Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-133

133. országos ülés 1897. Julius 9-én, pénteken. 9? viselő urat, hogy sértő kifejezéseket egy pártról — a mint a képviselő úr most a »gyávaságot« hangoztatta, előbb pedig azt, hogy »az ország ügyeivel nem gondolnak, csak a husos-fazékkak — használni nem szabad; ezért rendreutasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Papp Elek: T. ház ! Én tisztán politikai irányban használtam ezen kifejezéseket; ha a mélyen, tisztelt elnök úr azokat rosszalja. a rendreutasítást elfogadom és visszavonom szavaimat. Társadalmi gyávaságról szó sincs; én ezt csak politikai értelemben mondtam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi a legbuzgóbban törekszünk arra, hogy múljék el tőlünk a keserű pohár és a Bánffykormánytól szabaduljunk meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ép azért, a kormánypárt hivatalos orgánumai bármennyire is öltögetik ránk mérges nyelvöket, attól a feltett szándékunktól, hogy a nemzet közvéleményét jó útra vezessük, nem fogunk eltérni. Törekvésünk oda terjed, hogy a kunyhóktól a palotákig, a legértelmesebb diplomatától a legutolsó polgárig, belássa mindenki, hogy Magyarországon nem saját érdekünkben, hanem az osztrákok érdekében munkálkodunk, hogy munkásságunk és szorgalmunk tejfelét az osztrákok szedik le, nekünk csak a savó marad. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A legkézzelfoghatóbb bizonyítéka ennek az a törvényjavaslat, melyről mindenki meggyőződhetik, hogy Magyarország érdekei közgazdasági tekintetben is az osztrák Moloch oltárára vonszoltatnak. T. ház! Ne gondolja tehát azt senki, hogy mi a felvett küzdelemtől el fogunk állani, hogy mi ezen kérdéssel azért foglalkozunk ily behatóan, mert talán az obstrukcziónak elkeresztelt tárgyalások viszketege bánt bennünket. A mi ellenállásunknak gyökere sokkal mélyebben fekszik. A mi ellenállásunk czélja az, hogy a nemzeti közszellem, mielőtt a kiegyezési nagy kérdésekre kerülne a sor, megerősödjék, hogy megkezdhessen az itt ólálkodó osztrák összmonarchia gonosz szellemével. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A kormány egész közgazdasági politikája csak abból áll, hogy megengedi úgy az osztrák pénzügyi hatalomnak, mint az osztrák iparnak, hogy könyökig vájkáljon a magyar zsebében és a helyett, hogy ráütne az osztrákok kezére, hogy a másét ne bántsák, az efféle törvényjavaslatokkal, mint ez a mostani, mintegy azt mondják az osztrákoknak, zsebeljetek tovább is, vegyétek el a magyarnak utolsó keserves garasát is! (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezért tiltakozunk mi e törvényjavaslat ellen és az ellen, hogy öt millióról kilenezre emeltessék a kiviteli prémium, a czukor előállítási költsége pedig 13 forintra emeltessék fel. Mert nem KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIH. KÖTET. akarjuk, hogy megint újabb attribútumot adjunk az osztráknak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn 1888-ban a czilkoradóról szóló törvény megalkottatott, e törvény 1., 2, és 3. §-ában inauguráltatott a prémium-rendszer. Akkor a magyar közvélemény nem igen foglalkozott a prémium kérdésével, maga czukoriparunk akkor még igen fejletlen volt. De rövid hat év alatt a magyar czukoripar meglehetősen fellendült; a termelés megkétszereződött. Persze, e fellendülést nem adta ingyen az osztrák; drágán kellett a termelési pénzt megfizetni. Mert 1888-ban öt millióban állapíttatott meg a prémium. Magyarországból 200,000 métermázsa czukor vitetvén ki, Magyarország által fizetett 800,000 forintból Magyarország részére csak 200.000 forint használtatott fel, míg 600.000 forint az osztrák czukoripar emelésére fordíttatott. Tehát ez hat milliót tesz ki, ha pedig hozzászámítjuk még azt, hogy külföldről, vagyis Ausztriából ide behozott czukor után a termelési adó Ausztriában fizettetik és így a termelési adóban Magyarország egy tetemes összeget veszít. Minthogy tíz millió forintot képvisel maga ez a tétel, kétségtelen, hogy legalább tizenhat millióba került ez a mulatság, hogy Magyarországon a czukoripar arra a fokra emelkedett, mint jelenleg van és pedig olyan tizenhat millió forintba, a mely Magyarországra nézve improduktív, teljesen elveszett pénz, mert ez mind Ausztriába küldetett és ott használtatott fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház, hogy a ezukorprémiiim folytán egész Európában a czukortermelés mániája és ösztöne felébredt, azt mindnyájan tudjuk. Előállott a ezukorbetegség és nyakra-főre czukortermeléssel foglalkozott egész Európa és igyekezett az egyik állam a másikat lenyomni a ezukorpiaczokról az által, hogy a prémiumokat különösen Németország óriásilag emelte és ez által megakadályozta a mindenki által várt természetes következményét a túltermelésnek, hogy tudniillik a fogyasztásnak megfelelőleg fog leszállni a czukortermelés. Ez nem történt meg. Németországban felmerült a túltermelés és annak eredménye le|t, hogy Ausztriában, a melynek érdeke kívánja, hogy a czukor ipara fejlődjék, a prémium emelkedését sürgették. Úgy jött létre az a törvény, a melynek most meghosszabbítását követeli a kormány. Én azt hiszem, ha egész Európában megkétszereződött a czukortermelés, a fogyasztás száma pedig nem szaporodott abban az arányban, előbb-utóbb a prémium-hajszának egy óriás bukás lesz a vége úgy itt, mint egész Európában. Mert az lehetetlenség, hogy a polgárok milliói csak azért fizessenek, hogy egy életre13