Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-118
118. országos ülés 1897. jnnlns 19-én, szombaton. :': Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ép azt teszszük! Horánszky Nándor: Igen ? Majd rá fogok térni erre is. A t. miniszter úr ugyan azt mondja, hogy ő reformálni akarja az esküdtszéket; de én azt állítom, hogy megnyirbálni akarja, kinek a részén van az igazság? Meszlény Lajos (az előadóhoz): Látod, milyen gazdád van ? (Derültség.) Horánszky Nándor: De ha eddig hiba volt az esküdtszék funkcziójában, miben állott az: talán az anyagi törvény enyheségében ? Méltóztassék propozieziót tenni a törvényhozásnak, és ha ezt látjuk, bizonyára gyógyítani fogjuk. Vagy talán az esküdtszék szervezetében? Hisz most reformálta azokat a t. miniszter úr. Felteszem, abban a felfogásban van, hogy jól reformálta. Vagy talán az esküdtszéki eljárásban, az ítélkezésben, vagy más hasonló körülményekben? Ezek mind arra a következtetésre vezetnek logikailag, hogy ám tessék reformálni az intézményt és tessék kipróbálni, vájjon megjavítva, meggyógyítva, és reformálva'jól fognak-e fungálni, de az eddigiek nem jogosítják fel arra, hogy egyszerűen kiirtsa az esküdtszéki intézményből azt az elemet, a melyről a javaslatban szó van. Ürügy ez, t. miniszter úr, nem más cs erre nekünk igen jó bizonyítékot szolgáltatott maga a t. miniszter úr, midőn a 35. §-ban az egész esküdtszéki intézményre rá akarta tenni a kezét. (Úgy van! a baloldalon.) Legyen is meggyőződve a ház és a közvélemény, hogy ha ez a szakasz elfogadtatott volna, akkor mindazon esküdtszékeknek, a melyek nem a kormány tetszése szerint fungáltak volna, vége lett volna és azok funkcziói egymásután adattak volna át a rendes bíróságok hatáskörébe. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Épén ezért nem tehetem, hogy hálámat ne fejezzem ki az igen tisztelt igazságügyi bizottságnak azon tagjai, különösen pedig t. előadója iránt, a kik útját állották annak, hogy az a szerencsétlen 35. §., a mely a t. igazságügyminiszter úr szabadságszeretetéből jött be a törvényjavaslatba, (Derültség a baloldalon ) onnan elimináltatott és ennek visszaállítása érdekében nem merészelte megpróbálni a t. igazságügyminiszter úr, hogy olyan harezot indítson, mint a minőt indít ezen lappália miatt, a melynek értelmét leszek bátor később még a t. háznak figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk! Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) De én utóvégre is nem akarok a kormánynak ezen a téren rossz intencziókat tulajdonítani és hajlandó vagyok megvizsgálni egy más reláczióban is a t. igazságügyi kormány törekvését. Ezt vizsgálva azonban, azt találom, hogy az igazságügyi kormány tulajdonképen ezen 16. §. ajánlásába egyszerűen csak belebotlott. Valaki ajánlotta az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak — meglehet, hogy nagyon tekintélyes férfiú — s ő csak felkarolta az eszmét és minden további megfontolás nélkül beillesztette a törvénybe. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ez nem áll|! Horánszky Nándor: Majd rájövünk, csak tessék ennek a szimptomáit megfigyelni (Halljuk! Halljuk!) s midőn azután ebből egy háború következett, előállott a makacsság (Úgy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) és ez az, a mi bennünket most arra kényszerít, hogy itt tárgyaljunk, tudja Isten meddig, pedig ha lappáliákról van szó, olyanokról, a minőket a i. igazságügy miniszter úr saját indokolásában megjelölt, akkor ezekért ezt a tárgyalást és általában a nyári idő alatti parlamenti működést kezdményezni, folytatni és fentartani, felfogásom szerint csakugyan puszta makacsság. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De hogy itt tnlajdonképen nincs másról szó, mint hogy az igen tisztelt igazságügyminiszter úr vagy belebotlott ebbe az ideába vagy egyszerűen valakinek ajánlatára vállalkozott erre . . . (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Werner Gyula: Afrancziák és olaszok is elfogadták. Horánszky Nándor: Elfogadták, de egészen más szellemben, egészen más irányban és egészen más körülmények között, (Mozgás a balés szélső baloldalon.) a melyeket, ha t. képviselőtársam kíváncsi, igen szívesen felderítem azért, hogy azon intézmény fungálásáról némely dolgokat szives figyelmébe ajánljak. (Halljuk! Halljuk !) Erre mutat, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) az az erőlködés, az a kínlódás és bizonyos fokig törvényhozói lelkiismeretlenség is, melylyel ezen szakaszt a törvénybe beiktatni akarja. (Úgy van! Úgy van! a bal' és szélső baloldalon.) Az igen tisztelt előadó úr előterjesztésében egyebek között a következőket írja (olvassa): ». . . ámbár kétségtelen, hogy a közhivatalnokok és a közfunkczionáriusok magánálete a közügygyel nincs mindig szoros kapcsolatban, mégis a bizottság az ezek ellen elkövetett rágalmazásokat és becsületsértéseket, a magánéletet tárgyazó vonatkozásaiban az esküdtbíróság hatáskörébe utalta. Teszi ezt azért is egyebek között, mert a közérdek nemcsak azt követeli, hogy a közhivatalnok és közfunkczionárius hivatását becsületesen és lelkiismeretesen teljesítse, hanem azt is, hogy magánélete is teljesen szeplőtlen és így ő a közbizalomra minden tekintetben méltó legyen.« Tehát itt fokozott becsületről
