Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-133
133. országos Illés 1897. Julius 9-én, pénteken. 109 nak ezen országban egymással szembenállani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ma, hála Istennek, még nem vagyunk itt; de ma is már, a ki komolyan szétnéz a haza területén, és nemcsak nézi, de meg is figyeli a történőket, kénytelen megvallani, hogy ma is már a létért való küzdelem, különösen a közgazdasági téren, teljes erejével és minden irányban megindult. Ma már, t. ház, a munkaadók és a munkások, a termelők és a kereskedők, a pénztözsérek és a hitelt keresők az egész országban kisebb-nagyobb mértékben egymással szemben állanak, ma már odáig jutottunk, hogy azok a fekete pontok, a melyek ről itt e házban szó volt, nemcsak az alföldön, hanem a hazának minden vidékén és mindig sűrűbben tűnnek fel. A magyar nemzet, elismerem, (Halljuk! Halljuk!) hogy mindig pártoskodó nemzet volt. (Zaj. Elnök csenget.) A pártviszály és a pártharez sokszor dúlt már e haza földén és sokszor nagy sebeket ejtett. De volt a magyar nemzetnek egy ősi erénye, és ez az ősi erény megtartotta ezer éven éven át a magyar nemzetet Ez az ősi erény pedig abban állott, hogy társadalmi téren és egyházi téren türelmes volt. Ma, t. ház, fájdalommal kell jeleznem, hogy ezen ősi erény is megingatva van. T. ház! A. közös vámterület kötelékében harmincz évi tapasztalat ekként bizonyította be azon nemzetgazdasági na gy igazságot, hogy egy vámterület kebelében és területén két állam meg nem élhet, mert a vagyonilag gyengébb előbb vagy utóbb elpusztul és megsemmisül. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak természetes tehát, ha mi e pártnak tagja fennálló törvényeink alapján közvetítjük az önálló vámterület létesítését. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) De ezzel egybekötöttél! követeljük az önálló banknak megvalósítását, a hazai ipar- és kereskedelemnek és mindenekfelett a földmívelésnek és gazdaságnak ápolását és fölvirágoztatását. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért nem fogadja el ezen párt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, azért foglal állást és küzd az ellen egész erejével. De egyszersmind jelezni kívánja, hogy az osztrák tűikövetelések ellen most és mindenkor állást fog foglalni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, kijelentem, hogy daezára azon helyzetnek, a melyet látunk és a melyet erőtlenül bár, de meggyőződésem szerint feltárni igyekeztem, mi küzdeni fogunk egész erőnkkel azon közgazdasági és politikai rendszer ellen, a melylyel szemben állunk, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) küzdeni fogunk azon meggyőződésben, hogy az oly régóta fennálló rendszer daczára is még nem kadaver a magyar, (Helyeslés a szélső baloldalon.) küzdeni fogunk azon tudatban, hogy még sem következett el ezen nemzet tagjaira nézve a költő által oly bús érzettel jósolt nagyszerű halál, küzdeni fogunk abban a reménységben, hogy ha az a magyar nép, a melynek megbízásából mi itt vagyuuk és a melynek érdekében mi itt szavunkat felemeljük, az a magyar nép előbb-utóbb megismeri azon szoczialista tanokat, a melyek nem magyar embernek valók, valók s a melyek őt csak veszélybe dönthetik, s felvilágosíttatván igaz és valódi helyzetéről, meg fogja hallani a legjobb édes anyának, ennek a magyar hazának a hivó szózatát és ha esakugyan, a mint mondva volt, nem boldog a magyar, akkor talpra fog állani a magyar, hogy alkotmányos úton, törvényes eszközökkel a perszonális unió alapján kivívja azt, a mi őt törvényeink szerint megilleti; kivívja hazánk állami Önállóságát és függetlenségét. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Azért nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem pártolom az e részéről benyújtott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: A törvényjavaslat tárgyalásának folytatása a holnap 10 órakor kezdődő ülésre halasztatik. Következik a belügyminiszter úr válasza Rátkay László képviselő úr interpellácziójára. Peressel Dezső belügyminiszter: T, ház! Rátkay László képviselő úr a ház múlt hó 2-án tartott ülésében ugyancsak a Vígszínházban f. év május havában rendezett néhány német nyelvű szini előadás ötletéből egy iuterpellácziót intézett hozzám. Interpellácziójának első pontja lényegére nézve megegyez Eötvös Károly képviselő úr azon interpellácziójának első pontjával, melyre nézve tegnap adtam meg a választ. Azt hiszem, a t. ház meg fogja engedni, hogy utaljak azokra, a miket teguap mondottam, s lesz szíves engem felmenteni attól, hogy a tegnapi napon elmondottak ismétlésébe bocsátkozzam. Az interpelláczió második pontja így szól (olvassa) : »Meg van-e győződve a belügyminiszter úr arról, hogy a német színészet a magyar színészetet és vele a magyar nyelvet veszélyezteti ?« Ez a kérdés, így tartva és kapcsolatba hozva azon alkalommal, melynek ötletéből tétetett, azt hiszem, semmi más választ nem vonhat maga után, mint azt, hogy nem vagyok erről meggyőződve, (Mozgás a szélső baloldalon.) mert az csak a kishitűségnek, a kislelkűségnek lehet az aggálya. (Tetszés jobbfelől.) Az a nyelv, mely annyi balsors után ülte meg fennállásának ezredik évét ebben az új hazában, annyira megerősödött, annyira megizmosodott, hogy annak egynehány német színielőadás nem árthat, (Élénk'
