Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-135
135. országos ülés 1897. Julius 12-én, hétfőn. 153 is hozzáférhetővé tettük a világpiacához és ezáltal népünk megélhetését és jólétét vittük magasabbra. És, t. ház, mi ezzel szemben a tapasztalat? Az, hogy a legutóbbi 15 év, mely alatt épen Magyarországnak ez a nagy vasúti behálózása és ezzel óriási megterheltetése anyagilag bekövetkezett, nem hogy előmozdította volna Magyarország gazdasági életének fellendülését, hanem épen ezen 15 év alatt tapasztaljuk összes terményeink árának hihetetlen mértékben való leszállását. Hiszen nem ismeretlen dolog, t. ház, hanem mégis elé akarom tárni, hogy lássuk tisztán és világosan: milyen dokadenczia következett be Magyarországon, milyen az állapot épen a legutóbbi idők alatt, és milyen következetességgel állott be Magyarországon a gazdasági hanyatlás és a gazdasági termények elértéktelenedése. (Halljuk! Halljuk!) Itt van tizenöt év összeállított schémája, mely a tőzsdeárjegyzésekben a gabonanemííek árát jelzi. Június hóról szólanak az árak és szól a jegyzés a következőképen: Búzának 1881-ben még 18 forint 15 krajczárral jegyezték az árt; 1882 ben már 12 forint 68 krajezár, aztán 10'59, 10-14, 9-27, 8-08, 7-25, 7"28, 8-68, 9-99,9 02, 873, 7 33, 7'27 és most már tudjuk, időközben 1886-ban 6 forint. Tehát 13 forint 15 krajczárról estünk, t. ház, 7, majd 6 forintra. A rozsnál, t. ház, kezdődött a jegyzés 1881-ben 10 forint 26 krajczárral és ment 7-82, 7-68, 7-17, 6-21, 6-57, 5 65, 5-94, 515 és 592-re; tehát 10*26 forintról esett 5 92-re. Az árpánál kezdődött 15 év előtt a jegyzés 7-34 frttal és — nem folytatom, t. ház, csak a végét mondom — végződik 505 forinttal. A zabnál kezdődött, a jegyzés 7 52-vel s végződött 613-mal. A knkoriezánál kezdődött 676-uál, végződött 407-nél. Ez, t. képviselőház, a gazdasági fejlődés ezen utóbbi 15 év alatt a vasutak nagy hálózata következtében. De mi még, t. ház, a másik nagy következmény ? Az, hogy megnyillott a lehetőség és tér arra, hogy a merre csak Magyarországon a vasúti hálózat [elmegy, azáltal az idegen és külföldi gyáripar összes termékei bevitessenek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s egész népes társadalmi osztályok megélhetését és kenyerét veszélyeztessék. És a kik az ország különböző részein megfordulnak, azok keserűen és poetikusan panaszkodnak arról, hogy a népviselet a magyar fajnak és magyar lakosságnak eredeti, nemzeti jellege mennyire megváltozott vidékről vidékre. Hiszen, ha ezt csak az etimografusok és nemzeti költőink szemeivel néznők, talán vigasztalást találhatnánk benne, vagy legalább a magyarság művelődési haladásának jelét látnók KÉPVH. NAPLÓ. 1896-—1901. VIII. KÖTET. benne; de, t. ház, ha a gazdák és közgazdák szemével látjuk: ez azt jelenti, hogy míg ezelőtt egyes vidékeken, a hol talán a kultúra hátramaradt, mégis megtalálták saját megélhetésüket a saját keresményük által, azon vidék népeinek ellátása mellett, mert maguk csinálták meg minden háziszükségletüket akár ruházatban, akár házi felszerelésben: addig most mindezt idegenből pénzért kell beszerezniük. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hiszen szinte bámulatosak azok az arányok, a melyekre ez felnőtt. A statisztika bennünket arról világosít fel, hogy a mit például megkapunk külföldről búzánkért, azt csak egy áráezikkért, a gyapjúszövetekért áldozzuk fel, és a mit megkapunk három terményünkért: a rozsért, zabért és kukoriczáért, azt csak hitvány selyemszövetekért dobja ki az ország. Úgy vagyunk, mint a Kelet népei, a melyek legértékesebb terményeiket az idegen hódító országnak hitvány csecsebecséiért, üvegéért dobják oda, hogy nemsokára megfosztva nemzeti terményeiktől, talán a megélhetés is lehetetlenné váljék. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hiszen ezen adatok sem képeznek új dolgot, közkézen forognak és mindenki előtt ismeretesek ; de talán nem lehet elég sűrűn hangoztatni, hogy a magyar nép gondolatába elég erősen bevésődjenek, s hogy valahára ezen könnyelmű útról a nemzet visszatérjen. Itt van a statisztikának következő összehasonlítása: (Halljuk! Halljuk!) Biizáért Magyarország kapott 1895-ben 43 millió forintot, kiadott gyapjúért 48 milliót. Lisztért bevettünk 69 milliót, pamut-árúkért kiadtunk 65 milliót. Eozsért bevettünk 12 milliót, kukoriczáért 7 milliót, zabért 7 milliót, összesen 26 milliót, selyemárúkért kiadtunk 36 milliót. (Mozgás a baloldalon.) Ezen kivűl kiadtunk fonalakért 11 milliót, összesen fonó- és szövő-ipari melléktermékekért Í72 milliót. Ez azonban még a ruházati czikkeket nem foglalja magában. A ruházat rovata a következő tételeket említi: Férfiruházatok 8Y2 millió, női ruházat a selymeken kivűl ÍO 1 /^ millió, kalapok 5 millió, fehérnemű 6,800.000 forint, czipők és csizmák 8 millió, keztytík 3 millió, talpbőr és bőrök 5 millió, vas és vasárú 30 millió, egyéb fémek és fémárúk 22 millió, vegyészeti ipar 20 millió. Szóval még azokon a nagy terményeken kivűl is, a melyeket felsorolni bátor voltam, rengeteg menynyiségben hozunk be, úgy hogy összesen 542 millióban mutatja ki a statisztika az í895-ben behozott árúk értékét. És ha még ebben azt lehetne látni, hogy idővel kevesbedik az, a mit így a külföldnek dobunk oda! Ámde ellenkező leg csak a legutolsó tiz év azt mutatja, hogy 1881-től 1895-ig 140 millióval emelkedett a behozott árúk értéke, a mi Magyarországon az ipari fejlődésnek teljes mértékben való vissza30
