Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-135
J54 13 *>* országos nlés 1897. Julius 12-én, hétfőn. esését mutatja. (Igáz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ezzel szemben azt hozzák fel, hogy minden állam csereviszonyban áll más államokkal s hogy legyünk abban megnyugodva, hogy mi sem teszünk kivételt, mert ha kiadunk 540 milliót, körülbelül beveszünk a gabonáinkért, jószágainkért és más kiviteli czikkeinkért ugyanannyit s így csak a nagy nenizetgazdászati prinexipiumok érvényesülnek, midőn mi is belépünk ezen cserekereskedésbe, a melyben a nemzetek állanak. Hát hiszen bogy ebből kibontakozzék egyáltalán, az; teljesen lehetetlen. Azok az árúk, a metyeket viszonyainál és termelési erejénél fogva elő nem bir állítani, az ő behozatalát fogják képezni. De olyan czikkek, a melyek egyenlő termelési viszonyok között helyben előállíthatók, csak a lehető legnagyobb nemzeti könnyenvevés mellett termeltetnek idegenben, azok a ruházati czikkek, bőráruk és mindazok, a melyeknek a nyersanyaga itt van, azok csak a legnagyobb gondatlansággal, az államkezelésnek és kormányzatnak legnagyobb gondatlanságával szereztetnek be külföldön. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Es nem is egészen áll az, hogy cserében adjuk, és hogy a mi mérlegünk nem is lesz passzív, ha ugyanannyit hozunk be, a mennyit kiviszünk, mert valamivel mégis csak többet áldozunk a külföldnek azoknál a lekötött adósságoknál fogva, a melyekkel a külföldi tőkepénzeseknek tartozunk. (Igaz! Úgy van! a balés ssélső baloldalon.) Necsak az arákat, az árumérleget nézzük, hanem a pénzügyi mérleget és a pénztárforgalmi mérleget s akkor Magyarországnak teljes mérvű, milliókra és milliókra menő passzivitása fog kitűnni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen csak az államadósság kamataiban 167 millióval tartozunk a külföldnek. És mennyi a priváttartozás! Hiszen azon sajátságos helyzetbe jutott Magyarország az ősiség eltörlésével, hogy líjfajta zsellérségnek és jobbágyságnak egy módját találtuk föl. El lett törölve, t. ház, hogy a magyar fajhoz tartozó egyediségek és családok maradjanak meg a földnek a birtokában és a föld ne vándoroljon idegen kézbe, a mint az történik, bogy egész Nyugoteurópában nagy kiterjedésű földbirtokok bécsi bankárok tulajdonaiba mennek át, hogy az újabb intézmények és hitelszervezet által a földbirtok felszabadult, ingóvá vált és záloglevelek alakjában röpköd kifelé Magyarországból, bezárva külföldi tőkepénzeseknek vasszekrényeibe s a magyar nép odaadózik és mint zsellér és úrbéres oda termel, mert a tulajdon többé nem egészen Magyarország népéé, hanem a hitelviszonyoknak könnyebbsége, könnyelműségünk és pénztelenségünk folytán idegen népek tőkepénzesének kezeibe kerül. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hát, t. ház, mindezeket csak annak igazolására hoztam fel, hogy Magyarországon talán már mégis elérkezett az idő, midőn társadalom, állam és kormány egyaránt a lehető legszigorúbban és a leglelkiismeretesebben kell, hogy figyelembe vegye azokat a teendőket, a melyek az ország közgazdasági czéljainak mérlegelésénél és javításánál figyelembe veendők. Hisz nem mi vagyunk arra kizárólag példa, hogy mikst kell tenni az államoknak, társadalmaknak az ilyen esetekben. Ha, tetszik, nagy nemzeteknek, ha tetszik, kis nemzeteknek példájára lehet mutatni. Nagy nemzetek közül a legutóbbi időben tessék Amerika példáját fölvenni, mely — a mint gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam is kifejezte — egész gazdasági rendszerét és vám • politikáját megváltoztatta és az a nagy küzdelem a legutóbbi elnökválasztásnál épen azon egyéniséget ültette az elnöki székbe, a ki a védvámos irányzatnak tulajdonképeni képviselője volt. Ez mutatja, hogy nagy nemzetek is mily elszántságot tanúsítanak, hogy megvédelmezhessék pozicziójukat, fajuknak és népüknek kereshetőségét és megélhetését. És ha tetszik egy kis nemzet példája, itt van a bolgár példa, mely szintén ismeretes, de mely mint jellegzetes és tanulságos kell, hogy ebben a parlamentben viszhangra találjon. (Halljuk! Halljuk!) Ez a szerény kis állam, melynek ipari fejlődése bizonyára kisebb mint Magyarországé, elégnek találja, ha az ő szükségleteit a belföldi iparárúkból látja el. A múlt évbun egy törvényt hozott, mely a múlt hónapban lett a bolgár hivatalos lapban közzé téve, mely így szól: 1. §. Az összes fizetéses állami, községi és területi tisztviselők, szolgálatközben belföldi készítésű ruházatot tartoznak viselni. 2. §. Tisztviselők és szolgák, kik nem alkalmazkodnak az előző szakasz rendelkezéséhez, 10-től 60 frankig terjedő bírsággal sújtatnak. A bírság iránti intézkedést az illetékes hivatalfőnökök eszközlik, kik jelen törvény végrehajtására ügyelnek. 3. §. A közoktatásügyi miniszter tanulmányozni fogja azt a kérdést, hogy a gimnáziumok és szakiskolák tanulói egyenruhát viseljenek s ha ily viselet elrendeltetik, akkor annak belföldi anyagból kell készülni. 4. §. Minden gyáros vagy kereskedő, ki a jelen törvényben említett egyéneknek belföldi ruha helyett külföldit szállít, 100-tól 1000 frankig terjedhető bírsággal és egytől hat hónapig terjedhető fogházzal sújtatik. Jelen törvény alkalmazásának minden részletét rendelet fogja szabályozni. Jelen törvény a hivatalos lapban történt közzétételtől számított hat hónap elteltével lép életbe,« Ez, t. ház, magában véve nem valami nagyfontosságú intézkedés, de milyen
