Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-134
120 134. országos ülés 1897. Julius 10-én, szombaton. latot csakugyan az osztrák pénzügyminiszterrel egyetértőleg állapította meg a tisztelt pénzügyminiszter úr, mert ha valamely javaslaton rajta van az osztrák érdekelnek, az osztrák pénzügyminiszternek a keze nyoma, úgy ez a javaslat az, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) felesleges volt tehát ideigtalni azt, hogy ő ezt a javaslatot az osztrák pénzügyminiszterrel készítette, mert erről a nélkül is teljesen meg vagyunk győződve és fájdalom, — feltéve, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, — meg lesz győződve a maga nagy károsodásáról az osztrák is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen odaát Ausztriában idáig sem nagyon leplezték, de teljesen nyiltan hirdetni még sem merték azt, hogy Ausztria egész közgazdasági politikája Magyarország kizsákmányolására irányúi, most ujabban azonban Lueger, Bécs városának esászärilag megerősített polgármestere, a ki a molnárok kongresszusán egész fennen, minden himezés és hámozás nélkül jelentette ki azt, hogy ő mint Bécs városa polgármestere, ezen állásából kifolyólag kötelességének ismeri oda törekedni, hogy Ausztria régi befolyása Magyarországgal szemben helyreállíttassák, hogy Magyarországnak közgazdasági helyzete Ausztriával szemben az legyen, a mi régen volt, és kijelentette minden himezés és hámozás nélkül, hogy ő valamint eddig is ebben az irányban működött, úgy jövőre is mindent el fog követni arra nézve, hogy ezen politika jusson érvényre. (Igen! Ügy van! a bal és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Visszatérek egy perezre oda, a honnan kiindultam, hogy tudniillik (Halljuk! Halljuk!) szakértelemre van szükség mindnyájunk szerint arra, hogy valamely szakértelmet igénylő intézmény helyesen és jól alkottassák meg, de merem állítani, t. képviselőház, azt is, hogy maga a szakértelem egy dolog helyes nyélbeütésére még nem elégséges, az ilyen törvényjavaslasok elkészítésére is, a milyen az előttünk fekvő, nem elég maga a szakértelem, hanem kell ahhoz lelkiismeretes gondosság, kell erőt hazafias érzés is. (Igaz! Úgy van ! a bal és szélső baloldalon.) És kell különösen egy kis elszántság és bátorság a magyar közgazdasági érdekek megvédeltnezésére. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E nélkül az elszántság és bátorság nélkül legyen bár a pénzügyminiszter úrnak és az igen tisztelt túloldalnak a szakértelme bármilyen nagy, teljes sikert aratni és a mi érdekeinket Ausztriával szemben teljesen érvényre juttatni nem fogja soha. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezek után még néhány rövid észrevételt kívánok tenni azokra, a miket a t. előadó úr adott volt elő a jelentés beterjesztésekor. Azt mondta az előadó úr, hogy Francziaország és Németországczélja elnyomni a kisebb czukortermelő államokat, tehát Magyarországot is, és a kérdés szerinte az, hogy ebben a prémium-háborúbam a melyet világszerte folytat Francziaország és Németország, akarunk-e kapitulálni, igen vagy nem. A t. előadó úr úgy felel, hogy mi nem kapitulálhatunk. Én azonban, ha figyelembe veszem, milyen drága Magyarországnak ez a ezukorháború, melyet nem is a saját érdekében, hanem szomszédja Ausztria érdekében folytat, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) habozás nélkül kész vagyok úgy felelni a feltett kérdésre, hogy sokkal okosabb, egy sok pénzbe kerülő háborút idejekorán szüntetni meg, mint később, mikor az áldozatok mindig nagyobbak lesznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az, hogy mi Európának nálunk sokkal gazdagabb országaival a prémium-háborút végtelenig fokozzuk, teljes lehetetlenség. Nekünk ebben a háborúban okvetlenül meg kell magunkat adni előbb vagy utóbb s ha már így áll a dolog, sokkal helyesebb, ha megadjuk magunkat minél előbb és azokat az anyagi eszközöket, melyek ekként szabad rendelkezésünkre maradnak, mert a prémium-háborúnak azokra szüksége nem lesz, a mi hazai ezukoriparunk felsegélyezósére fordítjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. előadó úr, áttérve a kí-rtellkérdésre, egyszerűen annyit mond, hogy a kartellkérdés szerinte nem tartozik ezen törvényjavaslat keretébe. Ezzel szemben bátor vagyok hangsúlyozni, hogy de bizony ide tartozik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Később a t. előadó úr maga is nagyon hangsúlyozta azokat a mezőgazdasági érdekeket, miket szerinte e törvényjavaslat megszavazása előmozdítana. Ha tehát ő is elismeri, hogy a mezőgazdaság ezen kérdésnél érdekelve van, ő neki is kötelessége volna gondoskodni azon aggályok elhárításáról, melyek a mezőgazdasági érdekek útjában feküsznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De hivatkozom a tekintetben, hogy a kartellkérdés a ezukorprémium kérdésétől el nem különíthető, egy oly autoritásra, kit annak el fog ismerni a t. előadó úr is s ez a mélyen t. pénzügyminiszter úr, ki tavaly, mikor ugyanezt a kérdést tárgyaltuk, nemcsak erősen belement a kartellkérdés tárgyalásába, hanem a ház előtt egyenesen kijelentette azt, hogy o kész azt a legbehatóbb megvizsgálás tárgyává tenni, és ha egyáltalában lehetséges, kész megtenni adminisztratív úton minisztertársaival egyetemben mindazt, a mi gátolni fogja, hogy a gyárosok a termelők érdekeivel szemben, s ezek károsítására kartelleket létetsítsenek. Ezzel maga a pénzügyminiszter úr is elismerte a kartellkérdés fontosságát; igaz, hogy ő azt, a mit igért, csak a ezukoradó-kérdés végleges rendezése esetében kívánta megtenni, de azt hiszem,
