Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-129

129. országos ülés 1897. jnlius 5-én, hétfőn. y sem alkalmaznak, hanem Nyifcrából és a felső megyékből hoznak munkásokat. Kerestem magamban, miért csinálnak nekik konkurrencziát, mikor sztrájkról szó sines és jó munkásnép, a mely kenyeret akar keresni, bogy megéljen és hasznos tagja legyen a társadalomnak. Azért, mert a messze vidékről jövő, szegény tót munkás kényszer alatt áll, mert ha elbocsátják a munkából, haza nem mehet és így a munkaadó a munkást valósággal kizsákmányolhatja. Ez annyiban áll vonatkozásban a czukorprémiumraal, mert mindenfelől hangoztatják, hogy e javaslat elfogadása által egyrészt a mezőgazda nyer, másrészt a munkás helyzete javul. Ha a munkás helyzete úgy javul, hogy a hol él, ép azért nem kap munkát, mert ott czukorrépát termelnek, a kik pedig odajönnek, azokat lelövik : akkor nagyon furcsán javul a munkás helyzete. Kérem tehát azokat, kik e törvényjavaslat mellett a munkás helyzetének javulásával érvelnek, szíveskedjenek statisztikai adatokkal kimutatni, kik azok a munkások, a kiknek existencziája ezen a czukorprémiumon nyugszik. Igazolatlannak tartom ennélfogva azt az állítást, hogy a magyar mezőgazdasági munkás helyzete ezen prémium által javul. De rátérek beszédem folyamán később erre, vonatkozásszerüleg itt csak azért tértem ki, mert épen cznkorrépa-munkásokról van szó, kiknek helyzete ezen prémium segélyévei nemcsak nem javul, de egyáltalán az oda bevándorolt idegen munkások exisztencziája által az ottani törzslakosok sorsa van lehetetlenné téve. (Úgy van! a szélsőbalon.) De mi czímen, milyen jogosultsággal dolgozhatunk mi prémiummal, midőn Magyarország egész ipara a tönkremenés szélén áll ? Mondják meg nekem a t. miniszter urak, a kik e szakban bizonyára több jártassággal és adatokkal rendelkeznek, mint én, hogy eltekintve azon iparágaktól, a melyek kivitele fizikailag vannak e földhöz kötve, mely iparágak azok, a melyek az alkotmányos élet helyreállítása óta lendülést nyertek, mert én az iparágak egész tömegére fogok rámutatni, a melyek alkotmányos életünk helyreállítása előtt virágzó iparágak voltak, de teljesen elpusztultak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Munkásoknak és jómódú iparosoknak egész tömege közeledett a koldusbothoz, sőt nagyrésze koldusbotra jutott épen azért, mert maga az az iparág, a mely előbb bőséges exiszteneziát biztosított neki, teljesen elzüllött és semmivé lett Magyarországon. (Úgy van! a szélsőbalon.) Méltóztassék oly iparágat mutatni, a mely nem pusztult a legutóbbi időben. Horánszky Nándor: A viczinális vasút! Sima Ferencz: Az is pusztuló félben van már, mert az állam teherviselő képessége apróKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. dónként még az ilyen politikai honorálások tekintetében is kimerül. Nincs hazánkban egyetlenegy ipar, a mely, ha csak nagyobb tőkével nem rendelkezik, exiszteneziát nyújtana űzőjének. Régente 15—20évvel ezelőtt a csizmadia-, a varga-, a szűrszabó-, a szabó-, a lakatosipar stb. mind virágzásnak örvendett az Alföldön. Tessék most belenézni akármelyik boltba vagy műhelybe: a hol azelőtt 8—10 segéddel dolgozott a mester, most önmagának sem tud munkát találni. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Csodálatos, hogy midőn mindezt mindenki látja, akkor azok, a kik a népet kormányozzák, és a kiknek gondolkozniuk kellene arról, hogy mikor lehetséges az, hogy oly foglalkozási ágak, oly életforrások, a melyek évekkel ezelőtt millióknak és millióknak adtak exiszteneziát, családjuk számára jövőt, apródon ként kiapadtak, kiszáradtak, ennek okát nem keresik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mondja meg a t. miniszter úr, a ki mostan prémiumban utazik, hogy miképen van az, hogy a magyar ipar annyira hanyatlott? Még érteném, hogy ha a mily arányban elpusztult a vidéken az iparos nép exisztencziájának forrása, olyan arányban emelkedett volna idefent a fővárosban vagy a vidék góczpontján az iparos osztálynak a helyzete. Miért van ez ? Azért, mert Magyarország állandóan és örökké a mezőgazdasági osztály sorsának a hátrányára, fokozott erővel, prémiummal dolgozik Ausztria érdekében, mert minél nagyobb prémiumokra hajlandó a kormány, annál nagyobb számára az elismerés Bécsben. Miután a mi minisztereinket nem a magyar gazdaközönség és parlament tartja fenn, mert ez nem tart fenn senkit, sem Istent, sem embert, ennek a kezén elpusztul minden, s a hol jár és megy, fű ott nem nő, ha csak magának nem szánt és vet, (Úgy van! a szélső baloldalon.) nem a magyar nemzeti politika, hanem az osztrák érdek-politika az, a melyben ez a kormányrendszer éltető elemét, életforrását és fentartásának minden biztosítékát találja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyennek tekintem én ezt a törvényjavaslatot, mely a ház asztalán fekszik. Ha a t. kormány prémiumot akarna behozni a magyar mezőgazda érdekében, nem lesz itt egyetlen egy ember sem a parlamentben az ellen, hanem közös egyetértéssel fogják megadni az oly prémiumot, mely a magyar földmívelő osztály helyzetének javítására szolgál és a haza javára gyümölcsöz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem, hogy 8—10 ezukorgyárnak 9 millió forintot adjon az állam akkor, mikor a mezőgazda a tönkremenés felé közeledik, az nem politika, hanem egyenesen a magyar földmívelő osztálynak teljes megrontása. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Még egyet jól jegyezzünk meg, ez pedig az, hogy az önök iparpolitikájával már oda jutots