Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-129

129. országos ttlés 1897. Julius 5-én, hétfőn. II Halljuk!) hogy ez a kormányzat a magyar földmíves osztálynak érdekében 1881 óta abszolúte nem tett semmit, mert a hol tett, az is úgy lett téve, hogy az ország, az illető vidéknek népe siratja azt az áldást, a melyet a kormány reá hozott. (Igaz.'Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Sokat áldozott a kincstár földmívelési szempontból a vízszabályozási érdekekre. Tudom, mert magam is szakszerűen foglalkoztam vele, a menynyiben én is egy nagy társulatnak igazgatója vagyok, hogy az államkincstár ereje a vizszabályozások érdekében milliókra és milliókra menőleg lett igénybe véve, és így, ha külsőleg veszem azon alkotásokat, a melyeket a kormány működésé a vízszabályozási műveletek terén létrehozott, melyekkel, — hogy úgy mondjam,— emberileg a vízmenti nép biztonsága meg van védve az elöntás veszélye ellen, de ha veszem azt, hogy az a nép jut ma-holnap koldusbotra, hogy immár a teherviselési képesség legvégsőbb stádiumába jutott ép a vízszabályozás következtében és szerencsétlen földadótörvényünk folytán, akkor még az az elégtétele sem lehet meg a kormánynak, hogy nyugodt lelkiismerettel hivatkozhatnék arra a munkára, mely a Tisza mentén és Kőrös mentén a vízszabályozás és mentesítés érdekében létrejött. Mert, hogyha én egy kis házban laktam megelégedve és jó barátaim eljönnek és azt mondják: kicsiny ez a ház, gyermekeid is szaporodnak, jobb lesz, ha egy nagyobb házba mégy, meg is csináltatják, én bele is hurezolkodom, kényelmesebbnek is találom, de akkora teherrel akasztják a nyakamba, hogy megtartani képes nem vagyok, akkor fokkal jobb volt az én anyagi exisztencziám szempontjából a kis ház, mint a palota, melyet gyermekeimnek örökségkép hátra nem Nagyhatok, sőt melyben magam sem hajthatom le nyugodtan fejemet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarok rámutatni egy nagy város példájára, Szegedre, mely a modern építészet törvényei szerint varázskézzel lett emelve. Szép város, tagadhatatlanul büszkeségére szolgál az országnak, de siralmas tanyája azon polgárok ezreinek, a kik benne laknak. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Csak a legvagyonosabb polgár az, ki azt mondhatja, hogy a ház, melyben lakom, az enyém. A polgárok legnagyobb része rendre költözködik ki a maga palotájából, folyton járnak a kormány nyakára kamatelengedésért, adóstornirozásért és mindazon eszközök mozgósításáért, melyek segítségével azt a népet fenn lehet tartani. Ha még azzal jönne a t. miniszter úr, hogy ime 80.000 telket számláló város, mely a vízszabályozás szerencsétlen alkalmazása miatt elpusztult, kormány inicziativájára nagy luxussal felép nem bír megmaradni ott a nép, ha csak a: lam segítséget nem nyújt neki, ha erre kellene a prémium, habár az ország más városai is jogosan követelhetnék ezt a prémiumot, mindnyájunkban feltámadna a politikán kivul az emberszeretet és a hazaszeretet törvénye. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha azt mondanák: 80.000 lélek kiált segítségért, jöjjetek, segítsetek, nem merne ezen oldalról felállani egyetlenegy tagja sem a parlamentnek, ki azt mondaná : emberszeretet ide, hazaszeretet oda, 80.000 lélek erre, vagy arra, de nincs pénzünk. Mert azt mondanám, hogy ha nincs is, hát legyen, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert az országnak egy darab földjét, a népnek egy seregét kell megmenteni. Hogy ha önök itt keresnék a nemzet áldozatkészségét s oly czímen nyúlnának a nemzet szivéhez, melynél fogva lehetetlenség, hogy meg ne dobbanjon minden igaz, jóravaló magyar polgár szíve, akkor jöhet a kormány unos-untalanúl segítségért ebbe a parlamentbe, mi nem fogunk obstruálni. (Igaz! Úgy vem! a szélső baloldalon.) Mert az az obstrukezió méltán számíthatna a nemzet elítélésére és megvetésére. Mi itt nem beszélünk, hanem ha önök azt mondanák ; adjatok, mi egy szívvel fogjuk kiáltani: adunk! (Úgy van! a szélsőbalon.) Megyek e kérdés fonalán tovább, mert tisztán kell az ország helyzetét a miniszter urak elé állítanom, kik lehetnek igen derék emberek, de emberek ők is. Nem ők maguk kopogtatnak be a kunyhókba, hanem hivatalnokoktól szerzik az informácziót, a kik szeretnek jönni a miniszter elé s a rossz helyze:ről is jó képet szeretnek festeni. Azért a mi kötelességünk, hű képet rajzolni s mi teljesítjük is e kötelességet, bármennyire kellemetlenségnek, sokszor személyes üldözésnek teszszük ki magunkat. Ismétlem, nagy alkotások jöttek létre a Tisza és Kőrös mentén. De még az az elégtétele sem lehet a kormánynak, hogy azt mondhatná : Az a nép hálával és elismeréssel gondol most rám, annak a népnek biztos földet adtam, a melyen most már megélhet! Az Alföld Magyarországnak a szive, mert tősgyökeres magyar nép lakja, mely e nemzet függetlenségében találja a nemzet boldogulásának minden biztosítékát. Hogy áll most e nép a vizszabályozás következtében? Egy hold I. osztályú föld után fizet öt-hat forint ármentesítési adót; ehhez járul az állami, a községi, az egyházi adó, a megyei pótadó és mindenféle adója az úristennek, a ezukoradó is, úgy hogy a gazda pusztán adóban 13—14 forintot fizet holdankint. Most már, ha minden tiz évben egyszer elöntené földjét az árviz, egy évi termését elvesziugyan annak a földnek, t. képviselőház; övetkező esztendőben, — a mint azt a apótok példája mutatja, — az behozza