Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-118

04 118, országom ülés 1897. június 19-én, szombaton. van szó s épen azért tokozott garancziáról is, — gondolom, helyesen adtam vissza az ő ideáját. — Ámde más oldalról ezen egész törvényjavaslat intencziója micsoda? Az, hogy mindenekfelett, főként és elsősorban a magánbecsületnek nyújtsunk oltalmat és ime mégis a magánbecsületet kisebb garaoezia alá akarja helyezni, mint a közhivatalnokok becsületét. Hol itt a logika? (Úgy van! balfelöl.) De továbbmenve, kérdem, hogy a közhivatalnokok becsületét pedig milyen garanczia alá kívánja helyezni ? Azon garanczia alá, a mely eklatáns bűncselekményért büntetlenül Nagy s a mely az igazságügyminiszter úr szerint a legtöbb esetben a jogában sértett félnek elégtételt nem ad. Azt hinné az ember, t. ház, hogy az igazságügyminiszter által rajzolt ezen esküdtszékekhez talán épen azért Ükarja a közhivatalnokok becsületét utasítani, hogy azok csakugyan ne fungáljanak jól ? (Derültség a bal- és szélső haloldalon.) Alig lehet az előterjesztés folytán más következtetésre jutni. De én sem logikával, sem következetességei nem tudok mást látni, mint az eszmékben és a felfogásban a teljes zűrzavart és pedig nem azért, mintha azt hinném, hogy egészséges logikára nem volna ereje az előadó úrnak, hanem hogy abból a zűrzavarból kibontakozhassak, a melybe belejutottak, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) De a törvényjavaslat 16. §-a a büntetőtörvénykönyv 262. §-ában megnevezett egyénekre vonatkozólag is az esküdtszékhez utasítja a magánbecsiilet kérdését, már pedig »a törvény által alkotott testületek« egy homályos fogalom, a melynek határait igen szeretném, ha a t. igazságügyminíszter úr megmagyarázná. Azt mondja ugyanis a jelzett szakasz, hogy »a törvény által alkotott testületek, azok küldöttségei, azok tagjak. Az ipartörvénynek van egy fejezete, mely expressis verbis az ipartestületekről beszél. Kérdem, hogy kik ennek tagjai? Tagja például minden iparos, ha képesítéssel bir. Már pedig ha a bíró a törvényt úgy akarja alkalmazni, a mint az kifejezetten szól, — másképen pedig nincsen joga alkalmazni — akkor azt kérdem, hogy ezeknek magánbecsülete milyen oltalom alatt fog állanni? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ott van a törvény! Horánszky Nándor: A törvény azt mondja, hogy a törvény által alkotott testületek. Kérdem tehát, hogy egy derék csizmadia például, tagja-e a törvény által alkotott ipartestületnek : igen vagy nem ? Erre tessék felelelni .... Úgyde a bírónak a törvény világos rendelete szerint kell ítélni. Mihelyt attól eltér, ott, a hol nincs homály, a hol a kifejezés világos, akkor a bíró törvényhozónak a szerepét ölti magára; ehhez pedig a bíróságnak nincsen joga. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondják, igaz, hogy a judikatura ezt a kérdést már tisztába hozta. De ha törvényt alkotunk, szabad-e a judikaturának valamit visszaNagyni ? S ha eddig a judikatura, mondjuk, teljes jóhiszeműséggel, kénytelen volt a törvények homályában botorkászni és keresni a józan elintézés módját, vájjon akkor nem kötelessége-e a törvényalkotásnál a homályt tisztába hozni és nem lelkiismeretlenség-e akár a bírónak, akár az esküdteknek kezébe adni azt. a törvényt, mely ily homályos és el nem intézhető dolgokat tartalmaz? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem revideáljuk most a büntetőtörvényt! Horánszky Nándor: De revideáljuk az életbeléptetést! Erdély Sándor igazságügyminíszter: Azt sem! Horánszky Nándor: Itt a szakasz hatáskört állapít meg, és midőn a magánember becsületét kiveszi az eddigi keretből, nem hatáskört állapít-e meg? Pedig a hatáskör definicziójához és konstruálásához tartozik az is, midőn azt mondjuk, hogy a törvény által alkotott testületek tagjai ide vagy oda tartoznak, vagyis hogy kik azok a kikre a törvény hatálya kiterjed. Éz nem a büntetőtörvénykönyvnek, hanem egyenesen a hatásköri törvénynek a dolga. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Csizmadiát fogtak! (Derültség a bal- és szélső báloldalon.) Horánszky Nándor: De itt van a konnexitás kérdése, a melyet az igazságügy miniszter úr második beszédében t. barátom Visontai Sámuelnek, (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Somának egy megjegyzése folytán tett, belemenvén és belevivén a törvényhozást egy oly konfúzióba, a melyből valamikép ki kell bontakoznunk, mert ilyen konfúzióval a megalkotandó törvényt a bíró kezébe adni, ismétlem, egyenes lelkiismeretlenség volna. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. miniszter úr a konnexió kérdéséről szólván, a következőket mondotta: Igen érdemes megfigyelni, mert mondhatom, hogy ehhez fogható gallimathiast és jogi képtelenséget én sehol sem hallottam és olvastam. (Halljuk!) »Ha tudniillik egy czikk által több személy sújtatik, azok közül egyik magánszemély, a másik köztisztviselő, mi fog történni akkor? Ezt a kérdést a 19. §., ha elolvassa és meg is érti«, — nem épen gyengéd kifejezés, de joga vau hozzá, de ahhoz kell hogy előbb Ő is értse meg — (Derültség.) »teljesen megoldja«. A 19. §. azt mondja: »Ha azonban valaki esküdtbíróság elé tartozik és egyéb bűn1 cselekmény terheli, mindez ügyek tekintetében