Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-133
110 Í33. országos ülés 1897. Julius 9-én, pénteken. helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) sőt annyira megizmosodott ez a mi szép hazai nyelvünk, hogy még az ily irányú és modorú pártolást is veszély nélkül kiállja. (Igaz J Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) A harmadik kérdés az (olvassa) : »Meg van-e győződve a belügyminiszter úr arról, hogy a fővárosban az ily németnyelvű színielőadások, bármely színházban is legyenek tartva, a jövőben is mindig botrányokat fognak okozni ?« Erre a kérdésre csak azt válaszolhatom, hogy én egynehány előadásra terjedő cziklusától a német előadásoknak csakugyan nem várom azt, hogy botrányokat idézhessen elő. Sokkal jobb fogalmam van a fővárosi közönség ízléséről és műveltségéről, semhogy elhinném, hogy a főváros közönsége maga is ne tiltakoznék az ellen, ha ismétlődnének azok a kísérletek, melyeket ezúttal láttunk. A főváros méltán tart igényt arra, hogy müveit világvárossá váljék (Helyeslés a jobboldalon.) és a fővárosi közönség mikor készséggel fogadott itt vendégül mindenkit az ország bármely részéből, azt hiszem, elvárhatja, hogy ne azzal viszonozzák a főváros vendégszeretetét, hogy a fővárost ily dolgokkal kompromittálják. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Én meg vagyok győződve, hogy az ily botrányoktól a jövőben tartani nem kell, hogy az ily botrányoktól azok is, kik ezeket meggondolatlanul csinálták, tartózkodni fognak s a fővárosi közönség, valamint a hatósági közegek meg fogják találni a kellő utat és módot, hogy ily dolgok a jövőben elő ne forduljanak. Ez válaszom a harmadik pontra. A negyedik pont így szól (olvassa): »Szándékozik-e ez okból intézkedni, hogy a jövőben, a magyar főváros egyetlen színházában sem engedtessék, hogy németnyelvű előadások tartassanak.* Az interpelláló képviselő úrnak tudnia kell, hogy az ily engedély megadása nem a miniszterre tartozik, hanem azt először a fővárosi állami rendőrség főkapitánya, másodszor a fővárosi törvényhatóság adja meg. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Először a törvényhatóság!) Az egyik is meg a másik is, de ha tetszik, mondjuk, hogy először a törvényhatóság, azután a fővárosi rendőr-főkapitány. Én meg vagyok győződve, hogy ők meg tudják ítélni, mikor, mit és mely határig engedélyezzenek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) De hisz az interpelláló képviselő úr messzebb ment, mint Eötvös Károly t. képviselőtársunk, a kivel pedig egy pärtárnyakthoz is tartozik s a ki kijelentette, hogy szívesen lát egy-egy Franczia-, Olasz- vagy nagy Németországból jövő társulatot. Azt hiszem, hogy midőn végre olyan szerencsések voltunk, hogy leronthassuk azt a sok téves hitet, mely rólunk a külföldön el volt terjedve : a rokonszenvnek azt a tőkéjét, melyet a múlt évi ezredéves ünnepek és a kiállítás alkalmával nemzetünk magának külföldön gyűjthetett, senkisem akarhatja elfecsérelni. Én tehát e részben semmi intézkedést nem tartok szükségesnek és nem is helyezek kilátásba. (Helyeslés jobbfelöl.) Az ötödik pont így szól (olvassa): »Végfíl szándékozik-e a fővárosi államrendőrséget utasítani, hogy a fővárosban levő orfeumok és dalcsarnokokban a bevégzett cselekménytí színdarabok előadását feltétlenül tiltsa ?« E kérdésről bővebben a Justh Gyula képviselő úrnak adandó válaszomban fogok nyilatkozni. Most csak annyit, hogy e részben megfelelő szabályrendelet kibocsátására felhívtam a főkapitányt. Ennek részleteire majd említett válaszomban térek ki. Kérem, méltóztassék e válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Eátkay László: T. ház! A t. miniszter úr válaszát nem vehetem tudomásul. Okaimat majd elő fogom adni, de előzőleg legyen szabad visszatérnem interpellácziómra és eloszlatnom bizonyos félreértéseket. (Halljuk! Halljuk!) Interpellácziómat a külföldön s kivált a nagy Németországban alaposan félreértették. A berlini, müncheni, lipcsei, szóval a nagy Németország igen sok lapja úgy tünteti fel" a vígszínház! demonstrácziót és ezzel kapcsolatban interpellácziómat, mintha Magyarországon a nagy Németország iránt kiirthatatlan gyűlölet forrna. Hát én semmi más okból, mint az igazság ösztönzéséből, mely nem szereti és nem tűri, hogy félreértsék, első szavamat intézem a nagy Németországhoz. (Derültség jobbfélől.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy én nagyzolok, vagy személyemet teszem nagygyá; maga a kérdés nagy és nemzetközi szempontból megérdemli, hogy mindkét részről tisztáztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon) Ha a nagy Németország meghallotta interpellácziómat, óhajtom, hogy meghallja a szavaim értelmét helyreállító magyarázatot is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hisz elég a békeszövetség. Egy nemzetnek legdrágább kincse a czivilizáezió és haladás e korszakában a béke. Feltehető-e tehát, hogy ha egy nemzet békeszövetséget köt egyik-másik nemzet társával, tehát legdrágább kincsét odaadja és annak megvédésére fegyverbarátságot köt, kezet nyújt, feltehető-e, hogy abban a kézszorításban benne ne legyeuek a tisztelet, becsülés és barátság föltételei. De vannak itt más tények is. Ugyanakkor, mikor a vígszinházi tüntetések voltak, Németországból a gazdák küldöttsége járt nálunk. Felszólítom őket, legyenek
