Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-129

4 129. országos ülés 18' lakozik. Ezen ellenzéknek minden erejét harczba kell vinnie hogy a rendszert megbuktassa, ezt a kormányt lehetetlenné tegye. Ha tehát pusztán politikai taktika és semmi más nem volna az, a mit zz ellenzék ezen kérdésben álláspontjánál fogva a t. kormánynyal szemben követ, akkor is jogosult, természetes és akkor is nagy nemzeti kötelesség teljesítése az ily kormányt képtelenné tenni arra, hogy bármit cselekedhessek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A jelen törvényjavaslatnál azonban, t. ház, még sokkal nagyobb, épen a nemzet, épen a mezőgazdaközönség érdekének szempontjából oly fontos momentumok, oly súlyos érvek állnak rendelkezésünkre és követelik tőlünk, hogy e törvényjavaslatnak törvénybe iktatását megakadályozzuk, mint alig más törvényjavaslatnál, melyet a kormány az utóbbi időben a ház elé terjesztett. Beszédem folyamán, t. ház, nem fogok takarékoskodni abban, hogy előterjeszszem mind azt, a mit országos gazdasági szempontból a t. ház elé kell terjeszteni, hogy meggyőzzek mindenkit arról, hogy a jelen törvényjavaslat elfogadása nem a magyar gazdaközönség érdeke, hanem a nagy tőkének istápolása, (Helyeslés a szélsőbal felől.) Mielőtt ezekre áttérnék, szükségesnek tartok némi parlamenti és politikai motívumokat bevonni a tárgyalás keretébe, mert tájékoztatni kell a t. házat arról, hogy minket ezen küzdelemben, melyet a kormánynyal szemben felvettünk, egyáltalában nem fog aíterálni egy pillanatra sem az a fenyegetés, mely a kormány részéről a mi akcziónkkal szemben úgy a sajtóban, mint a klubban és itt a t. ház folyosóin megnyilatkozott;. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindenek előtt, t. ház, egy körülmény az, melyet komoly megfigyelésre, megszívlelésre ajánlott különösen a ház fiatalabb tagjainak, a kik oly modern lelkesültséggel veszik körül a kormányt és mesterségesen csinált érzelmek hatása alatt lelkesednek egymás mellett arra nézve, hogy kitartunk mind halálig és hogy megrendszabályozzuk az ellenzéket, mert már a kormánypárti sajtóban nem egy, se két, de egymást érő czikkekben megvan az ellenzék fenyegetve, hogy majd a kormány megrendszabályozza az ellenzéket. Mi ettől egy cseppet sem félünk, mert hallottak már a házban e fajta fenyegetéseket és azon idők kitűnő parlamenti férflai példaképül szolgálnak nekünk arra, miképen kell az ellenzéknek egy kormányt, midőn az már a közélet elernyesztésére és az ország közjavának megrontására tör, megrendszabályozni. Midőn Tisza Kálmánt, az önök tulajdonképeni vezérét az akkori kormány azzal vádolta, hogy az ellenzék akcziója veszélyezteti a parla'. Julius S-én, hétfőn. mentarizmust és egyenesen az alkotmányosság felbontására vezet, ezek őt meg nem ijesztették. De nem ijesztenek meg a fenyegetések minket sem, legfeljebb jó okúi szolgálnak nekünk ezek a fenyegetések arra, hogy a t. miniszterelnök urat és társait a parlament életében már lejátszódott nagy harcz emléke alatt figyelmeztessük, hogy az általuk meghonosított rendszer és szellem már lejárta magát a magyar közvélemény előtt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha csak negyvenen vagyunk is, elegen vagyunk arra, hogy a parlament háromszázra menő többségét, a mely többség nem a nemzet igazi közvéleményének képviselője, itt a parlamentben kapituláczióra kényszerítsük. (Felkiáltások a jobboldalon : Ohó!) Az 1871—72-ik évben, t. ház, mikor Tisza Kálmán állott a balközép élén s mikor egy Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Eötvös és társai álltak a kormány élén, az ellenzék, minthogy az akkor a ház asztalára fektetett törvényjavaslatot az országra nézve hátrányosnak találta, kijelentette, hogy ezt a javaslatot pedig nem engedjük, hogy törvénybe iktassátok. Akkor a kormány megfenyegette a balközép vezérét s egyáltalában az ellenzéket egész napi és éjjeli ülésekkel. A kormánypárti sajtó azt irta, hogy az ellenzék veszélyezteti a parlamentarizmust, ezen ellenzék politikai küzdelme egyenlő a hazaárulással. Hát Tisza Kálmán abban az időben ezen hazaáruló vádra, a melyet ma is felénk kiált a kormány lapjaiban, a következőleg válaszolt az akkori miniszternek (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Tessék megnézni a kormány lapjait, elkezdve a kormány szubvencziójában részesülő lapoktól, hogy mit írnak egyebet hónapok és hónapok óta, mint hogy az ellenzék hiúságból feláldozza a haza javát, mint hogy az ellenzék hiúságból, nagyravágyásból szövetkezik a haza ellenségeivel. Mondom, nem olvasunk egyebet, mint hogy az ellenzék csupa hiúságból veszélyezteti a haza jólétét, nem olvasunk egyebet, mint hogy szövetkezik a haza ellenségeivel, melyeknek nagyobb része ugyan, reménylem, csak azon lapok képzelődésében élhetnek, mit olvasunk egyebet, mint hogy az ellenzék a haza integritása ellen törekszik.* Gondolom, hogy a ki azt mondja, hogy az ellenzék ezt teszi, hogy az ellenzék hazaárulást követ el, önök itten eléggé nem parlamentáris modorban, a parlament kebelében ismétlik ezen gyanúsítást, mondván, hogy igaz, bebizonyították, hogy nem mi vagyunk azok, a kik nem nemes, nem erkölcsi fegyverekkel élünk, hanem önök. És uraim, most ismétlem a belügyminiszter úrnak egy tegnapi mondatát. Nem felelek a bel-