Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-134

134 134. országos ölés 189?. Julius 10-én, szombaton. a mely neki a mandátumot adta. És itt nem vagyok válogatós. Lehet, hogy egyes demagógok adják kezébe azt a mandátumot, akkor függ tőlük, de a mi rosszabb lehet, hogy egy kormányhatalmi erőszak, vagy választási eljárás adta kezébe a mandátumot s akkor le van kötve az a képviselő a kormánynak. És higyje meg a t. ház, vannak erkölcsi szempontok, a melyeket senkisem hanyagolhat el, a melyeken túl nem helyezheti magát senki a nélkül, hogy a hálátlanság szinében ne tűnjék fel (Igaz! Úgy van!) és így erkölcsileg ne legyen zsenirozva. (Zajos helyeslés.) Már most például a mi választási rendszerünk szerint belevisznek a választásokba mindenféle segédeszközt. Beleviszik a legszemtelenebb fegyvereket, az alkoholt, az erőszakot, a hivatalos visszaélést és úgyszólván egy kinevezett házat hoz össze a kormány; mert nincs kétség benne, hogy ha ma Bánffy helyett más ül ott és ugyanazon eszközökkel csinálja a választásokat, ugyanolyan többséggel rendelkezik. (Igaz! Igás! balfelöl.) Itt van a veszedelem, t. ház! Mert mindaddig, míg a haza érdekének megfelelőleg is jól vezeti az ügyeket az államférfiak, — ha a képviselőház összeállításában látjuk is az erőszakot, ha történik is alkotmányos sérelem, de megvan az a garanczia, hogy a nemzet igaz érdekeit az a kormány nem fogja eladni. Megtörténhetik azonban, hogy jön egy ember, a ki nem így gondolkozik, mint azok, a kiket a haza szeretete és erkölcsi meleg érzete vezet a kormányzásban, hanem a ki majd egy külső hatalommal Szövetkezve, annak teremtményeként ugyanazokkal az eszközökkel a jelen parlamentáris módszer mellett megcsinálja a többséget, a melylyel azután a haza életérdekeit bocsáthatja árúba. (Igaz! Úgy van ! balfeUl) Ez fontos szempont, a mit a képviselőháznak meg kell gondolnia. (Helyeslés bálfélöl.) De ha mi elvágjuk a nyilvános kritika útját úgy a népgyüléseknek, valamint a sajtó szabadságának korlátozásával, s csinálunk olyan sajtót magunknak, a mely úgy fütyöl, a hogyan a hatalom fizet, akkor a népnek befolyása teljesen háttérbe lesz szorítva s a nemzet esak mint passzív tömeg fog állani az alkotmányos élet kereteiben. Nem lesz más hivatása, miut minden öt évben megválasztani a képviselőt, azzal eljátszotta szerepét öt évig s azután összetett kézzel nézheti, hogyan intézkedik sine me, de me a törvényhozás. (Úgy van! balfelől.) A nemzeti élet lüktetésének szerve a sajtó, ez annak a természetes vérkeringése. S azt hiszem: megveti mindenki azt a sajtót, a melyik lánezravert papagályként nem tud mást mondani, mint a mire őt a gazdája betanította. Ezért kell a sajtót pártbefolyások alól felszabadítani s az egyéui gondolkodás és kritika befolyása alá helyezni. Ez pedig csak akkor érhető el, ha minden tisztességes magyar honpolgár szabadon indíthat lapot a nélkül, hogy megkérdeznék: megvan-e a 10.000 íorintja. Ez is egyik biztosítéka a sajtó szabadságának. Ha önök — hivatkozva arra, a mit a múltkor említettem — csakugyan komolyan kívánják a sajtószabadságot és nem az ellen foglalnak állást; ha nem törődnek azzal, hogy prosperáljon az a sajtó, csak kinövéseit akarják megnyirbálni: akkor méltóztassék hozzájárulni a népgyűlés kérvényéhez és úgy intézkedni, hogy anyagi korlátok a szellem, a gondolat útjába ne állíttassanak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) T. ház! A sajtónak különben a közszellem felfrissítésében és újjáteremtésében hathatós szerepe van, mert minél inkább siilyed a parlament tekintélye, a sajtóé annál inkább fog emelkedni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert a parlamentben két nagy gondolat van kifejezve: először a közügyek nyilvános ellenőrzése, másodszor a közügyek nyilvános ellenőrzése mellett egyúttal a népnek öt évenként az akarat megnyilatkozása, a melylyel részt vesz közvetve a törvényhozásban és felfrissítheti s újjáalakíthatja a parlamentjét. A nyilvános ellenőrzés kezd kimenni a parlament kezéből. Mióta párthatalmon alapszik az egész szervezet, azóta a sajtó gyakorolja azt a nyilvános ellenőrzést, a mit önök elhanyagoltak. A sajtó az, a mely hozzászól minden közügyhez a maga szempontjából, sokszor egymástól eltérőleg, de akkor is azok a széttört fénysugarak összevéve helyes képet adnak, mert az ellentétek egymást kidomborítják, megvilágosítják s a sajtó különböző hangulatából mindig áll elő egy kép, a melyből a magyar közvélemény magát tájékozhatja s az ellenőrzést a sajtó útján létesítheti. Azért Chamberlain, ez a hires angol államférfiú, mikor összejöttek a sajtó emberei s meetinget tartottak, megjelent az ülésén és azt mondotta: A sajtó nagy akadálya a parlamentarizmusnak, mert kivett a kezünkből egy fontos jogot: az ellenőrzés nyilvánossága átszivárgott a parlamentből az önök hasábjaira, és a közönség nem a parlament nyilvános tanácskozásaiból ismeri meg a közhangulatot, hanem megnézi a lapokat s ekként őrzi ellen a törvényhozást. De Chamberlain kimondotta azt is: Uraim, a sajtónak szintén vannak visszaélései, és hogy ha önök azt akarják, hogy a nyilvános ellenőrzés tisztét az a sajtó íekiutélyesen létesíthesse, önök saját körükben intézkedjenek, hogy a visszaéléseket megnyirbálják. A penésztől, gombától tisztítsák meg a sajtó élő fáját, mert különben az se virágozni, se lombot hozni nem lesz képes. De máskor, mikor aztáa a visszaélésekre hivat-