Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-133

133. országos ülés 1897. Julius 9-éu, pénteken. 107 Hát hol voltak azok a tisztelt czukorrépatermelő birtokos és nem birtokos urak, a kik most a kormány támogatására oly gyorsasággal sietnek. Hol voltak ezek a t. ezukorrépaternielő urak akkor, mikor Magyarország gazdaközönségének nem egy részéről, nem egy részének boldogulásáról, hanem az egész magyar gazdaközönség helyzetérői volt szó. Hol voltak példának okáért az 1882. vámtarifa elfogadása alkalmával, mikor a külföldről behozott búzának és termesztményeknek a vámját oly nagy mértékben leszállították, hogy a búzára csak 50 krajczárnyi, a tengeri-, zab- és árpára csak 25 krajczárnyi, a búzaliszt- és gabnaőrleményekre csak egy forint 50 krajczár behozatali vám szabatott, mikor a gyapjú behozatala egészen vámmentessé tétetett ? Vagy hol voltak ezek a t. czukorrépatermelŐ" urak akkor, mikor a román búza kedvezményes behozatala megengedtetett ? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor nem kérelmeztek, tudtommal, vagy nem jöttek, hogy minket, a kik az elleD küzdöttünk, támogassanak, mert hiszen ezzel nem tettek volna a kormánynak kedves szolgálatot. De, t. ház, tovább megyek. A második feltétel, a mire hivatkoztam, a kiegyezési törvénynek második alapfeltétele, hogy az osztrák államadósságból nem fogadunk el többet, csak annyit, a mennyit az 1867-iki kiegyezés megkötésekor elfogadtunk. Ez is — hogy azzal a jó magyar kifejezéssel éljek, a mit ez a törvényjavaslat használ, — meglehetősen hatályon kivtíl helyeztetett, még pedig az 1867-iki kiegyezés alkalmával, mikor az elvállalt terhek viszonzásául nem önálló magyar jegybank adatott minekünk, hanem osztrák 80 milliós bankadósságnak egy része a quóta arányában Magyarország terhére elfogadtatott. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt azonban nem fejtegetem, mert ezen törvényjavaslattal szoros összefüggésben nincs. De már a törvényjavaslattal szoros összeköttetésben van a kiegyezési törvénynek harmadik alapfeltétele, mely szerint a közös vámterületben mindkét állam pénzügyi érdekének megóvására a paritás alapján oly intézkedések történjenek, melyek kizárják annak lehetőségét, hogy egyik fél a másikat megkárosítsa, vagy egyik fél a másik fél jövedelmét csökkenthesse. T. ház! Vagy elfogult ember, vagy nem akar az látni, a ki már ma tagadja, hogy nem látja, hogy 30 év leforgása alatt a közös vámterület kebelében az osztrák gyáripar nyomása következtében hazai összes kézmű- és háziiparunk hová sülyedt. Hová lett, t. ház, azon szövő-, hová lett azon bőr-, azon ötvösipar, a mely már oly virágzásra jutott volt, hogy a belföldi szükségletek nagy részét csaknem kielégíteni volt képes? Vagy ha most széjjelnézünk vidéki városainkban, azon vidéki városok közt például Debreczenben, hová lett azon oly erősen virágzott gubás, szürszabó, tímár, szíjgyártó, lábbelikészítő s más ipar! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Iparosaink oly jó módban voltak, hogy hivatalt nem fogadtak volna el mást, mint a mely hivatalt ingyen, mint tiszteletbeli hivatalt városuk és egyházuk javára buzgalommal viseltek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ma — a ki kétkedik, jöjjön oda, és győződjék meg, minő helyzetben vannak azok az iparosok. Van még köztük néhány olyan, a ki örökölt vagyouábau tisztességesen föntartja magát és családját; de legnagyobb részük ma már önhibája nélkül oly helyzetbe jutott, hogy családjának mindennapi fentartásáért kell nekik, még pedig nagyon erősen, küzdeniök, és ha egyetlen egy hivatalszolgai vagy ehhez hasonló jövedelmű állás megürül, közülük nagy számmal és kérve zörgetnek azon állások elnyeréseért. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, nem lehet megczáfolni, hogy harmincz év alatt a közös vámterület keretében, az osztrák gyáripar nyomása alatt odáig jutott már kézi és házi iparunk, hogy iparosaink helyzete válságos és nagyon nehéz lett. (Igaz! Úgy van! a szélső^baloldalon.) És vájjon mit nyerünk ezért öserébe közgazdasági téren, mert hiszen első sorban földmívelő állam vagyunk. (Halljuk !Halljuk!) Ezen czukorprémiumról szóló törvényjavaslat tárgyalása közben mikor egyik képviselőtársam kiszámította, és mikor itt e házban az ő kedélyes modorával előterjesztette, megjegyeztem magamnak, hogy a túloldal tagjai közül többen mosolyogva fogadták, azon fejtegetését és állítását, hogy legfeljebb a prémium tizenegyed része az, a mely minket jogosan és törvényesen terhelhet még a kiegyezés megkötése esetében ós a közös vámterület keretén belül is. Pedig annak a képviselőtársamnak, Kolozsváry Kiss Istvánnak igazsága volt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az óta már, t. ház, ugyanazon az oldalon, mint innen többen feltettek számítást, egyiknek számítása szerint tiz százalék, másiknak számítása szerint kilencz és egy töredék százalék az, a mivel nekünk törvényünk értelmében a prémium összegéhez járulnunk kell. Én ezen arányszám vitatásába nem bocsátkozom; nem keresem azon arányszámot azért, mert hiába sürgettetett ezen oldalról annyiszor, a hivatalos statisztikai adatok elő nem terjesztettek ; sem a t. pénzügyminiszter úr, sem államtitkára, a ki pedig mint szakértő itt van és a kitől mi várva-várjuk a felvilágosítást, annyi kérés és sürgetés daczára mind máig nem tarw