Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-134

134. országos ülés 1897. Julius 10-én, szombaton. 135 kozva, az alsóházban némelyek sajtóellenes megszorító intézkedéseket akartak indítványozni, ugyanaz a Chamberlain állott élő s azt mon dotta: A sajtószabadság ügye nem a sajtó ügye, hanem a közszabadság kérdése és e tekintetben a visszaélés mindig egyértelmű a legsötétebb reakczióval. Minálunk megforditva áll a dolog. Mikor a sajtó bizonyos ügyeit tárgyalják, megjelennek egyes államférfiak — mert hiszen az a sajtó az ő szemükben csak trombita, amelylyel sokszor a közvélemény Jerikó-falait is le lehet rombolni — és tartanak jeles szónoklatokat a sajtószabadság mellett, a melynek elve lelkükkel összeforrott; hanem azután, a mikor vége van a mulatságnak és egy kissé elpárolgott a lelkesedés mámora, akkor titokban megcsinálják az aknamunkát. Mivel pedig a sajtószabadság ellen ugyan éleseu támadni nem mernek, hát iparkodnak megkerülni és értéktelenné tenni a sajtószabadság alaptörvényét. Azért megengedem, hogy a politikai helyzet kifejlődöttségénél fogva — mondjuk kiélesedésénél fogva — oly ellentétek merültek fel köztünk és úgy helyezkedtünk el arezvonalainkkal, hogy a közeledést, vagy a kompromisszumot a 16. §, elvi kérdésében meg sem kísérelhetjük. Ebből tehát lesz egy harcz, melynek a végét, azt hiszem, még eddig közülünk senkisem tudja. De egyet tudunk, hogy a meggyőződésnek és lelkesedésnek teljes erejével fogjuk a harczot végigküzdeni és megállunk addig, a meddig e kérdésben megállani lehet, mert mi a sajtószabadság elvében egyúttal a magyar szabadságnak, a közszabadságnak a kérdését is látjuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ha ebben már többé nem közelednek a pártok és a merevség köztük meg nem engedi az egyezkedést, megengedi azon érintetlen pontban, a mely a sajtószabadság kérdését előmozdíthatja és a mely a diszkusszió tárgyába még eddig belevonva nem volt. Méltóztassék a kormánynak intézkedni, hogy a többi külföldi államnak a példájára — a melyre önök szeretnek hivatkozni — épen Franczíaország példájára töröljék el a hirlapkaucziót és a hírlapi bélyeget. (Zajos helyeslés balról.) Ezt a pontot ajánlja a népgyűlés az önök figyelmébe és én annak a nézetnek a szives támogatását ajánlom a t. törvényhozás figyelmébe és kérem, hogy jelentéstétel végett adassék ki a miniszter úrnak. Eme jelentéstétel biztosítani fogja, hogy a parlamentnek még egyszer lesz alkalma visszatérni a tárgyra és megtudja, hogy az önök buzgalma a sajtószabadság mellett igaz-e vagy nem? Szó-e vagy tényekben megnyilatkozó valóság? Különben pedig e tárgyban én indítványt nyújtok be. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Rakovgzky István jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon párt nevében, a melyhez tartozom, csatlakozom ahhoz, a mit Hock János t. képviselőtársam mondott. Az a kérvény, a mely itt be volt nyújtva, és a melyet támogatunk, egy °ly fontos kérdést érint, a mely mélyen belenyúl Magyarország jövőjébe. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De támogatom Sima Ferencz t. képviselőtársamnak benyújtott indítványát is, mert az a jog is rendkívül fontos jog, hogy a polgárok a képviselőházhoz kérvényezhessenek és ezt a jogot, a mely az állampolgároknak egyik legszentebb joga, nem szabad nekünk koczkáztatni azáltal, hogy megtanítsuk a polgárokat arra, hogy a magyar országgyűlés ezen jogot semmibe sem veszi. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Én tehát a benyújtott indítványt nemcsak erre az alkalomra kívánnám szorítani, de nagyon óhajtanám azt, ha a magyar képviselőház egy általános szabályt hozna, hogy minden ilyen kérvényre, a mely a miniszterekhez utasíttatik, a miniszterek egy kiszabott idő alatt kötelesek legyenek felelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Rakovszky István ! Rakovszky István: T. ház! A magam és elvtársaim nevében csatlakozom Hock János t. képviselőtársam indítványához. Mi a sajtószabadságot a közszabadság oly fontos korolláriumának tartjuk, hogy minden lépés, a mely a sajtószabadság érdekében történik,, részünkről a legmelegebb pártolás iránt biztosítva lehet. Ennélfogva csatlakozom Hock János t, képviselő úr indítványához és azt elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani a tárgyhoz ? Ha nem kivan szólni senki, akkor a vitát bezárom. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Talán nem méltóztatik kívánni, hogy egyáltalában a dolog érdeméhez szóljak ; hiszen azáltal, hogy a kérvényi bizottságban, a hol a kormány is jelen volt, a kormány hozzájárult ahhoz, hogy ezen kérvény kiadassák a kormánynak, a kormány maga is állást foglalt a tekintetben, hogy ezen kérdéssel — értem a hirlapbiztosíték eltörlésének kérdését — foglalkozni hajlandó. És azért magam részéről kijelentem, hogy igenis a kérvényi bizottság javaslatát elfogadom, azonban nem látom szükségét, sem az eddigi gyakorlatnak megfelelően lehetőségét annak, hogy a kormány egyáltalában jelentéstételre utasíttassék, még kevésbbé látom lehetőségét annak, hogy egy ilyen rövid idő alatt utasíttassák jelentés-