Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-133

13S. országos ülés 1897. Julius 9-en, pénteken. 113 értésből indáit ki, mert abban a nézetben látszik lenni, hogy ily rendelet vagy tilalom fennáll vagy érvényben van. Igenis 1886-ban a buda­pesti rendőrségnek akkori főkapitánya egy, az ő interpellácziójában jelzett kifejezéseket magában foglaló rendelet csakugyan adott ki. Ezt az akkori belügyminiszter jóváNagyólag tudomásul is vette. Ez a rendeletet azonban nemcsak hogy nem szanálta az állapotokat, nemcsak hogy nem szüntette meg az ily szindarabszerű termékeknek a dalesarnokokban vagy orfeumokban való elő­adását, hanem a gyakorlati életben sokezoros félremagyarázásra adott okot, a mennyiben maga után vonta szükségét annak, hogy ezen darabok a belső minemííségüknek qualitása szerint ítél­tessenek meg, a mire pedig a rendőrség nem hivatott s a mi a rendőrség feladatát nem ké­pezheti, mert akárhányszor adatnak elő olyan darabok, a melyek e fogalom alá ugyan nem esnek, de mégis ilyennek látszatával bírnak. Hogy tehát e tekintetben érvény szereztessék a fenforgó kívánalmaknak, a budapesti államrendőr­ség főkapitánya hivatva érezte magát egy újabb rendeletet kibocsátani, a mely következőleg szól: Visontai Soma: Olvastuk az újságban! Perczel Dezső belügyminiszter (olvassa): »A dalcsarnokokban és orfeumokban a drámai műforma bármely válfajához tartozó, bár csak alakilag is szinmtíveknek ninősíthető darabok előadását betiltom.* Ez ellen a rendelet ellen a dalcsarnokok, orfeumok és egyéb hasonló helyek tulajdonosai az akkori belügyminiszterhez feleb­bezést adtak be, és az azonkori elődöm 1893. évben hatályon kivííl helyezte ezt a főkapitányi rendeletet azon okból, mert— mint annak indoko­lásában mondja: — »Törvényeink a színházak és dalcsarnokok előadási körét nem szabályozták, a határvonalat a körök közt meg nem és vonták így ezen rendeletnek gyakorlati alkalmazhatása nagy nehézséggel járna, s mert jogilag sérelmessé vál­hatna, minthogy a dalcsarnok-tulajdonosok mind­egyikének a fővárosi tanács által — még az 1881 : XXI. törvényezikk előtt — kiállított enge­dély-okmányban színpad felállítására s azon a színi irodalom alsóbb fajához tartozó kisebb művek előadására is adatott engedély. Minthogy tehát ezek szerint jelenleg oly tilalom vagy jogszabály fenn nem áll, mely e részben az eljárást szabályozza, vagy pedig ily bevégzett cselekményfí darabok előadását tiltaná: a rendőrség egyáltalában nem követett el mu­lasztást, hogy ha ily darabok előadását megtűrte. Méltóztatnak emlékezni reá, hogy az idei budget tárgyalása alkalmával itt a házban felmerült vita folyamán kijelentettem és ezen kijelentésemet be is váltottam, hogy utasítottam a budapesti állam­rendőrség főkapitányát arra, hogy bocsásson ki oly általánosan kötelező szabályrendeletet, a mely­KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. VIII. KÖTET. ben kimondassék az, hogy mulatókban és orfeu­mokban csak színházi előadásokra nem alkalmas, színházi műsoron az országban nem levő s leg­fölebb egy óráig tartó egyfelvonásos darabok adathassanak; a dalcsarnokokban pedig szintén színházi előadásra nem alkalmas, színházi mű­soron nem levő oly darabok adathassanak, a melyekben három egyénnél több egyszerre fog­lalkoztatva nincs. Ez az a szabályrendelet, a melyet a főkapitány már — azt hiszem — ki­adott, legalább annak tervezetét én jóváNagytam és tudomásul vettem. Ez az, a mit az interpellá­czióra válaszolhatok, kérem a t. házat, méltóz­tassék tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Justh Gyula: T. ház! At. belügyminisz­ter úr azt mondta, hogy félreértésen alapszik az az állításom, mintha olyan rendelet léteznék, a mely orfeumokban színi előadások tartását tiltaná. Bocsánatot kérek, állításom igazolásáiíl hivatko­zom a belügyminisztériumnak 1893-ban2997. szám alatt kiadott rendeletére, a mely a fővárosi rendőr­séghez intéztetett, s melyben határozottan ki van mondva, hogy színdarabok nem adhatók elő orfeumokban dalcsarnokokban mulatókban, és hivatkozom ugyancsak a mostaui főkapitánynak főkapitánykodási idejében. 1896. november 15-én Pekáry József királyi tanácsos, főkapitányi helyet­tes által aláirt 50.939. számú rendeletére, a mely az »Eldorado« nevű mulatóhelyre vonatkozik, de meg van jegyezve, hogy a többi »caffé-chantant«-ok felügyeleti utasításai is hasonlók, a melyben világosan ki van mondva, hogy bevégzett eselek­ménytí, szerves egészet képező színdarabok elő­adása tilos. Egyszersmind az is ki van mondva, hogy a rendőrségnek a feladata arra felügyelni, hogy az ezen rendeletben körvonalozott rendel­kezéseknek érvény szereztessék. Nem tudom, hogy miképen van az, hogy erről a belügyminiszter úrnak nincsen tudomása? A belügyminiszter úr azon kezdte mai felszólalását, hogy félreértésen alapszik az én múltkori előadásom. Perczel Dezső belügyminiszter: 1893­ban hatályon kivííl helyeztetett az a rendelet. Justh Gyula: Bocsánatot kérek, de a hi­vatkozott rendelkezés tényleg bent van a »Rend­őri eljárás körébe vágó rendeletek és utasí­tások* gyűjteményében és arról ott szó sincs, mintha az hatályon kivű'l helyeztetett volna. Miért is azt hiszem hogy múltkori előadásom egyáltalában nem alapszik félreértésen mint a hogyan a belügyminiszter úr azt feltüntetni sze­retné. Kétségbevonhatatlan igazság tehát, a mit állítottam és megczáfolhatatlan tény, hogy az orfeumokkal, dalcsarnokokkal szemben kibocsá­tott rendelkezés egyáltalában nem lett végre­hajtva és annak a rendőrfőkapitány egyáltalá­ban nem felelt meg. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) 15

Next

/
Thumbnails
Contents