Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-135

135. országos ülés 1897. Julius 12-én, hétfőn. J5| látni azt a csodálatos jelenséget, hogy az a különböző nyelvű nép és nemzet, a mit Ausztriának nevezünk, mind találkozik abban az uralkodási princzipiumban, hogy Ausztriának czélja népeinek gazdasági jólétét előmozdítani. (XJgy van! a szélső baloldalon.) Trónbeszédben és másutt mindenütt ott van ez az elv. És vájjon abban nyeri-e ez kielégítését, hogy a saját terrénumán minden nép elérje azt a fejlődési fokot, a melyet saját viszonyai közt megérhet? Hiszen akkor ezt az idegen felé való gravitálást Ausztria nemzetiségeiben és népeiben elnyomni nem volna lehetséges. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a gazdasági czél abból áll, hogy ők a szövetségi viszonyban találják fel jólétüknek emelését, hogy nekik az ezen szövetségben állás gazdaságilag nagymérvben előnyös legyen. Nem frázis az, mikor azt mondják, hogy Ausztria parlamenti viszonyainak szanálására quóta-felemelések, vagy prémium-javaslatok kellenek. Ez egy nagy valóság, mert a mely perczben nem tápláltatik Ausztriában az ezen szövetséghez való tartozás ilyeu anyagi előnyök által: azon perczben Ausztria népeiben a széthúzás, a nemzetiségi külön ezélzatok és vágyak felülkerekednek és nem találják meg a monarchiában a czélt, a melyért ahhoz való tartozásukat helyesnek és magukra nézve üdvösnek tartják. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Hol látjuk azt Magyarországon, a mit áusztriában látunk, hogy azzal fenyegetnek, hogy nem kell a szövetség, hacsak ilyen, meg ilyen gazdasági alakulásban nem ? Mi azt mondjuk, hogy a trónhoz való ragaszkodás egyik alapfeltétele biztonságunknak, alapfeltétele az Ausztriával való paritás és államszövetség. Míg ez helyes, egyenlő és igazságos alapon áll: azt védelmezni kivánjuk ; Ausztriában ellenben a Magyarországgal való szövetséget csak azon alakulásban ismerik el helyesnek, midőn Magyarország teljesen ki van szolgáltatva gazdasági kizsákmányolásuknak. (Úgy van! a szélső baloldalon,) Hiszen, ha Ausztriának a prémiumok által legjobban érdekelt országát, Csehországot nézzük és látjuk azt a gyűlöletet, melyet Magyarország irányában táplál, a mely megnyilatkozik az ő gazdasági egyesületeiben, ipartestületeiben, mindenféle meetingjeiben és a közélet minden terén, az embert szinte elfogja a bámulat, hogy egy nemzet hogyan feledkezhetik meg magáról annyira, hogy egy más nemzet ellen, a melynek hasonló törekvései voltak, mint ő neki- a mely az Ausztria részéről való elnyomatást hősi elszántsággal ezredéves küzdelemben bírta csak megakadályozni, a mely a csehektől, a kik szintén az Ausztria részéről való elnyomatást panaszolják, nemzeti törekvéseiben inkább támogatást érdemelne. (Úgy van! a szélső bal' oldalon.) Hiszen nemzeti aberráczió ennyire nem mehet; hiszen nekik Magyarországot nemzeti jogaik kivívásánál zászlóvivőként kellett volna tekinteni, kiket támogatni kellett volna nehéz küzdelmükben, és t. képviselőház, mindig, mindenkor a cseh nemzet és Csehország velünk szemben állt ezen küzdelmeknél, sőt ma a cseh nemzet beleolvadt Ausztriának államiságába. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ö reá nehezedik a kormányzati többségnek egész terhe és jogosultsága, ő áll velünk szemben Magyarországgal mint egyik főintéző faktor. Mindez csak azt mutatja, hogy az a gazdasági czél, a melyet az osztrák kormányzat Magyarországgal szembon kitűzött, még pedig a legélesebb nemzetiségi ellentéteket is meg tudja fékezni Ausztriában és az állami és a közös ezélok alá és gzolgálatába tudja a különféle nemzeteket hajtani, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És még egy másik sajátságos jelenség az, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezzel teljesen ellentétfis tapasztalatokat lehet tenni Magyarországon. x\ mi nemzetiségünk egy ilyen közös gazdasági czélban nem találkoznak. Midőn ők látják, hogy ezen a földön élniök kell; midőn azt látják, hogy nemcsak politikai szabadságuk forgott mindig koczkán, hanem az újabb időben gazdasági létük, gazdasági exisztencziájuk vau folytonosan harezba vive az Ausztria elleni küzdelemben: mindez a mi nemzetiségeinket, a mi népfajainkat egy gazdasági czélra, az Ausztria elleni törekvésben nem tudja összeegyeztetni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek okára beszédem későbbi folyamán rá fogok majd mutatni, de ezt mint egy rendkívül sajnálatos jelenséget az Ausztriában szerzett tapasztalatokkal szembeállítani, e helyütt is kötelességem. (Halljuk! Halljuk!) Mi következik az előrebocsátottakból ? (Halljuk!) Következik az, hogy egy nemzetnek egy másik nemzet ellenében teljesen jogosult törekvései ott nyernek csak határt, a hol az a nemzet az ő ellenállását azon törekvésekkel szemben kifejti. Midőn még Anglia is az ő hozzá fajilag is közelálló nemzettel: Amerikával szemben a gazdasági kizsákmányolást folytatta, akkor az csak ott állott meg, és csak ott vetett véget annak, midőn Amerikának ellenállási képessége, midőn Amerikának küzdelme ezen gazdasági kizsákmányolás ellen ezélját elérte. Minden nemzet nem önként és nem azon nemzet humanizmusából, vagy kegyességéből, de egyedül azon kényszer és szükségnél fogva találja meg ellenállását, ha a másik nemzetnek önérzete és önállósága felébred és szembehelyezkedik azon kizsákmányolási tendencziákkal, ha azokat magáról lerázza és azok uralmának egyszerűen véget vet. (Úgy van! Úgy van! a szélső balolda-