Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

136. országos ülés 1897. Julius 13-án, kedden. 167 tallér Lajoshoz és ne hozzám. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem tagadom azonban, t. ház, hogy én nem tiltakozom az ellen, ha nem politikai pozicziómat, hanem politikai pártállásomat említették volna. Mert én, t. ház, igen jól tudom, hogy azzal, vájjon aláirtam Bartha Miklós kegyelmi kérvényét vagy nem, nem segítek Bartha Miklós úr dolgán, nem is hátráltatom, hanem tisztán csak állást foglalok egy demonstráczióval szemben. (Zaj és ellenmondás balfelől. Helyeslés jobbfelől.) Elnök (csenget): Kérem meghallgatni a képviselő ár személyes kérdését. Herczeg Ferencz: Már pedig, t. ház, szeretném tudni, hogy micsoda arczczal ajánlhatja nekem bárki, nekem, a ki tagja vagyok a szabadelvű pártnak, hogy Bartha Miklós úr kegyelmi kérvényét aláírjam, Bartha Miklós úrét, a ki napról-napra vezérczikkekben oly hangon nyilatkozik arról a pártról, a melynek szerencsés vagyok tagja lehetni, hogy azt, tekintettel az elnöki rendreutasításra, nem is ismételhetem. (Igazi Úgy van! a jobboldalon.) Nekem, t. ház, semmi kifogásom ezen mozgalom ellen; én elhiszem, s"t meg vagyok róla győződve, hogy mindenki, a ki e kegyelmi kérvényt aláírta, nemes intenczióból cselekedett, azzal azonban, ha én aláírtam volna ezt a kegyelmi kérvényt, gyáván meghunyászkodtam volna az önök pressziójával szemben. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Én pedig nem vagyok hajlandó semmiféle pressziónak engedni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) J Rakovszky István: T. ház! Én tegnapi kijelentésemet egy hírlapi hír után tettem meg, mely alá volt írva Hentaller Lajos t. képviselőtársam által, a kit mint oly férfiút ismerek, ki tudva valótlant nem állít. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Innen kiindulva tökéletesen jóhiszemüleg jártam el, de kész vagyok kijelenteni, miután Herczeg Ferencz t. képviselő úr kijelentette azt, hogy ő ezen szavakat nem használta, hogy mindama konklúziók, melyeket én ezekhez a szavakból fűztem, önmaguktól elesnek. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik! Lázár Árpád jegyző: Lepsényi Miklós! Lepsényi Miklós: T. ház! Az a törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, ebben a hiányos felszerelésben, ha ugyan felszerelésről egyáltalán lehet beszélni, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert semmiféle segédeszközök nem nyújtattak arra nézve, hogy ezen törvényjavaslat mélyébe, gyomrába tudnánk tekinteni, hogy az adatok alapján volnának képesek ezt bírálat tárgyává tenni, mindennek inkább mondható, mint egyszerűnek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a kérdés egyike a legbonyodalmasabbaknak, mert fontos pénzügyi és közgazdasági érdekeket érint (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Őszintén megvallom, hogy bámulom, sÖt irigylem a túloldal azon helyzetét, hogy ezen javaslattal már teljesen tisztában van és nem érzi szükségét annak, hogy legalább lelkiismeretének megnyugtatása vagy legalább a közönség előtt való önigazolása végett azokra a súlyos és nagyszámú argumentumokra, melyek itt két hét óta nipról-napra elhangzanak és a házban röpködnek, csak reflexiókat is tegyen. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Talán csodálatosnak, talán érthetetlennek, talán könnyelműnek, lelkiismeretlennek, sőt hazafiatlannak mondanám ezen eljárást, hogyha nem ismerném a t. túloldalnak szigorú lelkiismeretességét. Ámde tudom, valamint tudja ezen háznak nrnden egyes tagja és a ház egész oldala, hogy az az oldal ott (a jobboldalra mutat.) szigorú kritika alá vesz minden kérdést, kíméletet nem ismer, bonczoló kését habozás nélkül meríti bele a kérdések testébe, vizsgálat alá fogja a törvényjavaslatokat, egyetlen erecske, egyetlen izom sem kerüli ki figyelmét, nemcsak a szív működését teszi bírálat tárgyává, hanem a legcsekélyebb véredénykét is figyelemmel kiséri. Az az oldal nem úgy mond ítéletet, mint némelyeknek a magas urak közül tetszenék, hanem keres utat, bírál és aztán kezét szívére szorítva, megkérdezi, mi a jó, üdvös és azt támogatja is. S valószínűleg a mi szellemi korlátoltságunk az oka, hogy nem bírunk oly magasra emelkedni, hogy az érvek nagy halmazával szemben a hallgatást nem tudjuk teljes czáfolatnak tekinteni. Nem tudjnk megérteni, hogy a magasztos némaság mily erőt rejt magában, hogy ez minden argumentumot pozdorjává tör és a kormány igazságát napként ragyogtatja. (Helyeslés balfelől.) Ne vegye rossz néven a t. túloldal az ellenzék szóharczát s ne vegye azt rossz néven a t. túloldal sajtója sem, mely folyton obstrukczióról, az ellenzék által emelt gátakról, az ellenzék által vetett tőrökről beszél. Nem így van ez, t uraim. A mi lelkületünk aggályosabb, mint az önöké. Megengedem,, hogy ez bizonyos tekintetben lelki defektus lehet. Hát tudják be legalább a defektusnak, hogy mi annyi érvet igyekszünk összehordani igazságunk megvilágítására, és hogy önök kénytelenek fölséges néma ságukkal e kérdést minden oldalról megvilágítani, hogy a mi homályos szemeink is tisztán láthassák; nem lehet mindegyikünk oly okos ember, mint például az a képviselőtársunk, a kit orvosi bizonyítvány alapján küldtek fel e házba. (Derültség balfelől.) Továbbá mi az ellentétek kiegyenlítésében sem vagyunk oly nagymesterek, mint a mi-