Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-135

150 135. országos ülés 1897. Julius 12-én, hétfőn. semmit, hogy a mezőgazdák megélhetését bizto­sítja, akkor mi szavazatunkkal hozzá nem járul­hatunk, mivel az tisztán osztály érdek, és mi az osztályérdeknek áldozatot nem hozunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balnldalrm.) Ez aggályaimat akartam kifejteni. De mi­előtt végeznék, legyen szabad pár szót intéznem a miniszterelnök úrhoz. Én nem vagyok jogosítva neki tanácsokat adni, fenyegetni nem szoktam, mert tudom, hogy rajtam sem fog semmi fenye­getés, és mert épúgy ítélem meg a t. miniszter­elnök urat, — e tekintetben, — mint magamat, hogy tudniillik oly férfi, a kinél a fenyegetésnek ellenkező hatása van. De egy figyelmeztetést intézek hozzá: ha ez úton tovább halad, ha nem Nagyja abba az erőszakoskodást, a makacsságot, a parlamenti rémuralmat, a melyet statuálni akar, nagyon közel van az az időpont, mikor az ellenzék fontolóra fogja venni, vájjon egyáltalán tárgyaljon-e a miniszterelnökkel! (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az előadottaknál fogva természetesen el nem fogadom a törvényjavaslatot, hanem a követ­kező határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »Határozati javaslat. Miután mi az 1896: XIX. törvényczikket az országra nézve hátrányosnak tartjuk, a mit különben a kormány már 1896-ban, sőt újabban is beismert s mindennek daczára e törvényjavas­latban semmi intézkedést sem tett, hogy ez meg­szűnjék; miután mi a kormány irányában biza­lommal nem viseltetünk s e kormányra sem a vám- és kereskedelmi szerződés megkötését, sem a kiegyezési javaslatok, sem pedig a szőnyegen lévő törvényjavaslat elintézését bizni nem akar­juk, határozza el a ház, hogy az 1896: XIX. törvényezikk hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat a napirendről levétessék.« (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Holló Lajos! (Hall­juk ! Halljuk !) Holló Lajos: T. ház! Egy állammal szem­ben a birtoklási vágy két nagy tényezőn alap­szik : az egyik a dinasztia hatalmi törekvése, a másik az illető népek gazdasági érdeke. Az első szempont inkább a múltban játszik szerepet, a másik a jelenkorban vált uralkodó jelszóvá. Régebben egyes nemzetek más nemzet hatalma alá kerültek, mert azok, a kik kiválók voltak erényeiknél, hősi dicsőségüknél, vagy tán erő­szakosságuknál, nagyravágyásuknál fogva, nem elégedtek meg azzal, hogy saját fajuknak és nemzetüknek élére álltak, hanem uagyravágyásuk és hiúságuk abban talált kielégítést, ha más nemzetek is az ő uralmuk alá kerültek. Hogy ebből a nemzetekre mily végzetes idők követ­keztek, azt saját történelmünk mutatja meg, midőn legdicsőbb királyaink is az Anjou-kor­szakból, elkapatva azon végzetes tendenczia által, hogy hatalmukat és dicsőségüket idegen népek fölé is kitérjeszszék, népük vérét és vagyonát felcserélték azon üres és hiú czélra, hogy koro­nájuk más népek fölött is ragyogjon. Egy ily rezsim mellett más nem szokott bekövetkezni, mint az, hogy az illelő uralkodó az idegen nem­zettel szemben nem teljesítheti azt a magas hivatást, mely indokolja a monarchia fennállását, mert nem áll élére az illető nemzetek nemzeti törekvéseinek, kulturális czéljainak és gazdasági előmenetelének, mert mindebben tere és ideje korlátozza. Bekövetkezik tehát az az idő, mikor élős­diek és hízelgők tolakodnak előtérbe s általuk kormányoztatik az idegen nemzet, a mi csak összeütközésekre vezet. Ma már ennél sokkal veszedelmesebb ezél­zat lép fel, tudniillik egyes nemzeteknek az a törekvése, hogy más nemzeteket kizsákmányol­janak. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Míg a dinasztiák törekvéseivel állottunk szemben, addig a hősi erények egy nemzetet az aláren­deltségtől meg tudtak óvni, de mihelyt e népek lassú, szívós és kapzsi gazdasági törekvései lépnek előtérbe, akkor egy nemzetnek szellemi erejét és óvatosságát fel kell használnia, nehogy saját ereiben megsemmisüljön. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Midőn azt látjuk, hogy az angol királynő hatalmát messze Indiákra és Egiptom népeire kiterjeszti, vájjon ennél az játszik-e szerepet, hogy a királynő kincstárát egy csecsebecsével, az indiai császári koronával akarják gazdagítani? Azt hiszem az angol nép egyetlenegy hajót, vagy katonát nem mozgósítana, ha nem az volna a czélja, hogy az angol nemzet gazdasági életét emelje és a nemzeti jólét ebben is egy erőforrást nyerjen. Ezek a nagy gazdasági czélzatok azok, a melyek ma uralják az államok egymáshoz való viszonyát és ösztönzik a nemzeteket arra, hogy minél inkább kiterjeszszék idegen fajokra és népekre nemcsak uralmukat, de gazdasági ere­jüket is. Ha ezek világításánál Ausztriának Magyar­országhoz való viszonyát tekinteni látom, hogy azon régebbi tendenczia mellé, mely kétségkívül Magyarországnak Ausztriához való csatolására irányúi, újabban fellépett az a törekvés, a mely a magyar nemzetre nézve talán sokkal veszé­lyesebb, mint a kizárólag hatalmi törekvés volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a törekvés nem áll másban, mint abban, hogy Ausztria népeinek Magyarország gazda­sági élete mintegy az ő jólétüknek és mintegy az 8 gazda-ági erőforrásuknak egyik tényezője­ként odaállíttassék. Hogyan is lehetne máskép

Next

/
Thumbnails
Contents