Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-135

135. omágos ülés 1897. Julius 12-én, hétfőn. 161 ezek egy kíméletlen adóztatási rendszer és egy helytelen kormányzati irányzat tulajdonképeni eszközei, előmozdítói. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha, t. ház, úgy a czukorfogyasztási, mint általában a fogyasztási adóknak ezen kíméletlen kezeléséhez hozzáveszem azt, a mit még hozzá kell vennem, hogy tulajdonképen ezen téren is milyen kevésbbé van figyelembe véve a lehető gazdálkodás, hogy azok a kettős adóztatási czímletek és azok a többszörös adóztatási tételek, melyekkel az illető közönséget mindenütt zaklatják, úgy a ezukorfogyasztásnál, mint egész adóztatási rendszerünkön mint vörös fonal végig halad, az ezen kérdésnél a legteljesebben kitűnik. Nem elégséges nekünk megtennünk, hogy a kezelésnek egyszerűsítése szempontjából tulaj donképen egy helyen vonjunk valamely fogyasztási czikket adóztatás alá, hogy ne kelljen külön közegeket, külön kezelést felállítanunk az illető fogyasztási czikk fogyasztási adójának inkasszálása érdekében, hanem úgy a termelésnél, mint a fogyasztásnál különböző adókulcsok és különböző adótételek jönnek alkalmazásba, (Úgy van! a szélsőbalon.) hogy ezáltal a kezelés költségesebbé tétele és drágasága a fogyasztási adó értékét szállítsa le. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) És ha valaki a mellett megnézve egy adókezelést mai modern alakjában, midőn előjön az állam az ő különböző száz czímletével, midőn előjön a város az ő különböző száz czímletével, midőn előjön a megye az ö különböző betegápolási, katonabeszállásolási, útadó és mindenféle más czímleteivel, akkor ott állunk, hogy az adókezelés tulajdonképen óriási labirintussá változik, midőn minden befizetett forint, minden befizetett összeg száz és száz naplóra, száz és száz részecskére szétszedve, széttagolva tulajdonképen a kezelés tömkelegébe, labirintusába dobatik bele, hogy az illető adókezelési közegek a Írhet6 legnagyobb konfúzióba jutnak és minden megyében, városban, községben a nem tiszta kezelés okául szolgálnak a fogyasztási adók, mint a hogy ebben a bajban általában ma a kezelés ebben az országban szenved és a hogy az ma konstruálva van. (Úgy van! a szélső baloldalon ) Hiszen ezen az úton ha tovább akarunk menni, oda lehetne jutnunk, hogy Magyarországon nem kellene költségvetést megállapítanunk, hanem azt mondanunk, hogy minden költségvetési czímletek szerint különböző kezelés legyen, az iskolázásra, a katonaságra, útjainkra, vasutakra, szóval minden czímletre külön kezelés szabassék meg. Ha pedig az államnál elfogadjuk azt, hogy a költségvetés minden czímletre külön megállapíttatik és az adót egészben hajtsák be, miért ne vennők ezt tovább és a meKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. gyeknek szükségletét miért tagoljuk betegápolási, útadó, katona-beszállásolási és különböző más czímletekre, és a városoknál ismét miért kell a különböző czímletek szerint szednünk az adókat, mintha az nem volna mindegy, hogy akár iskolázási, akár útadó, akár miféle más czímleteken szedjük is azt be, a melyekre széttagolva van az adókezelés, hogy az ily czímletekre különkülön folyton kelljen tudni, hogy mi fizettetett. Meg kell állapítani az egyes czímletekre nézve a megyék, városok, községek költségeit, de azután a kezelés, a befizetés, az egyes tisztviselőknek ezekkel az összegekkel való elbánása a lehető legegyszerűbben, legtisztábban történjék, mert csak akkor lehet áttekintés és tisztaság az egész közigazgatás kezelésében. (Helyeslés Úgy van! a szélső baloldalon.) Mint érintem, t. ház, ez a törvény tulajdonképeni indokát nem a magyarországi ipar fejlesztésében, vagy a czukoripar emelésében, nem egyáltalában a magyar állam viszonyaiban leli, hanem egyszerűen leli abban, hogy az osztrák parlamenti viszonyok szanálása és az osztrák állapotok ilyen áldozatokat követelnek Magyarországtól. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Midőn ott kuszáltak a viszonyok, midőn a nagy cseh czukorgyárosok nem állanak egészen szolgálatára a kormánynak a túloldalon, akkor kell ezen nagy molöchnak áldozatot hozni és ez az áldozat nem lehet más, mint mindig egy és ugyanaz, azok a milliók, a melyeket Magyarországnak áldoznia kell az osztrák érdekekért. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha már szanálásról, a parlamenti viszonyok szanálásáról van szó, miért nem a magyarországi parlamenti viszonyok szanálására szenteli a t. kormány idejét és gondját? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen nem kevésbbé szomorúak a magyar parlamentben a viszonyok a jelen kormányzásnak a kezelése alatt s nem kevésbbé igényelnek gyökeres orvoslást ezek ma itt, mint Ausztriában. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminiszter úr nagyon helybenNagyólag int a fejével, hogy ilyen szomorúak a mi parlamentáris viszonyaink, és bizonyára értette alatta azt a küzdelmet, melyet mi most itt folytatunk. Én azonban megyek egy kissé tovább a t. pénzügyminiszter engedelmével is, ha már a diagnózist meg akarom állapítani, akkor megyek vissza a gyermek születésére és azon forrásokra, melyekből a mi parlamentarizmusunk ered. Megyek végig a genezisén és mint midőn a Dunának a forrását keressük, és feltaláljuk a Fekete-erdőben, épen úgy megyek a mostani parlamentarizmus forrásának kutatásánál, ismeretlen vidékeken keresztül, és megállok, megakadok egy nagy kassza előtt, a melyből Magyarország parlamentarizmusa ered. 21