Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-133

ÍOO 138. országos ülés 1897. Julius 9«én, pénteken. Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert a helyett, hogy a fogyasztási adót leszállítaná, az osztrákoktól való megszabadulásunk árán a magyar czukoripar itthon való fejlesztésével a fogyasztást emelné, ismét segítségére megy az osztrákoknak és bennünket bele akar vinni épen a kiegyezés előestéjén egy oly útvesztőbe, a melyből hogy hogyan és mikép fogunk kibontakozni, talán a miniszter úr maga sem tudja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert a t. miniszter úr ahhoz a katonához és hadvezérhez hasonlít, a ki a háború előestéjén a helyett, hogy fegyvertárából mindazokat a fegyvereket előszedegetne, amelyekkel jobbról-balról, előlről-hátúlról támadva megronthatná az ellenséget, egyetlenegy fegyvert, kardot tart a kezében, annak is kitöri a pengéjét, úgy hogy ha a miniszter úrnak háborúba kell menni, már csak a markolatja marad kezében. Ily előzményekkel, ily fegyverekkel és ily eszközökkel csatát sohasem fogunk nyerni és ne csodálkozzék a miniszter úr, ha általánossá vált az a közmondás, hogy az osztrákok úgy játszanak a mostani minisztériummal, mint a hogy a macska szokott játszani az egerekkel. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Hát, t. ház, a kiegyezésnek az előestéjén előáll a miniszter úr és azt mondja, hogy nem tudjuk ugyan azt, hogy micsoda garancziákat nyújt nekünk ezért az áldozatért az osztrák, de azt mondja a miniszter úr, hogy bizonyos garancziái neki vannak arra nézve, hogy ebből a dologból nagy baj nem származhatik. (Egy hang balfelől: Halljuk a garancziákat.) Azok a bizonyos garancziák hogy hova szoktak zsugorodni, azt a múltban elég bőségesen tapasztaltuk. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Minden egyes közgazdasági kiegyezésnek előestéjén egész kifeszített mellel, büszkén és öntudatosan állottak a miniszter urak és a t. túloldal elő és azt mondták: »Ti se vagytok jogosultak arra, hogy magatoknak vindikáljátok azt, hogy jobb hazafiak vagytok, mint mi; mi ép oly jó hazafiak vagyunk, eszünk, akaratunk egyformán van hozzá, hogy az ország érdekeit, jogait megvédelmezzük.« (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És mi következett? Minden tíz esztendő után azzal állott elő az akkori miniszter: a múltban csalódtunk, a múltban megcsalt bennünket a német, de többet nem fog megcsalni, mert bizonyos garancziái vannak arra nézve, hogy nem csal meg bennünket. (Ugy van! Úgy van! a baloldalon.) Ezt a garancziát én nagyon kevésre becsülöm; azért becsülöm nagyon kevésre, mert hajdanában azt mondta az öreg Bod Pál, hogy arra adok valamit, a mi steht Schrift-en. Ez pedig nem steht Schrift-en, mert a mit a miniszterek egymás közt beszélnek, azt kollegájuk is eltagadhatja s a miniszter úr is eltagadhatja. Most, a mikor épen a kiegyezésnek stádiumában vagyunk, a legjobb alkalom volna arra nézve, hogy mindazoktól a nyűgöktől, békóktól, a melybe vert bennünket egyrészről hiszékeny — ségünk, másrészről tájékozatlanságunk a közgazdasági kérdésekben, mindazoktól megszabaduljunk és a mit tiszta szemünk lát, hogy ránk nézve rossz, azt mi magunktól teljes erővel és odaadó buzgalommal elhárítsuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most volna erre alkalom, a mikor a túlzásig, nem merem mondani, az arczátlanságig menőleg forszirozzák és követelik az osztrákok, hogy mi őket továbbra is a a magunk zsírján hizlaljuk; most volna annak ideje, hogy a t. miniszter úr a sarkára álljon és semminemű olyan egyezménybe bele ne menjen, a mely kisebb-nagyobb mértékben alterálja a magyar nemzet tervszerű törekvését, a magyar közgazdaságnak, az osztrák nyűg és járom alól való felszabadítása tekintetében. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk, és azt hiszem az egész nemzetnek általános törekvése az, hogy a földadón segítsünk, hogy mindazokat a kulturális és más természetű jogos követeléseit a nemzetnek, a melyek itt hangoztatank a költségvetések tárgyalása alkalmával csaknem minden tárezánál, legalább kisebb-nagyobb mértékben teljesítsük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ehhez új forrásokat kellene nyitni, erre jövedelmünket szaporítani kellene, ez pedig csak úgy lehetséges, ha nem fogunk továbbra is fizető zsoldosai lenni az osztrákoknak (Helyeslés a szélső baloldalon.) s ha Magyarország nem Ausztriának provincziája, hanem egy önálló magyar állam fog lenni, (Igaz! (Ugy van! a szélső baloldalon.) a mely a maga véréről, izzadtságáról, vagyonáról, minden idegen beavatkozásától menten, függetlenül és a maga érdekeinek megfelelően intézkedik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De én úgy látom, hogy a t. miniszter úr az egyetlen kibontakozási módról, tudniillik mely erről az oldalról lett hangoztatva, az önálló vámterületről vagy legalább a legkevesebbről, a mit lehet kérni, a fogyasztási területnek önállósításáról, még csak hallani sem akar, azt hiszi, hogy ez olyan kívánság, mely az 1867-iki kiegyezés keretébe sem volna beilleszthető, és épen azért igazságuk van azon képviselőtársaimnak, a kik itt a szomszédságunkban szintén az ellenzéki padokon ülnek, hogy az a keret, a melyet 1867-ben Deák Ferencz megalkotott és a melyről akkor ezt mondták azok, a kik hivei voltak azon alkotásnak, hogy ezt majd a nemze