Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-135

135. országos ülés 1897. '. Julius 12-én, hétfőn. 143 Ferencz t. képviselő úrnak, mindazonáltal kötelességemnek tartom felszólalni e vitában, hogy indokoljam az én szavazatomat. (Helyeslés a baloldalon,) Politikai érdek biufrkáczió nélkül, ez volt azon lapidáris mondás, a melylyel Plósz Sándor államtitkár és képviselő űr a 16. §. védelmére sietett. Engedje meg a t. ház, hogy én ezen nyomdokon haladva, megvilágítsam azt a parlamenti helyzetet, a melyet a t. kormány ezen 16. §. fölvetésével teremtett s a mely helyzet utóhatása alatt tárgyaljuk most a czukoradóról szóló törvényjavaslatot. Ha én ezt a helyzetet ép úgy, mint Plósz Sándor t. képviselő űr egy lapidáris mondatban akarnám összefoglalni s jellemezni, azt mondhatnám: politikai ügyetlenség bifurkáczióval. (Élénk tetszés a haloldalon.) Az első nagy hiba és nagy meggondolatlanság volt a t. kormány részéről, azt a parlamenti helyzetet, a mely ez előzmények után elég rendesen folyt, a 16. §-sal megzavarni és az önmagában meghasonlott ellenzéket egyesíteni, a mely erejének öntudatára ébredt és már is meghiúsította ezt az első merényietet a közszabadság ellen, (Élénk tetszés a baloldalon.) bizonyítván azt, hogy a midőn a közszabadságról, a nép valódi érdekeiről van szó, ott megszűnik minden válaszfal, minden politikai ellentét, akkor mint egy ember száll síkra az ellenzék ezek védelmére. Ha már ez az egyik nagy hiba volt, enné! nagyobb hiba a második és megfoghatatlan az a könnyelműség, a melylyel a kormány ezen törvényjavaslatot a képviselőházban röviddel a kapuzárás előtt beterjesztette, midőn köztudomású eset, hogy a t. kormány ezen törvényjavaslat életbeléptetésének idejére egy határozott kötelező ígéretet tett. Vagy azt hitte talán a t. kormány, hogy az ellenzék annyira le van neki kötelezve, annyira át van hatva államférfiúi nagyságától, egyéniségének varázsától, az ő nélkülözhetetlenségétől, hogy azon Ígéretet, melyet ő az öncsalódás egy órájában tett, sietni fog megvalósítani ? Ha a t. kormányelnök úr ezt hitte, úgy nagyon csalódott, mert az ellenzék egészen jól tudja az ő kötelességét, hogy minden törvényjavaslatot, a melyet ezen kormány beterjeszt, kettőzött szigorral bíráljon el, kettőzött elővigyázattal fogadjon; de reá hárul az ellenzékre még egy sokkal fontosabb feladat és ez: leszámolni a kormány nyal, a mely úgy sértette a törvényt, úgy élt vissza hatalmával, a mint ezelőtt egyetlenegy kormány sem; (Igaz! ügy van! a baloldalon.) felszabadítani ezt az országot attól a lidércznyomástól, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) mely a közélet minden megnyilatkozásán észlelhető, mióta báró Bánffy Dezső az a férfiú, a ki a hatalmat kezeli; (Igaz! ügy van! a bal- és szélsb' baloldalon.) bebizonyítani azt, hogy az a nagy néma sereg, mely a t. kormány háta megett ül, nem képes megakasztani az ellenzék akczióját; hogy azon kormány, mely már második törvényjavaslatát nem tudta életbe léptetni . . . Münnich Aurél: Naiv megjegyzés! Rakovszky István: Nem kívánok azon bölcseségből, melylyel Münnich Aurél űr oly bőven rendelkezik . . . (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak konverzálni, Rakovszky István:. .. mondom, hogy az a kormány, mely már második törvényjavaslatát életbe léptetni nem képes, daczára annak, hogy ezen második törvényjavaslat csak két szakaszból áll: nem alkalmas arra, hogy a kiegyezési törvények egész halmazával itt a házban fellépjen és azokat keresztül vihesse. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. túloldal, a mint épen most Münnieh Aurél t képviselő űr remek beszédéből vettem észre, nagy érdekkel kiséri a tárgyalásokat . . . Münnich Aurél: Legújabb vicez! Rakovszky István: Köszönöm szépen. (Zaj.) Kubik Béla: Bolond lyukból bolond szél fúj! Elnök: Méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot. Rakovszky István: . . . néhány nap óta szép számmal van már egybegyűlve és várvavárja azt a pillanatot, melyben nagy államférfiúi feladatának eleget tehet: feláll és szavaz. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De miután az időköz mégis kissé hosszúra nyúlt, azt úgy használják ki, hogy az ellenzéket gyanúsítják a hazafiatlanság vádjával. A hazafiatlanság vádját, valahányszor az a túloldal részéről hangoztatva lett, semmi egyébnek nem vettem, mint egy igen rosszul sikerűit tréfának. Végzett ezzel különben Sima Ferencz képviselő úr műit heti felszólalásában. A másik vád az, hogy mi obstrukcziót tízünk és a parlamentarizmust veszélyeztetjük és aláássuk. Báró Bánffy Dezső és a t. többség mint a parlamentarizmus lelkiismeretes és lelkes őre! ez oly meglepő példa, hogy talán e szótár történetében hozzáfoghatót nem ismerünk. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy én az obstrukczió és a parlamentarizmus veszélyeztetésének vádját közelebbről megvilágítsam (Halljuk! Halljuk! balfelől.) és megnyugtassam a t. túloldalt, hogy mi nem űzünk obstrukcziót s nem veszélyeztetjük legkevésbbé sem a parlamentarizmust. Bizonyítani fogom ezt oly példákkal, melyekről biztos vagyok, hogy tökéletesen meg