Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-134

184. országos ülés 1897. Julius 10-én, szombaton. 125 tudomány, a művésznt oltárára, mert semmi kö • rfílmények között sem Nagyja elzülleni egyházát és meggyengülni a vallásos érzetet a polgárok kebelében, mert látja, hogy az egyház iránti hűségre, a valláserkölcsi tisztaságra, az igaz vallásosságra, a becsület, a magyar kötelességérzet és a magyar hazafiság szempontjából, a legutolsó polgárnak is nagy szüksége van. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezekre a nemes czélokra, a valláserkölcsi élet, tudomány ama előmozdítására, szives örömmel adja tehát a jutalékot, bármily csekély javaiból a magyar gazda. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mire pedig nem szívesen adja, azokra a czélokra az adóprések kipréselik a zsebükből. (Űyy van! a szélső baloldalon.) Azt mondom, t. ház, hogy le a kalappal a magyar mezőgazda előtt és tiszteljük azt a közönséget, a mely a reá nehezült terhek iszonyú nyűge alatt is igyekszik megfelelni polgári kötelességének, vallása és egyháza iránti hűségének, de épen azért, a mikor térdet hajtunk előtte, ne prémiumokkal, ne ilyen prémiumos törvényekkel igyekezzünk jönni segítségére, hanem hathatós eszközökkel, gyökeres reformokkal. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Töröljön el a kormány akkor inkább minden prémiumot, vegye revizió alá a uyugdíjról szóló törvényt, töröljön el minden miniszteri, főispáni nyugdíjat és tegyen lépéseket az önálló vámterület érdekében, azt szerezze meg és biztosítsa, állítson önálló magyar bankot és ha a gazdától már elvette a regálé-jogokat, jövedelmének egyik főforrását és ennek helyébe a nyakába vetetne az óriási fogyasztási adó-terheket, legalább gondoljon már egyszer nem az adó-terhek emelésére, hanem azoknak apasztására (Helyeslés a szélső baloldalon.) és pedig gyökeres, nagymérvű apasztására és töröljön el egyes adónemeket. (Helyes'és a szélső báloldalon.) Ha pedig azt mondaná erre az igen tisztelt pénzügyminiszter úr, hogy minden eddigi krajczáros bevételre szüksége van az álladalomnak, akkor én azzal felelnék vissza neki, minek osztogatja tehát az osztrák czukorgyárosoknak a milliókra menő prémiumokat (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és miért nem szerzi meg azt a magyar kincstár javára. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A prémium elve magában véve, ha nem volna olyan veszedelmes és nem járna kárral, nevetséges és nem illik egy álladalom méltóságához. A prémium, a jutalékosztás iskolásgyermekeknek való, hogy vegyenek rajta sárgaczukrot, a prémium való a jó, hűséges cselédeknek, nem pedig idegeneknek, hogy gazdagabbak legyenek általa, a népek millióinak kárára. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk I) A míg a kormányzat olyan irányban nem kezdi akczióját és nem fejti ki tevékenységét, a mely irányzat határozottan a magyar gazdaközönség javára lesz, addig minden eszközzel ellene kell lennünk annak a kormányzati irányzatnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Politikai téren a prémium nem is erkölcsös dolog, ennél a mostani kérdésnél pedig épen visszaélés is eszközölhető vele. Hiszen ebben a törvényjavaslatban, illetőleg ennek törvénynyé hozásában is tisztán a legnagyobb fontosságú érdek dominál, az van ennek a háta mögött, csakhogy nem magyar politika, nem magyar érdekben kifejtendő politika, hanem az osztrák czukorgyárosok érdekében az osztrák kormánynak van erre szüksége, hogy azt az egynehány osztrák ezukorgyárost megnyerje magának korteseszköztíl. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt elismerik a legnagyobb tekintélynek örvendő publicziszták is és nyilván traktálják ezeket a lapokban. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T, ház! Azt kérdem, hogy ilyen logikával, a melylyel ezt a czukoradóról szóló törvényt meg akarják csinálni, vájjon nem állunk-e itt előtte a prémiumok szakadatlan és beláthatatlan lánczolatának, mert ezzel a logikával épúgy lehetne majd prémiumot adatni későbben — talán fognak is — a sörgyárosoknak, azt mondván szemfényvesztésképen, hogy a sörfogyasztás emeli az árpatermelést, tehát tisztin látható, hogy a magyar gazdák érdekében van. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az ilyen logikával nem lehet-e majd azt mondani, hogy adjunk prémiumot 'a kötélgyártónak is, mert az a kendertermelést emeli fel és az is a magyar mezőgazdának van közvetve. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A midőn ennyi kifogást lehet tenni ezen törvényjavaslat ellen, ugyanakkor nem felesleges megemlíteni, hogy mi volna inkább a kötelesség. A gyermek is átláthatja, hogy a magyar közönség és Magyarország összes lakosai érdekében az volna inkább a kormány kötelessége, hogy szállítsa le a czukoradót, hogy nagyobb legyen a fogyasztás, hogy a szegény ember is fogyaszthasson czukrot, mert bizony elég keserű a szája íze, és érdemes volna már arra is gondolni, hogy édesítse meg szája ízét a sokféle politikai és minden napirenden lévő keserűségek közt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a javaslat nemcsak, hogy nem a gazdák érdekében való, de nem is magyar érdekben, hanem tisztán osztrák érdekben született meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt nemcsak én mondom, hanem ezt nyíltan bevallotta sokkal nagyobb ember, az, a ki köztünk e házban e mai napon a legnagyobb ember, a múlt évi előadó úr mondta, a mikor ezt a törvényjavaslatot egy