Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-133

133. országos ülés 1897 . július 9-éu, pénteken. 99 az idegen töke nem közvetít, hanem a maga javára és az ország kárára kereskedik és kupeezkedik, (Ügy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) akkor az a különbség van az ilyen mozgó tőke és a nemzet erejéből előteremtett mozgó tőke közt, a mi különbség vau a májusi áldást hozó eső és a jégverés közt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon!) Én elhiszem, t. ház, hogy Ausztriának nagyon érdekében áll, hogy e törvény életbeléptetése által egynéhány százezer forintot addig, a míg ezen törvény életben fog maradni, a mi zsebünkből kiszorítson; Ausztria, álláspontját és politikáját e tekintetben is tökéletesen meg tudom érteni, hogy tudniillik a prémiimios rendszert akarva nem akarva fentartja, mert Ausztria ma egy igen nagy válság előtt áll, előtte az a kérdés lebeg, hogy ha ezukoripara megbukik, akkor különösen a morva és cseh mezőgazdák is határozottan és tökéletesen tönkre fognak menni. (Úgy van! Úgy van !a szélső báloldalon.) Tehát ott életkérdés az, hogy bármiféle mesterséges és felcsigázott eszközökkel ég áldozatokkal a czukoripar fentartassék. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nálunk ez nem úgy van és épen azért csodálkozom, hogy a t, pénzügyminiszter úrnak jobban fáj a morvák és csehek feje, mint a miénk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Rendkívül csodálkozom különösen azért, mert cseh szomszédainktól nem tapasztalunk egyebet, mint a legindokolatlanabb irigykedest, (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) mikor magyar búzánkat és lisztünket mindenáron ki akarja szorítani a piaczukról, annak hitelét teljesen tönkre akarja tenni, szóval azt akarja, hogy mint itt szomszédom megjegyezte, csehül álljunk. (Derültség balfelől.) Tehát, hacsak az a keresztény érzület és indulat vezetheti a t. miniszter urat, mely a szent-írásban ekként van kifejezve: a ki téged meghajít kővel, azt te hajítsd vissza kenyérrel: én egyetlenegy elfogadható más indokot a miniszter úr álláspontjának mentségére nem találok, (Helyeslés a szélső baloldalon.) annyival kevésbbé nem, mert meg vagyok győződve, hogy a t. miniszter úr is épúgy hiszi, mint én, hogy sem 1888-ban, sem ma és talán még hosszú ideig nem fog a közgazdaságnak egyetlenegy ágában, de különösen a czukortermelés és czukoripar kérdésében az osztrák érdek a magyar érdekkel összeegyeztethető lenni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem pedig azért, mert Magyarországnak nem arra kell törekednie, hogy czukoripara kifelé gravitáljon és kifelé hódítson, hanem arra kell törekednie, hogy olyan közgazdasági intézkedéseket és alkotásokat teremtsen, a melyeknek segítségével olcsóbbá tegye a czukrot és a fogyasztást fokozza, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és ennek következtében, a mit el fog veszíteni a vámon, duplán vissza fogja nyerni a réveu. Mert nagyobb lesz itthon a fogyasztás, többet fognak az előállítási adóban fizetni s ennek következtében, a nélkül, hogy Ausztriának adóznánk, itthon Magyarországon emelni fogjuk az adót. (Úgy van! Úgy van! a szélső balolaalon ) Ehhez, t. ház, semmi egyéb nem kívántatik, mint két dolog. Először, bírjon a t. kormány és többsége elég

1 elhatározással, akarat- és lelkierővel arra nézve, hogy ragadja meg a most küszöbön levő kedvező pillanatot, állítsa fel az önálló vámterületet; (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a másik pedig az, hogy a hat krajczáros fogyasztási adót törölje el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mind a két irányelv oda fog vezetni, hogy a hazai térin élés a hazai fogyasztók részére lesz biztosítva. De vissza fog térülni azon az úton is az államnak a hat krajczár eltörlésébői származó különbözet, hogy ha a külön vámterületet és ez által — nagyon természetes — a külön fogyasztási területet megalkotjuk, akkor az a 13 forint előállítási költség, a melyet Ausztriának fizetünk az osztrák pénztárba, azért a ezukorért, a mit mi itt elfogyasztunk, a mi zsebünkben fog maradni ^ (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, az adóterület különválasztásával kapcsolatosan nagyon sok, most még az államnak jövedelmi forrását nem képező források nyílnának meg, a melyekből nagyon bőven fedezhetnénk azt a különbözetet, mely a hat krajczáros fogyasztási adó eltörléséből előáll. Mert nagyon természetes, hogy ha egészen nemzetivé és önczélúvá — hogy így fejezzem ki magam — teszszük Magyarországon a czukoripart, akkor az ebből kifolyó kereskedés, földraívelés és ipar fejlesztése és emelése úgy az adófizetők számát, mint az adó tárgyát is tetemesen fogja szaporítani. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) En tehát, í. ház, semmivel sem látom indokolva azt, hogy a czukoripart mi most mesterségesen fentartsuk; semmivel sem látom indokolva azt, hogy azt a viszonyt, mely a közös vámterület folytán és a mi ennél sokkal veszedelmesebbnek mutatkozott a múltban, a fogyasztási adóknak az eddigi rendszer szerint való kezelése folytán továbbra is adófizetői maradjunk és legyünk az osztráknak, az osztrák ipar dédelgetésére milliókat költsünk. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Azonban ezen szerintem egyedül helyes irány helyett a miniszter úr megint belezökkent a régi járt útjába, belezökkent abba az útvesztőbe, a melybe legelőször 1888-ban tértünk, a mikor a prémium-rendszert elfogadtuk és épen ellenkezőjét csinálja annak, a mit a, magyar nemzeti szempontból csinálnia kellene. (Igaz! 13*