Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-133
||2 133. országos Ülés 1897. Julius 9-én, pénteken. arról, hogy neesak hivatalos szivek legyenek, melyek mindig mint a napraforgó : Bécs és Ausztria felé legyenek fordítva, de legyenek nemhivatalos szivek is, melyek tekintsék a magyarság kérdését, a melyek a tanulságokból, szenvedésekből, a magyar nemzeti örömökből az Összetartozandóság érzetét alkotják, a melyeket nemzeti ideáloknak nevezünk. (Élénk tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Midőn egy-egy német szintársaság ide jön, a magyarosodás kérdését megakasztja, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a nemzeti ideálok s a múlt történetének sebei közé töviseket ver, melyek e sebeket ismét véreztetik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Miért kelljen a magyarságnak eltűrni, hogy idejöjjön egy-egy bécsi társulat, a melyet csak pénzkérdés hoz ide s ha előadásai nem sikerültek, egyszerűen anyagi vesztesége van, míg nekünk Magyarországon egyúttal megmérhetetlen erkölcsi veszteségeink is vannak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. belügyminiszter úr tegnap Eötvös Károly t. képviselőtársamnak válaszolva, azt mondta, hogy gyerekes tett volt, a mit a tüntetők elkövettek és nagyon igazságosnak és méltányosnak találta, hogy ezek pénzbirsággal sújtva legyenek; én pedig azt mondom, hogy igenis örülök, hogy olyan fiatalsága van Magyarországnak és azt áldásnak tekintem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t. belügyminiszter úr ezen fiatalságot megbünteti, mi a kezét megszórniuk, mert a magyarosodás templomán dolgozik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Interpelláczióm 4. pontjára a t. belügyminiszter úr akként felelt, hogy az intézkedés az iránt, hogy jövőhen ne engedtessék meg német színielőadások tartása, nem az ő dolga, hanem első sorban Budapest főváros törvényhatósága és a rendőrségé. Nagyon szeretem, ha a t. belügyminiszter úr a 1 ? illetékesség kérdését ily hajszálnyira elkülöníti, de óhajtanám, hogy ezt mindig elkülönítse, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert én azt hiszem, hogy ha a magyar parlamentben a belügyminiszter ajkairól az az óhaj hangzik el, hogy német színielőadások ne tartassanak, ez nem beavatkozás az illetékes faktorok hatáskörébe, hauem oly útmutatás, a melyet a magyar parlamentben a magyar belügyminiszter lírtól mindig elvárunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek azok az okok, melyek alapján a belügyminiszter úr válaszát, mely miként előre is bocsátottam, bizonyos bécsi lázból, bizonyos »febris germanicus«.<-ból ered, el nem fogadhatom és tudomásul nem vehetem. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Csak nagyon röviden (Zaj.) fogok az interpelláló képviselő úrnak ezen újabbi beszédére válaszolni. Előre is kijelentem, hogy fentartom mindazt, a mit a dolog érdemére nézve mondtam és hogy csak köszönetemet és örömemet akarom kifejezni, hogy a képviselő úr mai őszinte felszólalásával teljesen igazat adott nekem a tegnapi azon hipokrizissel szemben, a mely azt állította, hogy a rendőröknek beavatkozása esakis ártatlan tetszés- vagy nemtetszésnyilvánítás miatt történt. Mai beszéde és válasza után, azt hiszem, senkisem lehet többé kétségben az iránt, hogy kinek álláspontja volt e tekintetben őszinte: az enyém-e vagy nem? Ezért tehát köszönetemet fejezem ki. (Mozgás a szélső baloldalon.) Az interpelláló képviselő úr beszédjének első és legfontosabb részében rámutatott már arra a kellemetlen következményre, a melyet hasonló interpellácziók maguk után vonnak, de ő csak a sajtó egyik részével számolt le, és csak egyirányú lapokat hozott itt szemelvényül fel, pedig ha méltóztatott volna elolvasni, akkor látta volna, hogy nemcsak a nagy német birodalom, a mely velünk szövetséges viszonyban áll, hanem a többi országok sajtója miképen írt és beszélt erről a kérdésről? (Úgy van! a jobboldalon.) Úgy látom, hogy az interpelláló képviselő úrral (Halljuk! Halljuk!) a színház és a német nyelv kérdésében teljesen ellentétes lábon állunk. A mint én nem vonom kétségbe az ő hazaszeretetét, elvárom tőle, hogy ép oly tiszteletteljesen ismerje el az enyémet is. Ámde ha erre a kettőre nézve nem tudunk megegyezni, egyezzünk meg legalább a latin nyelv tekintetében és így ha jövőben azt a bizonyos febrist akarja szememre vetni, legalább a latin nyelvet kimérje annyira, hogy ne »febrisgermanicus«-t, hanem »febris germanica«-t vessen a szememre. (Élénk tetszés és derültség jobbfelől.) Elnök (csenget): Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a ház a belügyminiszter úr feleletét: igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A választ a ház tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr válasza Justh Gyula képviselő úr interpellácziójára. (Halljuk ! Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Justh Gyula képviselő úr (Za ! .) a képviselőház folyó évi Julius 9-én interpellácziót intézett hozzám, mely következőleg szól (olvassa): »Szándékozik-e azon belügyminiszteri rendeleten alapuló tilalomnak, mely szerint orfeumokban, dalcsarnokokban és mulatókbanbefejezett cselekményü és szerves egészet képező színdarabok előadása tilos, haladéktalanul érvényt szerezni és szándékozik-e elnézéseért, kötelességmulasztásáért a fővárosi rendőrkapitányt és a felügyelettel megbízott rendőrtisztviselőket azonnal szigorúan feleletre vonni ?« Itt az interpelláló képviselő úr egy félre-
