Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-134

134. országos ülés 1897. julins 10-én, szombaton. 121 hogy a kijelentés elvi becsén ez a clausula semmit sem változtat. A t pénzügyminiszter úr a háznak nemcsak ezen oldalát, de különösen a mezőgazdasággal foglalkozó közönséget és az egész országot lekötelezte volna, ha azon tanulmányokat, miket a kartellkérdés tárgyában folytatott, most, mikor egy évvel továbbra szándékozik kitolni a prémiumfelemelést, velünk megismerteti s legalább nagyjából elmondja, mily intézkedéseket szándékozik tenni, a kartelleknek a jövőben való megakadályozására nézve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a t. előadó úr beszédének azt a részét illeti, melyben a kérdés közjogi oldalával foglalkozik, itt is könnyen túlteszi magát a kérdés ezen oldalán; mert szerinte itt nincs szó közjogi kérdésről, hanem tisztán gyakorlati és czélszertíségi kérdésről. Nem akarom azzal gyanúsítani az előadó urat, hogy ő a tőkének tán nagyobb becset és fontosságot tulajdonít, mint a közgazdasági élet többi tényezőjének: de anynyit talán minden gyanúsítás nélkül kijelenthetek, hogy az a könnyedség, melylyel magát a kérdés közjogi részén túlteszi, erősen kapitalista ízű. Ép a nagy tőke emberei azok, kik akkor, a mikor tőkéjük hasznosításáról van szó, minden egyéb, azzal szorosan összefüggő dologról megfeledkeznek, nem néznek jogot, méltányosságot, sokszor még az erkölcsiség elveit sem, csakhogy a tőke hozamát fokozhassák, (ügy van! a szélső baloldalon.) Azzal, vájjon e javaslat Ausztriának vagy Magyarországnak fog-e inkább előnyére válni, nem foglalkozik az előadó úr. Csak sejtem, hogy azért nem teszi, mert ő sem birná e párhuzamot úgy megvonni, hogy ki ne tűnjék, mennyivei hasznosabb e javaslat Ausztriára, mint ránk. De már azzal foglalkozik, hogy kinek fog inkább ártani, ha e javaslat nem emelkedik törvényerőre ? Kiemeli ugyanis, hogy Ausztria a prémiumrendszer megszüntetését könnyebben viselné el, mint mi; mert hisz a mi ezukoriparunk még fiatal, míg Ausztriában régi gyárak vannak, melyek, úgymond, hosszú évek kedvező konjunktúrái közt már megerősödtek. Hát, t. előadó úr, ha két állam vámközösségben él és valamely iparág az egyikben gyöngébb, a másikban erősebb: az következik-e ebből, hogy az az állam, melyben az az iparág gyengébb, évenkint százezrekkel többet fizessen az erősebb javára, mint a hogy mi prémium fejében 500.000 forinttal többet fogunk fizetni az osztrák czukoripar javára? Ez ellenkezik minden józan közgazdasági politikával, mert csak az lehet a helyes politika, mely az erősét kényszeríti arra, hogy a gyengébbet támogassa és nem fordítva. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminiszter úr kilátásba helyezte EÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. VIII. KÖTET. ugyan, hogy majd ha revideálják a vám- és kereskedelmi szerződést, abba oly rendelkezések fognak felvétetni, melyek szerint minden állam csak a maga tényleges kivitele után fogja megfizetni a prémiumot, egyúttal azonban úgy a tavaly beterjesztett javaslatban, mint az ideiben is nagyon hangsúlyozza, hogy ő minden lehetőt elkövet arra nézve, hogy a prémium-politika világszerte megszüntettessék és hogy ő ezen felfogásának ad és adott kifejezést a külföldi államokkal szemben. Mennyire fog sikerülni a pénzügyminiszter úr ezen felfogásának érvényt szerezni, mennyire nem azt nem tudom, de megvallom az osztrákok azon készségéből, mely szerint ők belementek abba, hogy az államok kivitele arányában járuljanak a prémium összegéhez, majdnem azt vagyok hajlandó következtetni, hogy a prémium-politika idejének talán ütött végórája és hogy az osztrákok épen azért járultak ezen igazságos arányhoz, mert tudják, hogy arra már nincs sokáig szükség. Es akkor, hogy fog állani a helyzet ? Úgy, hogy akkor az osztrák a markába nevet és konstatálja, hogy a míg volt prémium-politika a monarchiában, addig Magyarország 4 — 500.000 forinttal pótolta meg évenként az osztrák prémiumot, mikor pedig már nem lesz szükség a prémium-politikára, akkor be lesz hozva az igazságos arány Ausztria és Magyarország között. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hogy ebből az igazságból Magyarországnak semmi haszna nem lesz, azt hiszem, mindenki beláthatja. Utal az előadó úr beszédében még arra, hogy abban az esetben is, ha Magyarországon meg volna az önálló vámterület, fel kellene emelni és fenn kellene tartani a mai prémiumot, mert szerinte csak abban az esetben birjuk ki Németország, Francziaország és az Ausztriával való versenyt. Hát én bátor vagyok állítani, hogyha az önálló vámterület megvolna Magyarországon, akkor űzhetnénk olyan politikát a czukoripar terén, a mely lehetővé tenné, hogy a magyar czukorgyárak összes produktumait itt az ország területén belül fogyasszuk el. De merem állítani, hogy egy kis különbség mégis volna az esetben is, ha Magyarországon megvolna az önálló vámterület, az tudniillik, hogy az a 4—500.000 forint, a melylyel eddig megpótoltuk az osztrák ipar javára a prémiumot, teljesen elesnék. (Igazi Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azután, ha csakugyan létesül Magyarországon az önálló vámterület, az — legalább a mi meggyőződésünk szerint — oly nagy anyagi előny nyel járna és oly közvagyonosodást idézne elő, hogy akkor mindenesetre könnyebb volna nekünk elviselni a prémium-rendszert, mint most. Nem olyan csekély dolog nekünk az a 4 — 500.000 forint, melyet az osztrák ipar javára évenként kidobunk, le