, a ki a többek közt azt mondotta, hogy a prémium által két tényező van előnyben: a privilegizált gyáros és a külföldi fogyasztó. Ebből pedig azt dedukálja, hogy ha mi a prémiumrendszerre vonatkozó törvényjavaslatot meg nem szavazzuk, ezzel a gazdaközönségnek teszünk kárt. De ha ez így van, t. ház, és a prémium csak az említett két tényezőre előnyös, hogy lehet azt mondani, hogy a mezőgazdának teszünk kárt, ha meg nem szavazunk egy oly javaslatot, a mely csak a gyárosra és a külföldi ezukorevőre előnyös? Hisz ha ez a két tényező van előnyben, akkor a javaslat elvetésével csak ezeknek árthatunk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ámde, t. ház, ugyan mi közünk van nekünk a privilegizált gyároshoz? Hát a prémiumnak korszaka most a szabadságban ez után 50 esztendő múlva sem múlt el? Hát még mindig vannak emberek, a kik privilégiumot élveznek ebben a hazában és ezen urak érdekében találkozik egy magyar képviselő, a ki a képviselőházban szót mer emelni?! Azután, t ház, mit törődünk mi azzal, mi közünk nekünk ahhoz, hogy a londoni kávénénikék olcsóbban kapják-e meg a ezukrot kávéjukhoz, vagy pedig drágábban? Ha lenne előnyük ebből a törvényjavaslatból és ha nem lesz előnyük, ha ezt az előnyt elveszítik, azon, t. ház, siránkozni nem fogunk, sőt még csak sajnálni sem fogjuk; fizessenek többet, de mi nem fogjuk megfizetni az 8 kávéjukhoz a ezukrot. Nem értem ugyanazon képviselő úrnak azt az állítását Bem, mely szerint ez a prémiumrendszer jogosult; mert később meg azt mondja, hogy ez csak bizonyos érdekköröknek válik hasznára; ugyanazon beszédben mondja ezt.