Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-133

133. orszásros ülés 1897, Julius 9>én, pénteken. 105 helyeslés a szélső halóidalon.) Ez az egyik és pedig — meggyőződésem szerint — a legfőbb oka annak, hogy a törvényjavaslat ellen úgy én, mint ezen pártnak összes tagjai teljes erőnkből, teljes elhatározással állást foglalunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, már harmincz évi tapasztalat bizonyította be közgazdasági téren is, ezen párt elvi álláspontjának helyes és alapos voltát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi, a kik nem személyekért és nem szmélyek ellen, hanem Magyarország állami önállóságának és függetlenségének visszaszerzéseért küzdünk, (Elénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) mi, ezen pártnak tagjai, igen jól tudjuk, hogy hazánk egy nagy fiának emléke iránt a legmélyebb, a leghálásabb hódolatot azáltal fogjuk kifejezni és bebizonyítani, ha mi, e pártnak tagjai, az általa, a magyar nemzet javára az 1848-iki törvényekben lefektetett elveket minden megcsonkítás ellen teljes erőnkből megoltalmazzuk és azon elveket megvalósítani igyekszünk ágy itt e házban, mint kint az ország területén, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a tudat meg fog oltalmazni engemet, a mint meg fogja oltalmazni a pártnak tagjait is, hogy az elvi harcz teréről a személyes harcz terére, az obstrukczióra lépjünk át, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) ha csak arra a legerősebben kényszerítve nem leszünk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha kényszerítve leszünk, nem fogunk remegni felvenni a harczot. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) De akkor az obstrukczió fegyvere a mi kezünkben nem a támadás fegyvere, hanem a védelemnek fegyvere, (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) ismétlem, az a fegyver kezünkben nem a támadásnak, hanem az önvédelemnek úgy a parlamentarizmus, mint a ház szabályai által megengedett és így törvényes eszköze leend. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Mi, t. ház, ezen küzdelem által jelezni kívánjuk, hogy a mint most, úgy a jövőben is minden osztrák túlkövetelés ellenében egész erőnkkel és kitartással küzdeni fogunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassék meghinni, hogy nem a t. miniszterelnök úr, és nem a t. minisztérium tagjai ellen intézett személyes küzdelem, hanem az általam jelzett elvi álláspont bírt engem és e párt tagjait arra az elhatározásra, hogy most a nyári időben némelyek gazdasági érdekeiknek, mások egészségöknek veszélyeztetésével itt legyünk és mint ellenzéki képviselők kötelességünket teljesítsük. Személyes harcéért én nem volnék itt, nyíltan kijelentem, hogy nem volnának itt e párt tagjai sem, vagy ha itt lennének, akkor nem ismernék e párt tagjai a kifacsart czitrom törKÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. ténetét, melyről 30 éves tapasztalat oly sok és tanulságos dolgot beszél ? Ha obstruálni akarnánk, hálás théma volna a kifacsart czitrom történetével foglalkoznom, de meg vagyok győződve, hogy a t. túloldal épen úgy ismeri azt, mint én, vagy talán még jobban, mert vezérférfiaik saját tapasztalataikból ismerik azt. Nem foglalkozom tehát vele, csak a helyzet megvilágítására egy rövid és nem egészen ismeretlen hasonlattal élek. Mit használ az a csigának, ha nem egészen új czitromból facsarják rá a maró és savanyú levet. Mit használna annak a magyar népnek, ha nem a miniszterelnök úr, hanem egy még tán hatalmasabb államférfi vezetése alatt álló kormány folytatná ellene azt a rendszert, a mely áthatja a törvényhozás ezen karának egész működését, kezdve a képviselőválasztók összeírásától, a választásokon keresztül e törvényhozás összes téréin. Ez több, mint veszélyes harcz, t. ház, mi a fennálló közgazdasági és politikai rendszer megbuktatására és egy új rendszer létrehozására törekszünk. Azért én is törekedni fogok a törvényjavaslatot egész tárgyilagosan megbírálni mint olyat, mely a kiegyezési törvényjavaslatoknak előfutárja, vagy talán szálláskészítője akar lenni. Mikor a 1867-iki kiegyezési törvény megalkottatott, Deák Ferencz annak ellenzőivel szemben a közvélemény megnyugtatására következő emlékezetes kijelentést tette, melyet a kiegyezés megalkotásakor folyton szem előtt tartott, (olvassa) : »Ohajtásainkból sok teljesületíeu maradt. Kivánataink mind kielégítve nincsenek. Sok van még hátra, a mit elérni óhajtunk. De azért az ország nem fogja ellökni magától az alkotmányos tért, melyen sokat kivívhat, a mi még nincs.« E kijelentés akkor nagyon ismeretes volt és sokakat megdöbbentett a kiegyezési törvények ellenzői közül. Fiatal koromban már sokat foglalkoztam e kijelentéssel s megvallom, nekem sem kevés aggodalmat okozott. De ismerek sokat, kik az ellenzék táborából határozottan, e kijelentés alapján léptek ki és állottak a kiegyezési törvény alapjára, azon kiegyezési törvény alapjára, melynek e kijelentésből folyólag Deák Ferencz és pártja négy feltételt tett alapjává. Első feltétel: hogy a monarchia kereskedelmi politikájában határozottan szakít a véd vámrendszerrel s alapúi a szabadkereskedési irányt tekinti addig is, mig a világ — Deák szavai szerint — teljesen beevezhet a szabadkereskedés révpartjába; második feltétel: hogy Magyarország a régi osztrák adósságból soha több terhet nem fogad el, mint a mennyit 1867-ben egyszer s mindenkorra elfogadott; 14