Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-134
126 134. országos ülés 189*, Julius 10-én, szombaton. évre törvénynyé megcsinálták, igen, a mai napon itt elnöklő t. Láng Lajos űr mondta a következő szavakat a múlt évi előterjesztésében (olvassa) ; »Ez a törvény kétségtelenül sokkal nagyobb fontossággal bír a monarchja másik államára Ausztriára nézve, a hol a czukortermelés sokkalta nagyobb, de azért mi reánk nézve is fontos, hogy a czukoripar hanyatlásnak ne legyen kitéve, mert ezt végső sorban a magyar mezőgazdaság is megsínyli.* Ugy-e, hogy szakavatottabb, nagyobb tekintélyre alig hivatkozhatnál. (Igazi Ügy van! a szélső haloldalon.) Tisztán megmondotta a múlt évben az előadó úr, hogy ez osztrák érdekben történik, mert ott sokkal nagyobb a czukoripar és a magyar mezőgazdaság csak végső sorban sínylené meg a czukorgyártásnak Magyarországon való hanyatlását. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Nem illnzórius állapot-e az, hogy itt nyíltan bevallják, hogy osztrák érdekben sokkal fontsabb egy a magyar képviselőházban megalkotott törvény, mint magyar érdekben és az államfentartó elem csak végső sorban, csak a szerencsétlenségek végén jönne számításba (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Valami visszatetsző állapot ez. Hanem azért köszönet ezért az őszinte nyilatkozatért, mert megkönnyíti az ellenzék álláspontját. És ha mi agyontánczoltatjuk ezt a törvényjavaslatot és lehullatunk róla minden hamis ékességet, az előadó úr legkegyelmesebb kezekkel maga tépte le minden czopfját. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) Egy másik nagytekintélyű szakférfiúnak előadásából azt olvassuk, hogy ezen kérdésnél Magyarország csak 14 1 /*, Ausztria pedig 85 3 /4°/0"ig van érdekelve. Én egy oly törvényjavaslatért itt a magyar képviselőházban, hol a magyar érdek csak 14 és töredék százalékkal, Ausztriái hatszorta több perczenttel szerepel, mint magyar képviseiő lelkesedni nem tudok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen törvényjavaslatnál nem lehet a külföld példájára hivatkozni és azt mondani, hogy Francziaországban, Angliában és Németországban mindenütt van czukorprémium, még pedig nagyobbmérvű, mert azok nem idegen gyárosok feneketlen zsebébe hullatják a prémiumok millióit, hanem maguknak s ott marad az ország javára a közönség boldogítására. (Igaz! Ügy van! szélsőbalon.) Mi pedig idegeneknek dobáljuk ki a keserves verejtékkel szerzett filléreinket, millióinkat. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nálunk a fogyasztó-közönség fizeti a prémiumot és pedig minél nagyobb az, annál nagyobb mértékben terhel minden egyes fogyasztót. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Hogy veszi az ki magát, hogy a legutolsó szegény magyar iparos vagy földmíves család, melynek feje alig bírja megszerezni a mindennapi élet fentartásához szükséges garasokat, az fizessen az osztrák gyárosoknak, hogy azok kortes-szolgálatot tegyenek az osztrák kormánynak, hogy az meg tovább is uralkodhasson a magyar kormány s Magyarország felett. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Rámutattak itt és nem lett megczáfolva, hogy voltaképen ezen javaslatnak gyakorlati értéke a közel jövőben nem is lehet, mert a kik közjogi szempontból foglalkoztak e kérdéssel, kimutatták, hogy Ausztria ez idő szerint — nem tudhatni meddig — nem is szerződőképes. S a kormány mégis szinte ölébe akarja rakni a kész törvényt! De nemcsak ezzel van így a magyar kormány, hanem mindenben. Mindig ő kezdi a megaláztatásig menő udvariasságot az osztrák kormánynyal szemben. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Tavaly az előadd úron és a miniszter úron kivíü senkisem állott fel e ja/aslat védelmére. Az idén előállt egy nagy gyakorlati gazda: Arányi Miksa úr. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Nem akarok Mócsy képviselő úr példája szerint aránytalanul foglalkozni Arányi úrral, mert ő ősz óta majdnem minden beszédébe belevitte Arányi urat. De most mégis foglalkoznom kell vele; mert ha egyszer hozzá mer szólni e kérdéshez, csak kell egy kis szakértelmének lennie. Nekem is van egy kis szakismeretem a répatermelés terén. Azért szóba állok vele, Arányival egy parányit. (Derültség.) Azt hiszem, ha Arányi Miksa úrnak elébe tennének egy czukorrépát, egy oberndorü sárgarépát és vörösrépát, egy »mammuth«-ot, egy olajbogyóalakú répát, egy tarló-répát, egy murokrépát és egy petrezselymet és megkérdeznék, melyik ezek közül a ezukorrépa: Ő a petrezselyemre mutatna, mert az a legvékonyabb, azt lehet a legkönnyebben ezukor módjára szopogatni. (Élénk derültség a szélső haloldalon. Zaj jobbról.) Nagy Mihály: Hallatlan szellemesség! Marjay Péter: Én is azt tartom, hogy ez igenis szellemes igazság! Elnök: Ne méltóztassanak konverzálni! Marjay Péter: Előreboesátottam: szeressük egymást, ne haragudjunk egymásra, hát ez a konverzálás, bár köszönettel fogadom az elnök úr figyelmeztetését, csak szeretetből származik. De én az ilyet gyakorlatban is láttam. Egyszer egy úri emberrel a mezőgazdaságomban járkálva, kérdeztem tőle, mondja meg egy seprűnek való ezirokról, hogy micsoda? Hát azt mondja ő: nem sikerűit tengeri. (Derültség a a szélső baloldalon.) Én, bár nagyon sokra becsülöm Arányi Miksa úr szakismeretét más téren . . . Arányi Miksa: Bízza csak azt én reám ! Justh Gyula : Beszéljen külön! Válaszolni kell a mondottakra.
