Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-133

m 1SS. országos ülés 1897. Julius 9-én, pénteken. egyedül Ausztria. Számszerint kimutatták azt, hogy hány százezer forinttal van Ausztria fölöttünk előnyben, mennyi illeti meg Magyarországot a ezukorki iteli jutalomból és mennyi jut az osztrák zsebekbe. Én rendkivíí! sajátságosnak tartom, hogy abból a kiegyezési komplexumból, a mely igen sok javaslatból áll, így kiragad a t. kormány egy odatartozó javaslatot, hogy annak a tárgyalását, ha lehet keresztülhajtja. Ha minden ilyen törvényjavaslat, a mely nekünk kárunkra, és az osztrákoknak hasznára van, itt letárgyalt a tik, igen könnyű lesz a quófakérdést megoldani. Mert az tudvalevő, hogy az osztrákok 42 százalékban kívánják a quótát megállapítani, a kormány pedig, ha a kiszármazó híreknek hitelt lehet adni, 34 vagy 35 százalékig elmenne. (Zaj jobb felöl. Elnök csenget.) Ha már most mindegyik ilyen törvényjavaslatnál 6—-8000.000, sőt 1 millió forintot az osztrákoknak juttatunk így mellékesen, akkor nagyon könnyű lesz nekik a 42 százalékról a 34 százalékra leszállani, mert a mit nem kapnak meg quótában, megkapják más téren, és ilyen módon azután tökéletesen rekompenzálva lesznek. Én tehát részemről nem tartom helyes dolognak, ha ilyen javaslatok kiszakíttatnak a kiegyezésnek komplexumából, és ilyen módon oldatnak meg, a helyett, hogy mindegyik a maga rendjén és a maga módja szerint kerülne megoldás alá. Összefoglalva az általam elmondottakat kijelentem, hogy én a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. hanem csatlakom a t. pártfeleim által beadott határozati javaslatokhoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt egy őszinte vallomást kell tenem a tekintetben, hogy én nagyon csalódtam. Azt hittem nevezetesen, a mikor a múlt évben a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a ház többsége által elofgadtatott, a melyet már akkor is úgy a szak-fórum, mint az ellenzéknek minden árnyalata határozottan elvetendőnek, mezőgazdasági és pénzügyi szempontból egyaránt kárhozatosnak jelentett ki, azt hittem, — mondom, — hogy ha akkor a sok meggyőző szó és érvelés nem használt, a mely akkor itt e házban elhangzott, egy évi tapasztalás elegendő lesz arra, hogy a társadalomnak minden rétegét, és a közgazdasági politikának a vezetésére hivatott egyéneket meggyőzze ezen törvénynek a tarthatatlanságáról és rosszaságáról, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) s hogy ennek következtében megérlelődjék ennek okszerű következménye, az önálló vámterület minél előbb való életbeléptetésének sürgetése, vagy míg annak életbeléptetése a kiegyeztetések megkísértése folytán nem történhetik meg, legalább a külön fogyasztási terület különválasztásának sürgetése. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azonban, t. ház, a mint mindjárt a beszédem kezdetén kijelentettem, egy nagy csalódáson mentem kérésztől, és meggyőződtem arról, hogy igaz marad az a régi magyar triviális szólásmód, hogy a ki délig kurta, délután is az marad, mert ime most ugyanazt feltálalva, megmelegítve ismét elébünk terjeszti a t. miniszter úr, a mire vonatkozólag a legékesebb, a legmeggyőzőbb kritikát már akkor a miniszter úr és az előadó úr is megtette, mondván: hogy a prémium-kérdés csak egy kényszer - kérdés, ők azt elméletben elítélik és annak egyáltalában nem barátiai. Azonban most ismét feltálalják és megmelegítik azt a kozmás ételt, a melyet a többség tavaly oly nagy animozítássnl elfogadott. Hát ennek mi az oka? Az, hogy az a több ség, a melyre oly büszkén és önhittséggel hivatkozik a t. miniszterelnök úr, s a mely drága pénzen a kormány háta mögé toborztatott, mint mondani szokás, nem a haza életére és javára gondol, hanem csak a maga életét és a husosfazekakat félti. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a többség már akkor, a mikor meg lett választva, születése perczében lemondott ellenállási és cselekvési akaratáról és jogairól, sőt tapasztalhattuk a 16. §-nak tárgyalása folyamán, hogy még azoknak sem szabad a túloldalon gondolkozniuk, a kik erre talán képesítve volnának, és a kik tudnak önálló véleményt alkotni. Csoda-e tehát, hogy az ez oldalon ülő párt, de az összes ellenzék is, ezek után a tapasztalások után, a mikor e nagyfontosságú közgazdasági kérdéseknek egész sorozata jött előtérbe, a melyek immár a megoldás stádiumába jutottak, aggodalommal és igazán kétségbeesve tekint a jövőbe, mert jaj nekünk, jaj a késő nemzedéknek, ha a Bánffy - kormány és a háta megett álló többség fogja azon mélyreható közgazdasági kérdéseket megoldani, melyek most napirendre fognak jönni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igazán elmondhatjuk, hogy a nemzeti balsors egyéb gúnyolódásai közt még azt is meg kellett e nemzetnek érnie, hogy a nagyfontosságú kérdésekben a Báhffy-kormány viszi a vezérszerepet. Ezen közgazdasági kérdéseknél kimondhatatlan és számokban meg nem határozható kárát fogja vallani az ország azon féltudásnak, azon tájékozatlanságnak, azon szellemi fogyatkozásnak, kishitűségnek és gyávaságnak, melyet a t. túloldalnál és a kormánynál ebben a tekintetben tapasztalunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök {csenget): Figyelmeztetem a kép-