Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-129

10 129. országos ülés 1897. Julius 6-én, hétfgn. tnnk, hogy az iparos a Mdmívelés körül keres magának élelmet. Én szerfelett sok iparos családot ismerek, a mely ma már iparral nem foglalkozik, hanem elmegy a földeket művelni s a mezőgazdánál keres magának exisztencziát. Bármiféle politikát csinálnak is önök, a magyar ipart, mely egykor a leghatalmasabb teherviselő forrását képezte ennek az államnak, nem tudják megrontani, az már tönkre van téve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a prémium pedig, melyet önök állítólag az iparnak akarnak adui, az egyenesen a földmívelő osztály zsebéből lesz kivéve. {Úgy van! a szélső baloldalon.) Mondja meg a kormány őszintén: hogy mi egy kormány, egy kormányzati rendszer vagyunk, mely prémiumot nyújt mindenkinek, a ki ennek a rendszernek a keretében a maga politikai kötelességét teljesiti, (Úgy van! a szélső báloldalon.) és mi legalább el fogjuk ismerai, hogy az önök politikája őszinte, az önök álláspontja nyílt; ne takarják el, a mit különben a nemzet előtt hiába takarnak, mert azt látja az országban mindenki, hogy ez a kormányzati rendszer egyáltalában odavezet, hogy Magyarországon a nép érdekének tekintetbe nem vételével mindenképen elégületlenséget akarnak támasztani. Rámutatok majd későbben beszédem folyamán, hogy az önök politikája hová fogja vezetni Magyarországot, mert szükség van arra, hogy Magyarország parlamentjében, ha a közgazdasági kérdések egy jelentékenyebb ága tárgyalás alatt áll, azt hozzuk vonatkozásba az állam egész közgazdasági életével, hogy a mérlegnél elfogulatlanul ítélhessük meg, vájjon azzal, hogy ennek az ipar- vagy gazdasági ágnak nem akarunk külön támogatást nyújtani, az ország közjavának megrontásán dolgozunk-e, vagy pedig azzal csak igazságot szolgáltatunk azoknak, a kiknek nem képes, vagy nem akar a mi szerencsétlen politikai rendszerünk szintén támogató kezet nyújtani, daczára annak, hogy már az eleséshez közeledik. Olyan prémiumot, a mely az ország közérdékében lesz az államkincstárból kiadva, mi megszavazunk ; olyan prémiumot azonban, a melylyel önök talán a múlt választások alkalmával nyert segítséget akarnak honorálni, mi megszavazni hajlandók egyáltalán nem vagyunk. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Habár mosolyraméltónak látszik is, midőn én azt mondom, hogy a múlt választások alkalmával teljesített politikai szolgálatok honorálása fekhetik ebben a javaslatban, én mégis azt hiszem, hogy sokkal közelebb járok a valósághoz akkor, midőn ezt állítom, mint önök, midőn azt állítják, hogy ezen törvénynek megalkotása a nemzetnek és országnak érdekében áll. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én nem láttam még ebben a derék Magyarországban egyetlen egy gyárost sem, a ki kezébe vette volna a függetlenségi pártnak, vagy a nemzeti pártnak zászlaját, hogy mngyarok előre, mert a haza veszélyben van, (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) hanem gyáros, felügyelő, részvényes érdekelt, nem érdekelt fél, a ki csak ott csoportosulhat, a ki ma megtalálja ott az érdekét, vagy holnapra várja, az mind kizárólag a kormánynak szekerét tolja. Ha így áll a dolog, nagyon természetes, hogy a t. kormány, a melyik siket akkor, mikor a magyar paraszt kér tőle támogatást és segítséget, udvarias, figyelmes, előzékeny és prémiumszolgálatra kész, mikor a millióval rendelkező gyáros kopogtat a t. miniszter urak ajtaján. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a politika, az államkincstár érdekének ez a képviselete nem az, a melyet mi prémiummal honorálhatnánk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezzel szemben nekünk egy kötelességünk van: ez pedig az, hogy az ellenzék tudásának, ismereteinek és részben elkeseredésből eredő, de a haza érdekébea lelkesűltségig emelt ösztönének egész erejével harczoljon ennek a rendszernek megbuktatására. És én abban a meggyőződésben élek, de ez a meggyőződés ad erőt az ellenzéknek ebben a harezban, hogy valamint immár a magyar közvéleményben, kivévén a hivatalos elemeket, a melyek érdekközösség miatt vannak hozzáfűzve a kormányhoz, a társadalomnak nincs semmiféle rétege, a mely ne tiltakoznék a most uralkodó kormányrendszer és "Szelleme ellen, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) nincs egyetlen egy réteg sem a nép, sem az állami életben, a mely lelkesültséggel ne támogatná az ellenzéket küzdelmében, sőt a társadalom nagy rétegei immár — nem úgy, mint azt a kormánypirti sajtó hirdeti, hogy megütközéssel és elkeseredéssel látja, hogy az ellenzék a parlamentarizmust veszélyezteti azzal a harczczal, a melyet a kormány ellen folytat — elítéléssel nézi azt a tétlenséget, hogy az ellenzék, bár nagy erkölcsi erővel és tőkével s a nemzet bizalmát tekintve az egész nemzetnek a támogatásával rendelkezik, mégsem bir olyan akcziót kifejteid, a mely ezt a kormányzati rendszert megrendszabályozná, hogy úgy mondjam, megzabolázná. Hogy mi egy, nem is társadalmi rétegnek, mert még ha társadalmi, vagy bármi osztály volna, érteném, prémiumot adjunk, annak a javára az ország pénztárából áldozatot hozzunk néhány gyárosnak és ezekkel kapcsolatban álló nagy tőkének mi milliókat adjunk, ez egyáltalában a legszerencsétlenebb, a legáldatlanabb, de egyúttal a legveszedelmesebb politika is. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Rámutattam, bár rövid vonásokban arra, (Halljuk!