Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-135

135. országos illés 1897 . július 12-én, hétfőn. 147 legelőször is a közjogi részszel akarok foglalkozni és egészen őszintén kijelentem, hogy ha e törvényjavaslat ellen nem volna egyéb kifogás, mint a közjogi, én azt fennállónak nem találom. Nem találom fennállónak azért, mert igaz, hogy az osztrák képviselőház idő előtt halasztatotf el, de igaz az a másik tény is, hogy az osztrák minisztérium tökéletesen alkotmányos alapon áll, tökéletesen igaza van és tökéletesen fedezve van, mikor ezt a törvényt egy császári rendelettel, melyet az egész minisztérium ellenjegyez, életbe lépteti. Mert az osztrák ;>.lkotmánytörvéiiy XIV. § a határozottan kimondja, hogy különös sürgős esetekben, mikor a parlament el van napolva, vagy nincsen egybehí a, ezt az osztrák minisztérium törvényesen megteheti azzal a kikötéssel, hogy a parlament összeülésétől számított négy héten belül azt a parlament szentesítése elé terjeszsze. De, t, ház, ha nem is volna ez a parlamenti helyzet Ausztriában, még abban az esetben sem kerülhettük volna ki azt, hogy vagy ebben a képviselőházban, vagy az osztrák parlamentben szavazták volna meg előbb a törvény javaslatot és így az a parlament, mely előbb megszavazta, mindig annak van kitéve, hogy a másik parlament nem szavazza meg. Mert utó végre mégis csak az egyetlen garanezia, hogy az a törvényjavaslat a Lajthán túl épúgy, mint itten életbe lép, abban a bizalomban rejlik, melyet a két minisztérium, mely egymással tárgyal, abba helyez, hogy az illető parlamentekben keresztül is viszi a törvényjavaslatot. De ha én irtózom is minden beavatkozástól az osztrák ügyekbe, mai politikai helyzetünknél fogva kétszeresen irtózom tőle. Mert megtörténhetik báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrral az, ha Badeni miniszterelnököt az ottani helyzetért kérdőre vonja, a mi megtörtént I. Sándor orosz czárral, mikor I. Napóleont kérdőre vonta, hogy miért fogatta el a nemzetközi jogot megsértve és végeztette ki az enghieni herczeget, Napóleon nagyon ildomosán felelte, hogy megadja a választ, de világosítsa őt a ezár fel, hogy uraatyja mi módon múlt ki. Közíudomású dolog, hogy I. Pál czárt megfojtották. Tehát megeshetnék, hogy Badeni miniszterelnök is ilyformán válaszolna báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak, utalva azokra a választásokra, a melyekkel báró Bánífy Dezső miniszterelnök úrnak ugyan nem sikerűit egészen megfojtani a parlamentarizmust, hanem derekasan fojtogatta. (Derültség. Űgyvan! a. bal- és szélső baloldalon.) Ennélfogva a közjogi aggályokkal nem is szeretnék előhozakodni. A mi már most a közgazdasági aggályokat illeti, én, mint előbbi felolvasásom által igazoltam, abban a két paragrafusban látom a legfőbb sérelmet. Az első szakasz mereven oda állítja, hogy: te adózó nép, 11 forint fogyasztási adó helyett fogsz fizetni ezután 13 forintot, Miért? A másik szakasz megadja reá a feleletet: azért, hogy azok a milliomos gyárosok öt millió helyett kilencz millió prémiumot kapjanak. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Oly nagyon jól viselték magukat azok a gyárosok, oly nagyon derék, kitűnő emberek azok, hogy azokat prémiummal kell jutalmazni? Az én tudtommal én kaptam prémiumot mint kis gyermek az iskolában, mikor jól tanultam, rendesen viselkedtem; de hogy mi hozzájáruljunk itten egy törvényjavaslathoz, mely tisztán osztályérdeket szolgál, (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) a mely tisztán azt czélozza, hogy a milliókat, a melyek fel vannak halmozva, még jobban segítse összehalmozódni a végtelenig, addig a míg a nép ezrei a kenyérért esedeznek és éheznek, azt nem tartanám igazoltnak. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Ezen két paragrafus hiven visszatükrözi, t. ház, az önök felfogását a specziális kérdésről. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Egy oldalról rakni a terhet a népre, adóztatni a népet addig míg csak bírja, hadd roskadjon össze alatta; (Ugy van! Úgy van! a baloldalon.) másik oldalról dédelgetni a hatalmasokat, dédelgetni a gazdagokat, ezeket minden áron elősegítem, a oagy tőkét gyarapítani az országban, (Helyeslés a baloldalon.) azon nagy tőkét, a mely olyan, mint egy moloch, telhetetlen, minél többet ad neki az ember, annál szomjasabb és t ékesebb lesz, (Úgy van! Úgy vau! a baloldalon.) És akkor még csodálkoznak, ha lenn, Magya? ország Kánaánjában leteszi a kaszás a kaszát, mert nem tud és nem bir ebből a munkabérből megélni, a szegény mezőgazda pedig ezt az amúgy is felcsigázott munkabért megfizetni képtelen, mivel ez a nagy tőke a munkára ép ágy mint a birtokosra, a termelőre épúgy mint a fogyasztóra ráteszi ólomkezét, megadóztatja, lenyomja az árát a mezőgazdasági terménynek, legyen annak a neve ; búza, szesz, vagy czakorrépa, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) felemeli a fogyasztási czikkek árát kartelljei és fogyasztási adók czímén. Én, t. ház, ezen nagy tőkét ily prémiummal istápolni, dédelgetni nem akarom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ezen nagy tőkepénzeseket, a kik mindent csak pénzérték szerint becsülnek, csak azt latolják, mit ér valami, s a kik a munkásemberben nem az embert, nem azt tekintik, a kinek a szive épúgy lüktet, mint az övék, nem azon Isten teremtményét, a ki élni akar s kinek az életre épúgy van jogosultsága, mint nekik, hanem egyszerűen munkaerőnek veszik s ezen munkaerőre, tekintet nélkül arra, hogy az ember 19*